Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-176

166 176. országos ülés 1902 deczember 20-án, szombaton. viselő ur. Hát ez nem igy van. Nem ismerem el, hogy a közös ügyek kezelésében, akár a végre­hajtás terén, akár a bizottságokban degenerálás állott elő, (Zaj balfelöl.) Ez nem igy van. Azért, hogy nem jár el a bizottság a t. képviselő urnak és az ellenzéknek a nézete szerint, hanem a többség nézete és a maga meggyőződése sze­rint, azért még nem lehet mondani, hogy ott degenerálva kezeltetnek az ügyek. Nem igy van! Az lelkiismeretesen teljesiti ellenőrző kötelessé­gét és szabadon vitattatnak meg a kérdések. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur is, a kihez szerencsénk volt és van — örülök is rajta — évek hosszú során keresztül, maga is ott működik, gyakorolja ellenőrzési jogát, és én nem gondolnám, hogy ezen ellenőrzési joga bármi tekintetben korlátok közé volna szorítva, vagy megcsorbittatott volna. Hiszen csak az idén történt, hogy én igazán azon intéz­mény életképességének erősitésére a magam részéről közrehatottam arra vonatkozólag, hogy az albizottságok működésénél vagy tárgya­lásainál az országgyűlési képviselők is je­len lehessenek, mint hallgatók, a mi azelőtt ki volt zárva. Szóval, nem történik semmi, a mi azt az intézményt, vagy a hatáskörébe utalt fontos országos ügyek kezelését bármi tekintetben rontaná, kisebbítené, vagy szűkebb keretbe szorítaná, mint a melyet a törvény előir. A törvényes hatáskörben vezettetnek azon ügyek ugy a végrehajtás, mint az alkotmányos kezelés terén a delegáczióban, és ezen kineve­zésnél is teljesen az alkotmány és^ a törvény szellemében történt az eljárás. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Holló Lajos: Szavaim értelmének helyreállí­tása czimén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy nem látja, miből veszem én azt, hogy az alkot­mányos formák nem voltak ezen kinevezésnél megtartva. ügy látszik, nem fejeztem ki magamat elég világosan ; (Halljuk ! Halljuk !) mert én ezt abban láttam, hogy mi, a politikai világ, de talán a t. miniszterelnök ur is csak az újságokból olvas­tuk, hogy ez a változás bekövetkezett. (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: De csak talán! Holló Lajos: Én azt is olvastam, a mit a miniszterelnök ur mondott, hogy t. í. már egy­pár hónapja érlelődik ez a lemondás; ezt mind olvastuk, de csak a lapokból. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon,) De hogy Magyar­ország miniszterelnöke egy ilyen orgánum kine­vezésénél mellőztessék, annyiban, hogy ő oda ne menjen, s véleményét és ajánlatát meg ne tegye; ezt kívántam én. mint helytelen dolgot megem­líteni, mert én helytelenségnek tartom, hogy a miniszterelnök ur és a kormány ezt nem tette meg. (Helyeslés a néppárton és a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánatot kérek, a t. képviselő urnak — higyje meg — ahhoz sincsen sem joga, sem oka, hogy igy állítsa oda a kérdést, mert az eddigi eljárás alapján történt a dolog. Sohasem hallottam egyetlenegy parlamentben sem, hogy miniszter-változásnál itt a képviselőházban tárgyalások folyjanak arra vonatkozólag, {Ellenmondások és felkiáltások a szélsöbaloldaloldalon: Nem a képviselőházban!) hogy miként történt, hogy történt és miképp nem történt a dolog. (Helyeslés a jobboldalon.) Holló Lajos: Ne engem kérdezzenek meg, hanem a miniszterelnök urat kérdezze meg a császár! (Mozgás a baloldalon.) Rakovszky István: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) A mai hírlapokból azt veszem ki. mint hogy ha Ausztriában minisztervál­ság lenne. Ahoz különben minekünk igen kevés közünk lenne. Közjogilag semmi, és én azt hi­sem, hogy bátran kifejezést adhatok azon véle­ményemnek, hogy egyénileg is, e házban rendes viszonyok között igen kevés ember érdeklődnék az iránt. (Ugy van! abaloldalon.) De ezen mi­niszterválság igenis nagyon összefüggésben van Magyarország érdekével, mert évek hosszú során át folynak már a kiegyezési tárgyalások és mai napig sem végződtek be, a mint ezt épen a t. miniszterelnök urnak Kossuth Ferencz t. kép­viselőtársam beszédére adott válaszából kMettem. Én azon szempontból akarom ezt a kérdést megítélni, és szóba hozni, hogy a t. miniszterel­nök úrtól egy igen fontos körülményre nézve felvilágosítást nyerjek. (Halljuk! Halljuk!) Ha való az, hogy Ausztriában miniszter­válság van, és a mikor nincs kizárva az, hogy a mostani kormány egészében vagy részében lelép: vannak-e a t. miniszterelnök urnak ga­rancziái arra, hogy a kiegyezésre nézve a t, magyar kormány és az osztrák kormány között már létesült megállapodások az újonnan kine­vezendő kormány által is respektáítatni fognak ? (Tetszés a baloldalon.) Mert hogyha erre nézve garancziái nincsenek, hát ez igazán nem felel meg sem a magyar kormány méltóságának, sem az ország méltóságának és érdekeinek, nem felel meg ezeknek az, hogy valahányszor majdnem dűlőre viszik a kiegyezési ügyeket, az osztrákok azáltal tudják meghiúsítani az eredményt, hogy kormányválságokat inszczenálnak. Arra kérném tehát a t. miniszterelnök urat, szíveskednék nekünk arra felelni, vájjon vannak-e biztosítékai arra nézve, hogy azon megállapo­dások, a melyek egyes kérdésekre nézve a t, magyar kormány és az osztrák kormány közt már létrejöttek, egy esetleg újonnan kinevezendő osztrák kormány által egészben respektáítatni fognak ? (Tetszés a baloldalon.) Második kérdésem az lenne: Vannak-e még mai napig is nagy differencziák az osztrák és a magyar álláspont között? Ennek a megvilágí­tása is — azt hiszem, — nagyon érdekes lenne az országra nézve, és azt hiszem, a t. minisz­terelnök ur is nagy erőt meríthetne abból, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents