Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-170
170. országos ülés 191)2 deczember lö-án, szombaton, \\ törvényezikk hatályának ujabbi meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A kik a törvényjavaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a javaslatot elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa az 1. szakaszt.) Major Ferencz jegyző: Kossuth Ferencz ! Kossuth Ferencz: T. ház! Igen röviden akarok még felszólalni (Halljuk ! Halljuk!) és bocsánatát kérem a t. háznak, hogy ennyiszer veszem igénybe becses figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Arra vonatkozólag akarok egy megjegyzést tenni, a mit Szederkényi t. barátom mondott, hogy ő elfogadja az előttünk fekvő törvényjavaslatot azért, mert Horvátországnak ügyeit minden esetre rendezni kell. Én erre csak azt jegyzem meg, hogy elismerem azt, hogy az ügyet rendezni kell, de a mit én nem tartok helyesnek a törvényjavaslatban, az az, hogy fentartja azokat a törvényen kMüli engedményeket, a mely engedmények nincsenek bent az alaptörvényben, az 1868. évi XXX. törvényben. Mig egyrészt kész vagyok arra, hogy a legnagyobb áldozatot meghozzam az irántunk testvériesen érző .Horvátországnak, ellenben oly Horvátországgal szemben, melynek lakossága minket gyűlöl, szigorúan az alaptörvényhez kívánok ragaszkodni, s a ki gyűlölködik, azt ajándékokkal elhalmozni nem akarom. (Elénk helyeslés a seélsöbaloläalon.) Szederkényi Nándor: T. ház! Engem az előttem szólott igen t. képviselőtársam, gondolom, félreértett, mert én azt, hogy ő miért nem szavazza meg a törvényjavaslatot, teljesen bírálat nélkül hagytam, nagyon természetesen, mert hisz az a felfogás lehet bizonyos tekintetben jogosult is, ha t. i. készek vagyunk arra, hogy bizonyos dolgokat a végletekbe vigyünk. Pl. ha ma én vagy az előttem szólott t. képviselőtársam a többség élén állanánk, ebben a pillanatban nem tehetnénk mást, mint kérni a házat, hogy szavazza meg a provizóriumot, mert Horvátországot ex-lexbe dobni nem lehetne, már pedig e törvény nélkül Horvátország részére január elsejétől egy krajczárt sem lehetne utalványozni. Ez tehát nem X, nem T, nem a horvát kormány, nem a magyar kormány kérdése, hanem a két ország létkérdése. Xem is bizalmi kérdés, nem annak a kérdése, mintha mi ezzel bizalommal ruháznék fel a kormányt, hanem egy szükségtörvény, a melyet a két ország helyzete követel meg. Gondolom, ezzel kimagyaráztam, hogy egyáltalában nem azt a felfogást helytelenítem, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam kifejezett, hogy t. i. ha a horvátok az ő gyülölségükben minket kővel dobnak meg, mi őket kenyérrel ne dobjuk vissza; azonban ebben a pillanatban, minthogy most folyik az egyezkedés, KÉPVH. 8AFLÓ. 1901 — 1906. X. KÖTET. én mégis kenyérrel kívántam őket megajándékozni. Ne vegyék ezt ugy, mintha kegyelemkenyér volna, mert ez kötelesség részünkről és én ezt a kenyeret tőlük ebben a pillanatban megtagadni nem kívántam. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. A kérdés az, elfogadja-e a ház az első szakaszt, igen vagy nem ? (Igen! Nem'.} Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház elfogadja a szakaszt. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslat 2. §-éd, a mely megjegyzés nélkül elftn gadtatik). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori felolvasása p legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Áttérünk már most a tegnapi határozat szerint a kérvények tárgyalására. Talán megengedi a t. ház, hogy mielőtt erre áttérnénk, propozicziót tegyek a legközelebbi ülés napirendjére nézve. (Halljuk!) A legközelebbi ülés, t, i. a hétfőn reggel íü órakor tartandó ülés napirendjére tűzetnének ki mindenekelőtt, a mint már mondottam, a ma részleteiben is elfogadott törvényjavaslat harmadszori felolvasása, továbbá a mentelmi bizottság összes jelentései; a mennyiben pedig a kérvények tárgyalásával ma nem készülnénk el, a kérvényeknek még fcnm áradó része szintén a hétfői ülésben tárgyaltatnék, még pedig a körülmények szerint vagy 12 vagy 1 órakor kezdenők meg a kérvények tárgyalását, a szerint, a mint kevesebb vagy több kérvény maradna hátra tárgyalásra. Méltóztatik ebbe belenyugodni? (Helyeslés.) Barta Ödön: T. képviselőház! Az ellen, hogy a napirend ilyképen állapíttassák meg, természetesen nem lehet kifogásom, mert hiszen ugy a kérvényeknek, mint a mentelmi ügyeknek tárgyalása már hosszabb idő óta késlelkedvén, azoknak letárgyalása elé akadályt gördíteni senkinek sem állhat érdekében, (ügy van! Ugy van!) De minthogy a t. kormány az indemnity megnyerése után most már semmi esetre sincsen akadályozva abban, hogy az a nagyfontosságunak elismert és igen nagy szerepet játsző kMándorlási törvényjavaslat és az azzal kapcsolatos javaslatok szintén napirendre ne tűzessenek, kérem a t. miniszterelnök urat, kegyeskedjék a napirend megállapításával egyidejűleg a ház további foglalkoztatása iránt nyilatkozni és lehetővé tenni, hogy ezen, mindenesetre igen nagyfontosságú törvényjavaslatok letárgyaltassanak. (Elénk helyeslés a hal- és a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőtársam csak megelőzött kérdésével, mert én — a ház igen t. elnöke tehet tanúságot mellettem — a mikor az elnök úrral a napirend kérdését megbeszéltem, egyben proponáltam, hogy hétfőn tárgyalja a t. ház a mentelmi ügyeket és kedden első tárgyul az apróbb gazdasági és számvizsgáló jelentéseket, azután pedig ugyancsak a
