Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-175

175. országos ülés 1902 deczember 19-én, pénteken. 151 tet is érintenek és a vármegyének egész hosszuságában elnyúlnak. Azután miként történik most a választás? A választók összecsoportositásával egy helyre, vagyis a választás központjára, és másodszor nyilvános szavazással. Mi ennek természetes következménye? Ennek a két momentumnak természetes következménye az, hogy folyik javában a korteskedés. Hogy az u. n. korteskedés mily demoralizáló hatással volt a rég múltban és a nem is oly nagyon rég múltban a választókra, arról nem akarok hosszan szólani, mert igen jól tudja mindenki. De hogy még most a legújabb időben, a legutóbbi választás alkalmával is milyen nagy visszaélések történtek e téren, ezt mutatja a kúriai bíráskodásnak akárhány választást megsemmisítő Ítélete. De eltekintve ettől a demoralizáló hatástól, nagyon megkönnyithetnők és nagyon olcsóvá tehetnők a választást, mert nem kellene sem zászlókra, sem jelvényekre, annál kevésbbé fuvarköltségekre költeni, a mi bizony akárhány választókerületben négy-öt-hat-tizenöt, sőt talán 20.000 koronát is kitesz. Ez mind el volna törölhető egy tollvonással, ha behoznók a községek szerint való választást és hozzá még a titkos szavazást. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon és a néppárton.) Hiszen ha körültekintünk a kulturállamokban, mit tajiasztalunk ? Először azt, a mit mondott Visontai t. képviselő ur: hogy azokban egészen más alapon épitik fel a választási rendszert. De egyúttal azt is tapasztaljuk, hogy talán nincsen kultúrállam egész Európában, sőt talán Amerikában sem, a hol oly kevés volna a választók száma a lakosság arányához kéj)est, mint minálunk. Harmadszor azt tapasztaljuk, hogy legalább itt Európában akárhány helyen községenkint választanak. Ugy tudom, hogy nagy Németországban és Ausztriában is így van. És végül a titkos szavazás mellett óhajtanék minden áron agitálni, ha csak más okból nem, már azért is, mert akárhogyan éä akármiképen óhajtja is valaki az u. n. politikai üldözéseket megszüntetni, méltóztassanak széttekinteni a hazában és különösen a felső megyékben, meg fogják látni, hogy az ma is majdnem ugy grasszál, ugy dühöng, mint azelőtt. Ha megvolna a titkos szavazás, ennek éle, sőt a lehetősége is el volna véve. Ezeknek alapján és ezeknek a kapcsán én is nagyon melegen pártolom Pozsony városának kérvényét és a következő javaslatot akartam hozzáfűzni, hogy: a 278. számú kérvény, vagyis a szóban forgó, valamint a vele azonos többi kérvény is azzal adassanak ki a belügyminiszter urnak, hogy a választói törvény újjáalakításáról szóló törvényjavaslatot még a jelen országgyűlés tartama alatt terjeszsze be a t. ház elé, ugy, hogy a jövő általános választást már ezen, újonnan alkotott választási törvény szerint lehessen megejteni. MMel azonban egy és ugyanazon országgyűlési cziklusban ugyanazt a kérvényt vagy javaslatot többször tárgyalni nem lehet, azért elállók ettől a javaslatomtól, nem nyújtom be most, de fentartom a jogot, hogy a költségvetés ideje alatt terjeszthessek be ilynemű határozati javaslatot. Most pedig csak a következő javaslatot óhajtom a t. háznak elfogadásra ajánlani: »A 278. számú és a vele azonos többi kérvények pártolólag adassanak ki a belügyminiszternek.* (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. KMan valaki még szólani ? A mennyiben senki sem kMan szólani, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kMan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Molnár János t. képviselő urnak csak az utolsó konstrukcziója ütötte meg a fülemet, hogy ugyanis határozati javaslatot szíveskedett most bejelenteni és másikat is szíveskedett jelezni a jövőre. Nem gondolnám, t. képviselőház, hogy bármily sürgősnek mondatik is a t. túloldalról és bármily sürgősnek ismerem magam is — de csak részben, bizonyos irányban — a reformot, a melyről szó van, mondom, nem gondolnám, hogy e reformnak előnyére válnék az, ha minduntalan és inczidentaliter eszmecsere és vitatkozás tárgyává teszszük. Ily nagy kérdések nem nyernek soha sem, sőt itt-ott megkopnak és elaprólékosodnak, ha minduntalan határozatok tárgyává teszszük őket. Krasznay Ferencz: Épen ebből élnek, ebből rekrutálódnak a nagy kérdések ! (Igaz! Ugy van a szélsőbaloldalion.) Széll Kálmán miniszterelnök: Elevenen tartani a kérdéseket a közvélemény előtt helyes, de állítom, hogy azzal nem használunk sem a kérdéseknek, sem azok megoldását nem siettetjük, ha minduntalan, indemmtási vitában, budgetvitában, kérvények tárgyalása alkalmával idehozzuk őket. Én általábrn azt a nézetet vallom, hogy ennél kényesebb kérdése a magyar közéletnek nincs, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) és ezért óvatosan és nagyon is meggondolva kell hozzányúlni. (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbról. Elnök csenget.) Önök egyszer már gúny tárgyává tették, mikor azt mondtam egy alkalommal egy inditványnyal szemben, (Mozgás a szélsöbaloldalon; felkiáltás sok: Ugrás a sötétbe') igenis, azt mondtam, ugrás a sötétbe. Az az indítvány az általános szavazati jogot akarta dekretálni és arra mondtam, hogy ugrás a sötétbe. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Oly ugrás, a melyet visszacsinálni nera lehet, (Igaz! Ugy van.' a jobb- és a baloldalon.) s a melyet nézetem szerint igen meg kell gondolni, mielőtt valaki megcselekszi. A mostani felszólalásokból csak azt konstatálom és ezt elégtétellel teszem, hogy szót hallottunk a parlamenti reformról, a választói jog kiterjesztéséről, a választói jog kimélyitéséről, a mint Holló Lajos t. képviselőtársam magát szépen és ékesen kifejezte, de most az általános