Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.
Ülésnapok - 1901-170
8 110. országos ülés 1902 deczember 13-án, szombaton. ebben a házban folytatott beszélgetésből formálni, nos hát azok, engedelmet kérek, igen felesleges és igen haszontalan munkát végeznek, se alapjuk, se joguk nincs erre, sem nincsen erre semmi szükség. Részemről kijelentem, hogy a mit a lapok arra a találkozásra nézve irtak — valótlanság és visszautasítok minden ilyen ráfogást, pletykát és gyanúsítást és igazolom Kossuth Ferencz t. barátom állítását. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezeket akartam erre vonatkozólag elmondani. A mi magát a kérdést illeti, csak egyet szabadjon megjegyeznem. Nekem a Horvát-Szlavonországok és köztünk levő viszonyt illetőleg volt szerencsém már tegnap nyilatkozatot tenni. A mi a valóságos pénzügyi egyezségnek elmaradását illeti, — miután ez is kormányzati kérdés, csak ehhez szólok — legyen Szederkényi t. képviselő ur meggyőződve arról, hogy nem a kormányon múlt, hogy a két regnikoláris deputáczió eddig nem tudott megegyezni. Szederkényi Nándor: Nem is mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Ennem mondom, hogy nem lehetett volna a tárgyalásokat talán jobban szorítani a múlt országgyűlésnek, vagy az első ülésszaknak végén, a nyáron talán, de nem mutatkozott czélszerünek. Azt gondoltuk, hogy ha megérlelődnek a nézetek, talán könnyebb lesz az egyezséget létesíteni, a mely, még igen sok pontban meglévén a nézetkülönbség, nem olyan könnyen létesíthető. De hát reméljük, hogy létesíthető lesz. Abban igazat adok Szederkényi t. képviselő urnak és Kossuth Ferencz t. képviselő urnak is, hogy csakugyan szükséges, hogy ez a kérdés is végre nem provizóriumokkal, hanem definitív szabályozással rendeztessék és teljesen igaza van Szederkényi t. képviselőtársamnak abban is. — és én magam részéről nem is teszek kifogást ellene ezúttal sem, — hogy ha jövő esztendeig ilyenkorra nem jönne létre a kiegyezés, elmaradásának okairól is jelentést tegyek. Ez ellen nincs kifogásom ; egyébként a javaslatot ajánlom elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kossuth Ferencz képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Kossuth Ferencz: T. képviselőház! A t. ház becses engedelmével csak pár megjegyzést fogok tenni a miniszterelnök urnak reám vonatkozó felszólalására. Napirend előtt már érintettem azt a koholmányt, a mely a napi sajtónak több részét bejárta, és kinyilatkoztattam azt, hogy ezen híresztelésből egy árva szó sem igaz. A mi azt illeti, hogy én a t, miniszterelnök úrral közérdekű dolgokról beszélgettem, ez a tény igaz, az a tény is igaz, hogy én vele nem mint Széll Kálmánnal, hanem mint miniszterelnökkel beszélgettem, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és nem mint Kossuth Ferencz, hanem mint pártelnök és mint a pártnak vezére. (Helyeslés a jobboldalon.) Az is bizonyos, hogy midőn vele beszélgettem, nem az volt a czélom, hogy az ő elfoglaltságában becses idejét raboljam . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Arra is rendelkezésre állok! Kossuth Ferencz: Bocsánatot kérek, de azért még sem ez volt a czélom, hanem a czélom az volt, a mi minden tettemnek czélja, a mióta hazajöttem Magyarországba, hogy a haza ügyét szolgáljam. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Tehát abból a szempontból indultam ki mint pártelnök és pártvezér, hogy a mai nehéz helyzetben igyekezzék a magyar kormány fegyvert kovácsolni magának a helyzetből, azért, hogy Magyarország javára némely becses vívmányokat eszközöljön ki . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ez egészen helyes törekvés! Kossuth Ferencz: Én is azt hiszem, hogy ez helyes és hazafias törekvés és olyan törekvés, a mely teljesen összeülik azzal a parlamenti felfogással, a mely nemcsak Magyarországon, de az egész világon mindenütt el van fogadva, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) ebben a két államu monarchiában pedig, a melyben mi élünk, és a melynek fennállása nem zárja ki Magyarország függetlenségét, nemcsak elfogadott, de irányadó szokás is, és most is jól tudjuk, hogy Ausztriában az osztrák kormány az ellenzékkel folytonosan alkudozik, még pedig az uralkodónak jóváhagyásával. (Helyeslés a szélsobaloldalon és a jobboldalon.) Én tehát nem tudom belátni azt, hogy miért ne lehetne tárgyalni a t. miniszterelnök úrral a hazát érdeklő ügyekben és miért ne lehetne őt reábirni igyekezni arra, hogy tegye meg azt, a mi az én meggyőződésem szerint hazafias cselekedet lenne. (Altalános helyeslés.) így lévén a dolog, t. ház, én nem tudom eléggé helyteleníteni azt a szokást, a mely a magyar sajtó egy részében dMatba kezd jönni, hogy minden egyes akczióját, azoknak is, kik nem is saját jószántukból, hanem a körülmények folytán szereplő egyének, meg szokták minduntalan gyanúsítani. (Általános helyeslés.) Én tiszta lelkiismerettel állok itt és azt mondhatom felemelt fővel, hogy ha van valaki ebben az országban, a ki nem érdemli meg, hogy folyton gyanúsítsák, az én vagyok. (Altalános, élénk helyeslés. > Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kMan, a vitát bezárom. KMan az előadó ur még nyilatkozni? Neményi Ambrus előadó: Nem! Elnök: Az előadó ur sem kMan szólani, következik tehát a szavazás. A kérdés az: elfogadja-e a ház a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1889: XL.
