Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-175

142 175. országos ülés 1902 < megejtendő revíziója. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem térek rá erre, a mennyiben erről már a múlt alkalommal szóltam és alkalmunk lesz Magyarországnak erről a létkérdéséről (Ugy van! a néppárton.) majd a költségvetési tárgyalás alkalmával még tüzetesebben beszélni. Mert bátran ki merem mondani, hogy Magyarországnak határozottan létkérdése az, hogy mennyire markol bele az iparpártolásba és az ipartörvény revíziója folytán az ipar védelmébe. T. képviselőház! Nem akarom felidézni azon szomorú napok emlékét, a mikor meg lett tévesztve egész Magyarország közönsége; de még maguk azok is, a kik akkor a törvényt alkották, azok is megtévesztették; ők ideális dolgot akartak csinálni a szabad kereskedelem elve alapján és meghozták Magyarország iparososztályának a — végitéletet. Ez tehát eminenter sürgős kérdés. A mióta szerencsés vagyok a t. háznak tagja lehetni, minden évben tüzetes bírálat alá vettem ezt a kérdést és eddigelé mást, mint ígéretet nem kaptam. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De én azt hiszem, hogy most, a közel jövőben szerencsés lesz ez a ház ezt a törvényjavaslatot itt a ház asztalán láthatni, s meg fogja ejteni a revíziót a mostani viszonyok, Magyarország és a magyar faj jól felfogott érdeke szempontjából. Tehát nem holmiféle olyan eszmék vezérlete alatt, a melyek a magyar anyaföldnek nem felelnek meg, hanem olyan tárgyilagos bírálat bonczkésével, hogy megfeleljen a magyar jellemnek, a magyar szellemnek, a magyar iparos-osztály tulajdonképeni egész valójának. Ily irányban lépjünk a törvény revíziójának terére; ennek nem szabad késnie, mert évek hosszú során keresztül a magyar iparosok százezreinek jajkiáltásai hatottak ide hozzánk. Az mindenesetre igen nagy faktora lesz a magyar ipar pártolásának, ha e törvény revízióját helyes mederben fogjuk eszközölni, és akkor majd nem fognak itt olyan hangok hallatszani, mint, sajnos, ezelőtt négy évvel valaki részéről, — nem akarom vádolni őt, mert már nem jár e fölelön — a ki azzal érvelt a revizió ellen, hogy »nem szabad, úgymond, reakezionárius irányban visszafejleszteni az ipartörvényt.» Nagyon örülök rajta, hogy e tekintetben már a miniszteri székből ráczáfoltak és igen helyesen jelentette ki a múltkor Nagy Ferencz igen t. volt államtitkár ur, hogy igenis vannak olyan törvényjavaslatok, a melyeknek tárgyalásakor nem szabad doktrínákat felállítani, hanem a melyek tekintetében számolni kell Magyarország ipari helyzetével és a magyar ijiaros-osztály összes életfeltételeMel. Ez, t. ház. mondom, egyik legfontosabb rugója az ipar pártolásának. Másik módja volna ennek az, a melyet Molnár János t. barátom felhozott; a harmadik kelléke pedig az, hogy módunkban legyen magyar iparczikkeket vásárolni. (Ugy van! balfelöl.) Hiszen ha ma valaki magyar iparostól származó holmit akar vásárolni, végig kell járczember 19-én, pénteken. nia az egész várost, a míg az illető forrást megtalálja. Méltóztassék csak körülnézni kissé a városban, t. ház; milyen különleges, megtévesztő czimtáblákat fognak találni. Épen ma láttam az Andrássy-uton az oktogonnál a következőt '• Van ott egy üveg- és porczellánkereskedés, a melyre nagy betűkkel az van felirva: »Magyar üveg«, azután nagyon kis betűkkel, hogy ugyancsak jószemü embernek kell lennie, a ki el tudja olvasni, ez a szó: »karlsbadi«, és ismét rendes betűkkel »porczellánkereskedés.« Tehát »Magyar üveg- és karlsbadi porczellánkereskedés.« (Derültség és mozgás.) Ilyen s hasonló megtévesztéseknek van a magyar vásárló közönség kitéve. Ez irányban rendkívül szükséges lenne intézkedni, hogy a magyar vásárló közönség tudja végre, hol vásárolhat egész biztosan magyar holmit. (Helyeslés balról.) Már felemiitettem egy alkalommal a t. házban a bazár-kérdést. A bazárok külföldi holmikkal árasztják el Budapestet; közönséges, hitvány, ízléstelen, de potom pénzért kapható dolgokkal rakják meg a várost, nagyban hirdetik áruikat s ezzel magukhoz csalogatják a vevőközönséget. Akkor felemiitettem, hogy legfőbb ideje volna már, ha a kormány intézkednék, hogy hasonló módon, mint a hogy az már mindenütt az egész világon nagyon jónak bizonyult, szintén igyekezzék ilyen bazárba való magyar iparczikkek elárusithatására a főváros tekintélyes helyein, központjában efféle bazár-épületeket felállítani, s ezzel lehetővé tenni, hogy az a magyar iparos igazán biztos helyre küldhesse el holmiját, az a magyar vevő pedig abban a biztos tudatban mehessen el oda, hogy ott módjában lesz a magyar ipart pártolhatni. A magyar államvasutak állomásain a magyar bazárok eszméjét már részben megvalósítva látom, és hiszem, hogy ott idővel csakugyan kizárólag magyar holmit fogunk vásárolhatni. Egy negyedik módja a magyar ipar pártolásának, t. ház, a melyet, azt hiszem, föltétlenül alkalmaznunk kellene és a melynek érdekében a magyar sovinizmusnak a lehető leghangosabban kell megnyilatkoznia, esetleg szövetkezés utján, egyes egyesületek szövetkezése utján — ez talán még a dMatra is befolyással lenne — az, hogy mi magyar holmit és magyar gyárból kikerült ipari czikkeket magyar iparosoktól vegyünk. Egy határozottan erős társadalmi akcziónak kell megindulnia, mint a 60-as években, midőn mindenki magyar ruhában járt. (Felkiáltások jobbfelöl: Csak magyar dMat volt, de a posztó cseh volt!) Én akkor kis diák voltam és Székesfehérvár összes fiatalsága mind magyar ruhában járt. (Felkiáltások jobbról; Hát 43- ban ?!) Az természetes dolog volt akkor. Én csak arról szólok, a mit én megértem és a minek én magam is részese voltam. Én tehát a közel jövőben elérkezettnek látom, hogy tegyünk valamit. Mert a gazdasági pangás, az a nagy nyomorúság, a mely szélté-