Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-175

175. országos ülés 1902 deczember 19-én, pénteken. 143 ben az országban már fellépett, nemcsak indokolttá teszi, hanem feltétlenül előtérbe tolja azt, hogy a társadalmi tevékenység a legnagyobb fokban vegye kezébe az iparpártolást és hogy azon iparpártolásban mint elsők az egyesületek vi­gyék a főszerepet; mert valamint a párbajt soha sem fogjuk kiküszöbölni, hacsak az egyes körök, a melyek határozottan a társadalomnak ezen a téren irányitói, nem fognak ezen irány­ban láthatóan közbelépni, ugy az iparpártolás és a magyar iparnak a fejlesztése társadalmi utón csak ugy fog eredményre vezetni, ha az összes egyesületek magyar szellemtől és magyar jellegtől duzzadva összeállanak és az iparpárto­lást egyik főfeladatuknak tekintik. Mert a mi­ként beszédemet megkezdtem, attól függ Magyar­ország jövő sorsa és nagysága, hogyan vagyunk képesek az ipart Magyarországon felvirágoztatni. Épen ezért legmelegebben ajánlom a benyújtott kérvényt és Molnár János képviselőtársam indít­ványát. (Helyeslés a néppárt padjain.) Rátkay László jegyző: Papp Elek! Papp Elek: Nagyon röviden csak egypár szóval óhajtok ehhez a kérdéshez hozzászólani. A kérvényben elég világosan és indokolva elő van adva annak a szükségessége, hogy a magyar ipart pártolnunk kell. Különösen a vas­művekben oly magas fokon vannak kifejlődve ma az iparczikkek, hogy itt semmiféle nehézség nem forog fenn arra nézve, hogy mindazon vas­eszközök, a melyeket az állam egyes intézmé­nyei körében be kell, hogy szerezzen, mindazok a magyar államban lévő gyárakból szerezhetők be. Ennélfogva én a magam részéről, daczára annak, hogy a magyar iparnak a fellendülését egyedül az önálló vámterülettől várom, abban a meggyőződésben vagyok, hogy, ha az állam na­gyobb buzgalommal néz az után, hogy minden, a mi beszerezhető a magyar gyárakból és ma­gyar czikkekből, az ott szereztessék be, a magyar ipar bizonyos mértékben nagyobb fellendülést fog nyerni. Hiszen szomorú állapot az. t. ház, hogy például 18 millió forint értékű csizmát és czipőt hoznak be Magyarországba, 20 millió értékű nadrágot és kaputrokkot, bádogeszközökből pedig 18 millió forint értékűt. Ezek az állapotok na­gyon elszomoritók és annak a bizonyságai, hogy az ipart nekünk pártolnunk is kell és védel­meznünk is kell. A védelem az önálló vámterü­let felállításával eszközölhető, a pártolás pedig azáltal, hogyha nemcsak a társadalmat suttyo­gatjuk mindig, hogy a magyar ipart pártolja, hanem a magyar állam menjen jó példával előre és minden dolgot, a mit itt meg tud szegezni, szerezze meg itt, tekintet nélkül arra, hogy esetleg külföldről olcsóbban lehetne rosszabb árut vennie, mint a milyet idehaza kap. (Helyeslés a széhobaloläalon.) Én tehát röviden azt vagyok bátor inditványozni, hogy Szilágy megye kérvénye pártolólag tétessék át a miniszter úrhoz. (Helyeslés a széUöbaloldalon.) Rátkay László jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. képviselőház! (Hall­juk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Csak igen röviden szólok a kérdéshez én is, hogy jelezzem véleményemet arra nézve, miként segithetné elő a kormány a magyar ipar fejlődését még a kö­zös vámterület mellett is. Tudjuk, hogy vannak oly iparágak, a melyek kifejlődtek Magyarorszá­gon azért, mert fejlődésének kezdeményezését a kormány vette kezébe. Ilyen épen a vasipar, a melyről t. barátom beszélt. Helyes közgazdasági politika szerintem az lenne, hogy a mikor egy iparág kellően kifejlő­dött épen a kormány közreműködése és direkt akcziója folytán, akkor igyekezzék a kormány ezt az iparágat átadni a társadalomnak (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.) és rétérni arra, hogy uj iparágat honosítson meg Magyarországon. (He­lyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha ezt sziszteniaticze tenné a kormány, azt hiszem, hogy sanyarú politikai helyzetünkben is elérhetnénk valami eredményt. Pártolom az előttünk fekvő kérvényt. (He­lyeslés a szélső-baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kérdem, kíván-e valaki a tárgyhoz szólani? A mennyiben nem kíván senki sem szólani, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter ur kMan szólani. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék meg­engedi? i, hogy a beadott indítványokra vonatko­zólag röviden nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Molnár János t. képviselőtársam azt az ideát vetette fel, hogy a vármegyék, a városok, szóval a törvényhatóságok az ő közszükségletei­ket magyar iparczikkekkel fedezzék. Bátorkodom őt ebben a tekintetben megnyugtatni, hogy épen ujában fokozott figyelmet fordítok arra, hogy nem­csak az állam, hanem a törvényhatóságok is a köz­szükségleteket lehetőleg magyar iparczikkekből fedezzék. ^-Jantas közegeimet, nevezetesen a ke­reskedelmi muzeumot, melynek hatáskörébe tar­tozik az ipari felügyelet, egyenesen utasítottam arra, hogy fokozott figyelemmel legyenek a tör­vényhatóságok szükségleteire. (Helyeslés.) A mi már most Major Ferencz t. kép­viselőtársam kívánságát illeti, a melylyel a tár­sadalomnak minél melegebb érdeklődését és tevékenységét irányítja e feladatra, ezt részem­ről csak köszönettel veszem és bátorkodom épen Papp Elek t. képviselőtársammal szem­ben megjegyezni, hogy az állam ebben a tekin­tetben mindig jó példával járt elől, (Ugy van! Ugy van!) mert hiszen Magyarországon az állam egyszersmind nagyipari vállalatnak a vezetője és a magyar ipar fellendítése tulajdon­képen öss/efüggött az államvasutak terje­désével. á. legnagyobb szigorúsággal, a legnagyobb minucziozítással vagyunk azon, hogy az állam-

Next

/
Thumbnails
Contents