Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-174

130 Í74. országos ülés 1902 deczember 18-án, csütörtökön. nem fogadom el: ne mondhassa azt senki, hogy a törvényhozás nem volt háládatos a magyar nemzet kimagasló alakjai iránt és a kérvény épen azért kerül ide, hogy ne mondhassa senki azt sem, hogy a törvényhozásnak nem volt alkalma, hogy hozzájáruljon a szobor költségeihez ; ezért ^adta a főváros ezt az alkalmat. Én azt tartom, Magyarországon teljesen felesleges indokolni azt, hogy ezen hozzájárulással a képviselőház csak hazafias kötelességét teljesiti, hanem csak a legfőbb szempontot emelem ki, a mely megokolttá teszi, hogy a főváros kérelmét teljesítsük. Ugyanis a törvényhozás az 1898 : V. t.-cz.-ben már kimondotta, hogy az 1848-iki törvényhozás korszakalkotó volt, az előtt meghajtotta a nemzeti kegyelet és hála lobogóját és ezen 1898 : V. t.-cz,-ben a törvényhozás világosan kimondotta, hogy a nemzet kegyelettel és hálás érzelemmel emlékezik meg az ország történetében korszakot képező 48-iki törvényhozási alkotásokról, a melyekben az alkotmányos jogok a nemzet minden rétegére kiterjesztettek. A képviseleti alapon nyugvó kormányzati rendszer behozatott, a közteherviselés általánosittatott, a földbirtok felszabadittatott, a sajtószabadság, a jogegyenlőség stb. stb., azután a polgári és politikai jogok érvényre jutottak: szóval a törvényhozás maga elismerte ezen törvénynyel, hogy a 48-as törvényhozás korszakot alkotó volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalol dalon.) Már most, t. képviselőház, a miniszterelnök ur maga mutatott rá e kérvények tárgyalása alkalmával arra, hogy e törvényhozásnak kimagasló szelleme, vezérlő egyénisége Kossuth volt; de ezenkívül megállapította ezt a történelem is, igy tartja ezt a magyar közönség köztudata is. Idézhetném Széchenyit, idézhetném Horváth Mihályt, de szükségtelen idéznem, mert köztudomású tény, hogy e törvényhozás vezérlő szelleme Kossuth volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsöba loldalon.) Ennek következtében, t. képviselőház, én minden hosszabb beszéd és indokolás nélkül bátor leszek a kérvényi bizottság javaslatával szemben benyújtani egy határozati javaslatot, amelyben arra kívánom utasíttatni a kormányt, hogy a hozzájárulási összeg tekintetében tegyen sürgősen javaslatot. Megjegyzem, t. képviselőház, hogy e hozzájárulási összeg tekintetében való javaslattételre nem is mondhatja a kormány, hogy az valami kellemetlen érzelmeket támaszthat, mert nem ez iránybani törvényhozásról van szó, hanem arról van szó, hogy a magyar törvényhozás, akár csak egy aranynyal, akár bármilyen összeggel, mely e törvényhozás méltóságához illő, hozzájáruljon ezen szobor költségeihez és e hozzájárulásával kifejezze elismerését a szobor megalkotása tekintetében. Már most röviden csak azt vagyok bátor érinteni, hogy miért kívánom én és miért javasolom, hogy a kormány ez irányban sürgős javaslattételre utasíttassák? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalion.) Egyszerűen azért, t. képviselőház, mert köztudomású, hogy Kossuth már nyolcz esztendeje meghalt; köztudomású, hogy nemzeti közvéleménynyé vált, hogy neki szobor emeltessék. Lehetnek ugyan egyes politikailag gyenge lelkű emberek, a kik nem kívánják, de általában mondható, hogy Magyarországon a közvéleménynek általános óhaja az, hogy Kossuth számára szobor emeltessék. {Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Sokan megelőzték már az ország fővárosát és a főváros — ha jól tudom — meg is emliti feliratában, hogy azért is sürgős rá nézve, hogy a törvényhozás mondja meg: akarja-e e tekintetben kötelességét teljesíteni, vagy nem, mert a pályázatot is ki kell már írni, mert sürgős az is, hogy a pályázat kiírassák. Mindezeknél fogva, t. képviselőház, én bátor vagyok a kérvényi bizottság javaslatával szemben a következő határozati javaslatot elfogadásra ajánlani (Olvassa): »A ház a főváros hazafias kérvényét azzal adja ki a kormánynak, hogy a kért hozzájárulási összeg tekintetében sürgősen tegyen javaslatot.« (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon^) Elnök: Rátkay képviselő ur kMan szólani. (Halljuk! Haüjuk a szélsőbaloldalon.) Rátkay László : T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Egész röviden fogok e kérdéshez hozzászólani. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Röviden jDedig azért, t. képviselőház, mert ha az első pilanatra meg nem értjük, hogy mit akar a főváros az ő kérvényével és ha az első pillanatra el nem határozza ez a ház egyhangúlag, hogy azt a kérelmet teljesiti: akkor itt minden hosszabb beszéd és indokolás részemről teljesen fölösleges volna, mert akkor ez a képviselőház nem akarja és nem meri teljesíteni azt, a mit a főváros kMan. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen mit kér a főváros? Megmondja az ő kérvényében. Szinte azt kell feltételeznem, hogy sem a kérvényi bizottság, sem a t. képviselőház nincs vele egészen tisztában, hogy a főváros mit kér. A főváros az ő kérvényében elmondja, hogy a Kossuth Lajos emlékére készítendő szobornak pénzbeli része jóformán biztosítva van. De erkölcsi hozzájárulást kíván a város és habár a kérvényében azt nem mondja is, de tudjuk, hogy miért kéri ezt a főváros ? Azért, mert azt a szobrot el akarja már készíteni, de titkos kezek, titkos lépesek mindig megakadályozták a fővárost e tervének keresztülvitelében. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) A főváros tehát azt kéri és azt kívánja a háztól, hogy méltóztassék a háznak ezt az erkölcsi hozzájárulást megadni ós a fővárosnak kezeit felszabadítani. A kérvénynek a lényege tehát nem a pénzbeli hozzájárulás, hanem a képviselőháznak, mint a nemzetet képviselő legfőbb szuverén hatalomnak az igenlő szava.