Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-174

174. országos ülés 1902 deczember 18-án, csütörtökön. 131 Ha pedig a kérvény ebben a világításban áll előttünk, kérdem én a t. házat, mi akadályozza a házat abban, hogy pénztárából bizonyos mennyiségű pénz megszavazásával és szabad elhatározásából az »igen« szó hozzáadásával ezt a kórelmet támogassa, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Van-e ebben a házban valaki — és ezt a kérdést intézem most az egész képviselőházhoz és a kormányhoz — a ki Kossuth Lajosnak halhatatlan érdemeit & nemzet irányában el nem ismeri? Ki az? Álljon elő! Várok, t. képviselőház; szántszándékosan várok, hogy van-e közbeszólás, van e valaki, a ki azt mondja, hogy: igenis, nem ismerem el. Ha volna, talán a honvédelmi miniszter ur tehetné ezt a kifogást, de a kormány többi tagjairól ezt fel nem akarom tételezni. Ha nincs senki, ha mindnyájan egyetértünk ebben a nagy gondolatban, mi akadályozza a házat, hogy a ház elhatározza, hogy pénztárából bizonyos összeget ad a Kossuthszoborra? (Tetszés a szélsőbaloldaton?) Mi akadályozza a t. házat? Tudom, hogy micsoda. A t. miniszterelnök ur a múltkor azt mondotta, hogy ne űzzünk érzelmi politikát. T. képviselőház ! A miniszterelnök ur üz érzelmi politikát. (Ugy v)iil a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Méltóztatik tudni micsoda érzelmi politika az, a mit a miniszterelnök ur ebben a kérdésben üz V Meghunyászkodás felfelé. (Ellen •mondások jobbfelöl. Ugy van! a szélsőbaloldalon) Ez pedig H, legcäunyább érzelmi politika. (Mozgás jobbfelöl) És a legmegszégyenitőbb ebben a kérdésben az. hogy erre ameghuuyászkodásra nincs is szükség, mert én nem tehetem fel, sőt azt állítom, hogy biztos tudatom van arról, hogy odafenn a lovagias magyar királynál ha ezt a kérdést felvetnék, semmiféle kifogása sem volna. A baj ott van, hogy a t miniszterelnök úrban, a kormányban és az előző kormányokban nem volt meg a férfias bátorság, (Mozgás jobbfelöl.) hogy nyíltan, önérzetesen, a nemzet méltóságához illően képviseljék és merjék felvetni ezt a kérdést. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gavalléros, — mondjuk ki őszintén — férfiasan gondolkozó királynak felelete ebben a kérdésben más nem lehet, minthogy igei), sőt nemcsak hogy igen, hanem hogy mentől előbb. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez okból a kérvényi bizottságnak ezt a határozatát, a mely nem egyenes, nem is férfias, mert meg akarja a kérdést kerülni, midőn azt mondja, hogy adassék ki a kormánynak, semmi esetre sem fogadjuk el. Önök részéről, t. többség, sokkal egyenesebb, sokkal férfiasabb, ha azt mondják: Kossuth Lajos emlékére és szobrára nem adunk egy garast sem. Ez megalázó ugyan a nemzetre, de legalább egyenes; de kitérni a kérdés elől és azt mondani: ez a ház, a melynek milliókra és milliókra menő kiadásai vannak az ő szuverén jogára és háztartására, nem mer ebben a kérdésben határozni, hanem a kormány háta mögé bújik ós azt mondja, hogy a kormányelnöktől várunk feleletet, hogy ő mit fog tenni. Ezt> t. képviselőház, el nem fogadhatjuk, ez az egész házra nézve megalázó. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezért indítványozom, hogy a kérvényi bizottság javaslatát ne fogadjuk el, hanem — a mennyiben, ismétlem, a főváros kérvénye nem pénzbeli, hanem erkölcsi hozzájárulást kMan — mondja ki a t. képviselőház;, hogy pénztárából egy aranynyal hozzájárul a költségekhez. Ebben a hozzájárulásban meg van az erkölcsi elégtétel, meg van az, a mire a fővárosnak szüksége^ van és a mi a nemzet méltóságához illő. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: T. képviselőház! Nagyon helyesen mutatott Kátkay László t. képviselőtársam arra, hogy a székesfővárosnak, midőn idefordult a magyar képviselőházhoz, nem az volt a ezélja, hogy anyagi támogatásban részesítse az országgyűlés a Kossuth-szobor ügyét, hanem egy nagy erkölcsi szempont lebegett előtte. A feliratban expliczite is benne van, hogy erkölcsi támogatást kér. A beadvány harmadik bekezdése azt mondja (Halljuk;! Halljuk !) : »de bár a példátlan lelkesedéssel történt közadakozás révén az emlékmű ma már létesíthető lenne, mert annak költségeire a kezelésünkre és gondjainkra bizott alap ma már elég fedezetet nyújt, mégis ugy vagyunk meggyőződve, hogy csak akkor állítható fel ez a szobor, hogy ha az ország kegyelete is hozzájárul annak a felállításához*. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem azért fordul tehát ide a főváros, hogy adományokat kapjon, hanem azért, hogy Magyarország törvényhozó testülete megnyilatkozzék, hogy bármily csekélységgel is, de hozzájáruljon azon férfiú szobrának felemeléséhez, a ki nélkül ma itt nem tárgyalhatnánk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Midőn az angol előkelő lapok megírták ennek a háznak fényességét és nagyságát, az egyik legnagyobb világlap hozzátette, hogy tökéletlen ez a ház, mert a magyar parlamentarizmus nagy védőjének, a modern magyar parlamentarizmus megalapítójának szobra nem áll a ház előtt; mert nem áll a magyar képviselőház előtt Kossuth Lajosnak a szobra. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök ur már másodízben kifejtette, hogy ő néhány nap előtt felelt azon felszólalásokra, a melyek Rákóczy hamvainak hazahozatalára, illetőleg Kossuth Lajos emlékének törvénybe iktatására vonatkozuak. Fényes és ékesszólásához méltó jelzőkkel dicsőitette Kossuth Lajos emlékét és annak érdemeit; el kell ismernünk, hogy miniszterelnöki székből még sohasem méltatták így Kossuth személyét, egyéniségét, de ha ezt elismerjük, viszont áll az is, hogy miniszterelnöki szókben még sohasem volt olyan nagymérvű vakmerőség, a mely odaállította volna és kettészabta volna a nemzet kegyeletét, azt 17*