Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-174

?74. országos ülés 1902 deczember 18-án, csütörtökön. 111 Következik napirend szerint a kMándorlás szabályozásáról szóló törvényjavaslat (írom. 195, 238) részletes tárgyalásának folytatása. A 4. §-nál vagyunk. Rátkay László jegyző: Simonyi Semadam Sándor! Simonyi Semadam Sándor: T. képviselőház! A 4-dik §. arról gondoskodik, hogy a kMándorlóknak kérelmökre kimerítő tájékozás nyujtassék azon államnak vagy vidéknek viszonyairól, a hova kMándorolni óhajtanak. Ebben az az eszme nyert kifejezést, a melynek érvényesülése egyik fő czélja a törvényjavaslatnak: hogy t. i. a kMándorlók ne legyenek tájékozatlanul kiszolgáltatva családi ügvnököknek és vezetőknek, a kik, midőn a kMándorlók kiszállanak Amerika partjain, oda viszik őket, a hova akarják, a nélkül, hogy a kMándorlóknak maguknak bárminő tájékozásuk volna arról, hogy az a helység, az a bánya, a hova őket vinni óhajtják, olyan-e, hogy ott exisztencziájukat megtalálják vagy nem. Hasonló gondoskodás van a külföldi államok kMándorlási törvényeiben is. Hegedüs Loránt t. képviselőtársam felemii tette, hogy az angol törvényhozás hasonló intézkedéseket tartalmaz, sőt nemcsak pozitM, de negatM értelemben is, a mennyiben bizonyos időközönkint plakátokon hirdetik vasúti és hajózási állomásokon, hogy a kMándorlók hova ne vándoroljanak ; másrészt pedig pozitM irányitással szolgál és felhívja a kMándorlók figj elmét arra, hog}' itt vagy ott ilyen vagy amolyan munkás kerestetik, vagy ilyen vagy amolyan munkás kellő foglalkoztatást talál. A svájczi törvényhozás hasonlóképen intézkedik erről és a kMándorlóknak hMatalból kiadja azt a tájékoztatást, a mely kellő felvilágosítást nyújt a kMándorlónak azon vidékről, a hova yándorolni szándékozik. Én nekem az volna az indítványom, méltóztassék e szakaszban a »kérelmükre« szót kihagyni és a szakasz végére ezt illeszteni: »mely czélból azon vidéknek, melyre az útlevél szól, rövid ismertetését hMatalból kiadja az útlevél kiadásakor.« Az igazságügyi bizottságban is megtettem javaslatomat; a miniszterelnök ur azt felelte erre, hogy ő fél attól, hogy igy reklámot csinál a kMándorlásnak, mert ezzel esetleg csábitana a kMándorlásra; a ki megkapja ezt a tájékoztatást, az tovább adhatja, és igy kedvet kelthet másokban is a kMándorlásra. Ezt az érvet mérlegelem; ennek nagy fontossága van; de különösen súlyos volna, ha azt tehetném fel. a mit azonban nem szabad feltennem, hogy ezek az ismertetések olyan mézesmadzag formában fognak megiratni és csábító lesz a tartalmuk; mert hiszen attól is sok függ, hogy milyen lesz az az ismertetés. Ha az az ismertetés tárgyilagos geográfiai, politikai és mondjuk, közgazdasági ismertetés lesz, a nélkül, hogy feldicsérnék a kMándorlás hasznát, hanem egyszerűen megmondja, hogy mikor a kMándorló partra lép, hova fordulhat, hol találhat támaszt Magyarország részéről, hol van a konzul, hol van az a pénzintézet, a mely ezen törvényjavaslat értelmében hMatva lesz arra, hogy a kMándorlók pénzeit visszajuttassa, hol kap ő az esetre, ha vissza akar jönni, támogatást, — mert erre feltétlenül szükség van — akkor ez csak nem csábítás? Ne méltóztassanak ebbe az ismertetésbe semmit belevenni, a mi a kMándorlási hajlandóságot növelné s akkor ez a kérdés meg volna oldva. Azt méltóztatnak mondani, hogy ilyen ismertetést ugy is kiadnak, ha kéri az illető. Én ebből azt következtetem, hogy ezeknek meg kell lenniök, mert ha nincsenek meg, nem adhatják ki kérelemre sem. Nagy körültekintéssel kell ez ismertetéseket megszerkeszteni, hogy az esetben se váljanak csábító eszközzé, ha a kMándorló azokat tovább adja. Nem látom be azt a nagy raisont, hogy mi csakis kérelemre adjuk ki őket; mert vagy szüksége van az ismertetésre az illetőnek, mikor kéri, vagy nincs; ha szüksége van, akkor kérelem nélkül is meg kell adni. Nem eliminálhatjuk tehát azt a lehetőséget, hogy ez csábításra vezet, mert hisz ily ismertetést minden ember kérhet, és akkor minden embernek ki fogják adni. Ha azonban kiadnák hMatalból és gondoskodnának hMatalból szigorúan, hogy abban semmi olyan ne legyen, a mely felesleges módon izgatná a kMándorló fantáziáját, reményeit, hanem ellenkezőleg abban megírnák, hogy minő árnyoldalai vannak a kMándorlásnak specziálisan arra a vidékre, azt hrízem, ez jó szolgálatot tehetne. Én kérem javaslatom elfogadását. Elnök: KMánja a t. ház a módositvány felolvasását? (Igen.) Fel fog olvastatni. Rátkay László jegyző (olvassa): Módositvány a 4 §-hoz. Ezen szakaszban e sző »kérelmükre« kihagyandó és a szakasz végén hozzáteendő lenne »mely czélból azon vidéknek, melyre az útlevél szól, rövid ismertetését hMatalból kiadja az útlevél kiadásakor.« Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én már tegnap voltam szerencsés a házban kifejteni azokkal szemben, a mik mondattak, hogy ennek a törvénynek általam itt konstatált czélja, tartalmának higgadt megbirálása is okvetlenül arra a konklúzióra kell, hogy vezessen minden elfogulatlanul itélőt, hogy ezzel a törvénynyel a kMándorlást megszorítani, lehetőleg akadályozni óhajtom, nem pedig irányítani, mint mondatott. Kifejtettem, hogy mindent szívesen felveszek, a mi a kMándorlást lehetőleg szűk korlátok közé szorítja, de semmi olyant, a mi annak a kMándorlásnak akár egyik, akár másik irányban könnyítését eredményezhetné. (Helyeslés.) Hegedüs Loránt t. képviselő ui az általános vitánál is felvetette ezt az eszmét, fel lett vetve az igazságügyi bizottságban is, a mit most a t. képviselő ur felhoz. Én elleneztem ott, ellenzem itt is; megmondom az okát, miért. A képviselő ur