Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-174

112 lik. országos ülés 1902 deczember 18-án, csütörtökön. a kMándorlóknak kényelmesebbé akarja tenni a kMándorlási helynek megválasztását azáltal, hogy nemcsak kérelmükre, hanem a nélkül is, bizonyos ismertetések közöltessenek velük, mert azt mondja, hogy hiszen kérelmükre az úgyis kíadatik nekik, hát jobb lesz kiadni amúgy is. Én attól tartok, hogy ez a propagálás bizonyos neme volna, (Ugy van! jobb felől.) legalább a propagálás látszatával birna, ha az útleveleket kiadó hatóság figyelmezteti előre már mindazokat, a kik nem is jelentkeznek, hogy hova menjenek. Mert akkor bizonyos hirdetményekben kellene ezt közzétenni, minthogy előre, mig nem jelentkezik a kMándorló, a mig ebbéli szándékát ki nem jelenti, nem tudja az a hatóság, ki akar kimenni. Az egyes ember jön oda ismertetésért, de annak a háta mögött rendesen több ember van. Hát akkor mindazoknak már előre, a nélkül, hogy kérnék, mintegy oktatást és utasitást, kitanitást adna az a hatóság, hogy hova, merre menjenek. Talán egyiknél-rnásiknál, a ki in concreto jelentkezik, ez helyes, de az azután elmegy és hirdeti, beszél róla és terjeszti a dolgokat. Ez pedig talán még sincsen sem a hatóságnak érdekében, sem nekünk nincs érdekünkben, mert ez a kMándorlásra való csábitásnak bizonyos gyöngédebb, bizonyos burkoltabb fajává válhatik. (Ugy van! jobb felöl.) Nem tudom, mi índitja arra a képviselő urat, hogy nagy hibát lát abban, ha mi csak akkor adunk felvilágosítást, ha már valaki kijelentette, hogy ki akar menni? Én nem látom át, mi szüksége van annak, a ki nem akar kimenni, már előre a felett tanakodni, hova lehet kimenni. {Ugy van! jobb fel öl.) Egy pszichologikus momentum van ebben, a mit az ilyen közigazgatási eljárás megállapításánál szem elől soha sem szabad téveszteni, mert az embereknek gondolkodásmódjával, pszichológiájával kell számolni minden kormányzati és minden közigazgatási intézkedésnél, bármilyen kisszerű? legyen is az. Hát én nem akarok semmiféle olyan reklámszerü dolgot ebbe a javaslatba felvenni, a mi a kMándorlásra való kedvet gerjesztené és az embereket arra buzdítaná. En hallottam tegnap és talán a további szakaszok tárgyalásánál is hasznát veszszük annak, ha emlékünkben tartjuk azt, a mit én tegnap csak megpenditettem, mert nem akartam hosszasabban beszélni, rekedtebb is voltam, mint ma, de amit ma ki akarok fejteni. Tudniillik ellenszenvvel találkozott a közvéleményben és mondhatom inkább azoknál, a kik nem egészen alaposan és elfogulatlanul ítélték meg a törvényt, annak az intézménynek a szervezése, a mely itt nagyon erős korlátok között van körülírva, t. i. az ügynöki intézmény. Már most én nekem — őszintén megvallottam az igazságügyi bizottságban, a közigazgatásiban is, — nem volt kedvencz eszmém és kedvencz intézményem az ügynöki intézmény semmiképen sem, hanem a javaslatba bejött, mert először a 81-diki törvény már felvette, de helytelenül és azon az alapon egyetlenegy állami felügyelet alatt álló ügynök sem dolgozott, hanem igen sok titkos ügynök: Misernek vagy hogy hMják, ügynökei. Másodszor felvétetett azért, mert a külföldi törvényhozások intézményeiben benne van, de igen erős korlátok között ott meg van mondva, hogy nem szabad csábítani, nem szabad házról-házra járni, nem szabad semmiképen sem reklámot csinálni és azután az egyéni felelőség körül van irva szorosan, még pedig a büntetőjogi felelősség; az illető állandó kontrol alatt van, az engedélyt el lehet tőle venni, kaucziót tesz le stb. Mind a mellett én annyira át vagyok hatva attól, hogy ezt a törvényjavaslatot ugy csinálja meg a törvényhozás, hogy — a mennyire csak lehet — a kMándorlást szűk korlátok közé szorítsuk, hogy magam gondolkodtam a felett, mikép lehetne elejét venni ez aggályoknak, a melyek a közvéleményben az ügynöki intézmény ellen támadtak és magam ajánlottam az igazságügyi bizottságban ezen egész fejezet átdolgozását. Az ügynöki intézményt elejtettem és meghatalmazottakat állitot- » tam oda, roppant erős és szigorú kontrol alatt és ugy, hogy nem kapnak jutalékot fejenkint, a mint szállítják az embereket, nehogy embervásár legyen belőle, — igy sem igen lehetett volna, de még erosebb korlátok között ez még kevésbbé lesz lehetséges, hanem, hogy állandó fizetés és állandó felügyelet mellett dolgoznak. Már most valami szerveket fel kell állítani, hogy ha a törvényjavaslatnak és a törvényhozásnak azt az intenczióját akarjuk biztosítani, hogy irányithassuk a kMándorlást. Hogyan irányítsam én a kMándorlást, hogyan ellenőrizzem, hogyan akadályozzam, hogyan szorítsam lehetőleg szűk korlátok közé, hogyha nincsen semmi szerve annak a hajózási vállalatnak, a mely egyedül lesz jogosítva a kMándorlókat kMinni! A közigazgatás utján? Azzal nem lehet. A közigazgatás először túl van terhelve amúgy is, de másodszor nem lehetséges azért sem, mert akkor a kMándorlás ügyének vezetése és kezelése bizonyos hMatalos szint nyerne, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) a mMel ismét a kMándorlás megszorítását elérni nem lehetne, hanem ép az ellenkezőjét érnők el.Hát valami szervet kell állítani, különben nem tudjuk irányítani a kMándorlást. A ki akarja a czélt, annak akarni kell az eszközöket is. Csak azután azok az eszközök kellőleg legyenek megválasztva és kellően körülkorlátozva. Ezt pedig erre vonatkozólag a javaslat teljesen biztosítja. És azt hiszem, hogy a t. képviselő ur, a javaslat ezen szakaszainak tárgyalásáig haladva, szakaszonkint is meg fog győződni a tárgyalás során arról, hogy ezt a czélt ezekkel a rendelkezésekkel el lehet érni. (Helyeslés a jobboldalon.) Már most visszatérve a kiindulási pontra, ismétlem, hogy mindent kerülni kell, a mi csak azt a szint is adhatná a kMándorlás ügyének, vagy csak' távolról is kihasználható volna arra nézve, hogy itt valaki vagy valakik a propa-