Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-173

173. országos ülés 1902 deczember 17-én, szerdán. 103 sen a praxisból és azután csinálják a dolgaikat az ország 64 törvényhatóságában, annyi városában, annyi száz járásában és 15.000 községében mindenütt más és másképen, (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kérdezze meg Krasznay Ferencz t. képviselőtársam azokat az elfogulatlan férfiakat, a kik ott voltak és részt vettek azon az ankéten; egyetlen ember sem tagadta meg a legnagyobb elismerést, pedig azok a férfiak alispánok, főjegyzők, tiszti ügyészek és körjegyzők voltak, tehát mindannyian a praktikus élet emberei. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelni. Elnök csenget.) Nem szabad előre feltett szándékkal mindent helyteleníteni. Krasznay Ferencz: Ez már szokás Magyarországon ! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez igen rossz szokás, a mely nem vezet jóra, és ettől óvakodnunk kell, mert akkor a kölcsönös kapaczitáczió és a kölcsönös megnyugtatás útjáról letérünk és czélt nem érünk. Mindezt csak mellesleg jegyeztem meg. Azt mondja gr. Wilczek Frigyes t. képviselő ur, hogy mindezeket, a melyek itt a rendeletekben foglaltatnak, a törvénybe kellett volna felvenni. De nekem a törvényhozásról egészen más a felfogásom, (ügy van! TJgy van!jobbfelöl.) A törvényekbe az elveket kell lefektetni, (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) azokban meg kell oldani a. kérdéseknek érdemét és igazi tartalmát, De hogy az eljárásoknak minden egyes aprólékossága felvétessék a törvénybe, azt képtelenség keresztülvinni. Egészen más a perrendtartás kérdése, mert az igazságszolgáltatás terén úgyszólván minden egyes betű abszolút jelentőséggel bir, de hogyha közigazgatási kérdésekben az eljárási formaságokat és a részletes keresztülvitelt kodifikálni akarnók, akkor Magyarországon nem lenne ember, a ki a törvényeket ismerné, (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) sőt egy ember sem akadna olyan, a ki azokat megalkotni képes lenne. Szóval ez lehetetlenség volna. (Mozgás a szélsbbaloldalon.) Krasznay Ferencz: Tessék a pénzügyi rendeletekre nézve is ezt az eljárást követni! Széll Kálmán miniszterelnök: Igenis, ott is igy kell eljárni, és ha a pénzügyi rendeletek terén ezt az eljárást fogjuk követni, mint a közigazgatásiak terén, hogy a törvénybe a megállapítási elvek kerülnek, a többit pedig a végrehajtási közegekre bizzuk, akkor ott is több lesz a világosság, mint a hogy remélem is. hogy a pénzügyi rendeletekben ezentúl meglesz a világosság és egyszerűség, és ezekkel együtt meglesz az eljárás gyorsasága is. (Helyeslés a jobbés a baloldalon.) Azért vannak ezek a dolgok rendeletekre bízva. Csak nem való törvénybe az, hogy miként ogja az illető az ő könyveit vezetni, mikép fog a szerződések foganatosításánál, a közvetítésnél és a továbbiakban eljárni? Csak nem való törvénybe, hogy az ellenőrzést miként gyakorolják a hatóságok? Oly ellenvetés ez, a mely nézetem szerint nem bir alappal. (Helyeslés jobbról.) Áttérek azokra, a miket tegnap hallottam Barta Ödön t. képviselőtársunk részéről, és mindenekelőtt egy fontos kérdésre kell válaszolnom. A t. képviselő ur azt mondja, és mintegy az ő igazán jóakaró, melegszavu kritikájának alapjául és a törvény megszavazására nézve feltételül tűzi ki ezt, hogy nyilatkozzam arra vonatkozólag, hogy ennek a törvénynek csakugyan az lesz-e a czélja, hogy irányítsuk a kMándorlást Fiume felé? De bocsánatot kérek, mielőtt erre felelek, még Wilczek Frigyes t. képviselő urnak egy ellenvetésére óbajtok válaszolni. A t. képviselő ur ugyanis azt is akarja, hogy törvénybe tegyük, hogy a minisztérium felhatalmazást kér arra nézve, hogy időnkint megtilthassa a kMándorlást bizonyos országokba, vagy bizonyos országok oly részeibe, a hova a magyar ember csak vesztére megy. Engedelmet kérek, hogy tudjuk előre, azt hogy micsoda államok vagy micsoda államok országrészei lesznek olyanok, hogy azokba megtiltsuk a kMándorlást? Azt akarja még, hogy ne felhatalmazás utján, hanem egyenesen a törvényben való részletezés utján tegyük meg az irányításra vonatkozólag is az intézkedéseket. Ez lehetetlenség. Hiszen a forgalmi eszközök és a forgalmi irányok változása olyan beláthatatlan, hogy lehetetlen a törvényben előre normatMumot felállitani, hogy azután minduntalan jöjjön a kormány törvénymódosításokkal. (Helyeslés jobbról.) A mi a kérdés lényegét, Fiumét illeti, igenis kijelentem, hogy a konczepcziónál, a mely engem a kMándorlási ügy rendezésénél vezetett, az volt az alap, hogy a kMándorlási folyamat, a mely ma Németország kikötői felé halad, a mi kikötőnk, Fiume felé tereitessék. (Általános élénk helyeslés.) És ez le is van fektetve a törvényben. Világosan meg van mondva, hogy a kormánynak kezébe van adva, hogy azokat a bizonyos könnyítéseket csak akkor adja meg,, ha bizonyos irányban megy a kMándorlás. Es, hogy erre nézve kétséget ne táplálhasson a t. ház, ha világosan nincs is szó Fiúméról, kijelentem, hogy igenis, mindig ugy kontempláltam a dolgot, hogy azok a kMándorlók, a kik eddig a német kikötőket gazdagították, ne oda menjenek, hanem a Fiúméban, a magunk kikötőjében berendezendő szállítási eszközökkel keressék a kMándorlás útjait, hogy mindaz, a mi e téren gazdaságilag, sőt nemzeti tekintetben veszélyeztetve volt és veszendőbe ment, a magunk számára, a mi kikötőnk számára megmaradjon. (Élénk helyeslés.) A másik, a mitől a t. képviselő ur az ő vótumát függővé teszi, az, hogy kijelentsem, hogy ha majdan szerződésre kerül a dolog az illető szállítási vállalkozóval, (Halljulc! Halljuk!) az