Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-154

92 lök. országos ülés 1902 november 22-én, szombaton. ben az ügyben elhomályosítja egyrészt a szenvedélyek beleavatkozása a vitába, másrészt pedig ennek ellenhatásaképen megnyilvánuló valami, a mit csak kiméletességből nem. akarok •dacznak, makacskodásnak nevezni. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) Mert csupán ennek tulajdonitható, t. ház, hogy a túloldalról olyan nézeteket hallottam megnyilatkozni, hogy még azok is, a kik már előre megformálták maguknak véleményüket ebben a kérdésben, még pedig abban az irányban, hogy a mentelmi jog sérelme tényleg fenforog: azzal az indokolással, hogy a kormány egyes tagjai ellen hevesebb támadások intéztettek, azt mondják, hogy ez lehetetlenné tette nekik azt, hogy az általunk képviselt állásponthoz csatlakozzanak. (Mozgás a szélsobaloldálon.) T. ház! Ezt én igen sajnálatos jelenségnek tartom, és azért felszólalásomnak egyedüli czéljául azt tűztem ki, hogy higgadt érvekkel hassak azokra, (Halljuk! Halljuk! a szélscbaloldalon.) a kik magatartásukat ilyen hangulatok, ilyen indulatok által akarják befolyásoltatni. Mindenekelőtt, t ház, az előadói javaslattal kívánok foglalkozni, s ennek különösen azon részével, a mely a becsületügyi eljárásnak lényegét kívánta meghatározni. (Halljuk! Halljuk!) Ugy hiszem, kérdés tárgyát most már nem képezheti az, — és ebben az előadó úrral megegyezem, — hogy ez a katonai becsületügyi eljárás nem büntetőügyi eljárás. Csakhogy a t. előadó ur abból, hogy a becsületügyi eljárás alá sem polgári, sem katonai büntettek, sem vétségek, sem kihágások nem tartoznak, hogy továbbá a katonai becsületügyi eljárás, miután nem büntetőeljárás, szabadságvesztési büntetéssel, vagy szabadságvesztési büntetést helyettesíthető pénzbüntetéssel nem járhat: azt a következtetést vonja le, hogy az nem is sérti a mentelmi jogot. De ha ilyen következtetésekre jut. előbb azt kellett volna vizsgálnia, — ha már maga is az indokolásban fegyelmi eljárásnak minősiti ezt a becsületügyi eljárást, előbb, mondom, arról kellett volna meggyőződnie, hogy a katonai szabályzat milyen büntetési nemeket statuál ezekre a fegyelmi vétségekre? (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) És figyelnie kellett volna az előadó urnak arra, hogy a katonai szabályzatok értelmében a katonai büntető és a katonai fegyelmi fenyítő hatalom nem olyan határozottan elhatárolt két dolog, mint a polgári törvények szerint. Hogy csak példát mondjak, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) pl. & lopás egy korona értékhatáron alul csak fegyelmi vétség a katonai szabályzatban, míg az egy korona értékhatáron felül már bűntett. Vagy a függelem-sértés is sok esetben, csupán a parancsnok hangulatától függőleg, vagy egyszerű megintessél elintézhető fegyelmi vétség, sok esetben pedig nagyon szigorúan büntetendő bünteti És ha megnézte volna az igen t. előadó ur azt, hogy mily büntetés-nemek járnak a fegyelmi vétségekkel, akkor megtalálta volna épen a tartalékos tisztekre vonatkozólag azt, hogy a védtörvény utasítás 7. §-ának 4. pontjában igenis ki van mondva, hogy a fegyelmi vétségek szabadság-vesztés büntetésével is büntethetők. A védtörvény-utasitás 7. §-ának 4. pontja ugyanis igy szól (olvassa.): »A tartalékos havidijasokra a katonai fegyelmi fenyítő szabályok értelmében kirótt szabadságvesztés büntetése, ha szükségesnek mutatkozik, katonai épületekben töltendő el.« Tehát a fegyelmi vétségek szabadságvesztés büntetésével is járhatnak. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Én különben ezt mellékesnek tartom ; mert tényleg nem ugy áll a dolog, hogy a relatív mentelmi jog czélja nem más, mint hogy a törvényhozónak, a képviselőnek fizikai részvételét biztosítsa a törvényhozásban. Nem áll, hogy ez csak a salvus conductusnak uj magyar jogi műszavakkal való körülírása. Ez már régen túlhaladott álláspont. És ugy a mi intézményeinkben, mint az egész czivilizált külföldön a parlamentarizmusnak, az alkotmányosságnak az elve megköveteli azt, hogy a törvényhozónak ne csak a tesli épségét biztosítsuk, hanem lelki épségét is. (Élénk helyeslés a szélsobaloldálon.) Hiszen a mai fejlett közbiztonság és a független birói hatalom uralma alatt nincsen is annyira szükség arra, hogy a mi testi épségünket védelmezzük meg, hanem igenis arra van szükség, hogy a népképviselőnek akarata, a ki most már nem utasítással küldött és bármikor visszahívható megbízottja egyes testületeknek, hanem a szuverén népfelségnek hordozója és egyik alkatrésze, mentesítve legyen mindenféle illetéktelen befolyástól, megfélemlítéstől, kényszertől, vagyoni előnyök reményétől, és saját legjobb belátása és lelkiismerete szerint cselekedhessek és járuljon hozzá a maga akaratával a törvényhozói akarat kialakulásához. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Ilyen illetéktelen befolyásoktól való mentesítést kíván biztosítani a képviselői akarat részére minden intézményünk több-kevesebb ható erővel. Ezt kívánja biztosítani a választási törvényben az, hogy a képviselőnek nem adhatók utasítások. Ezt kívánja biztosítani a képviselő részére az összeférhetlenségi törvény. Ezt kívánja biztosítani a képviselő részére a büntetőtörvény, a midőn megvédi a képviselőt az erőszak, a rágalom és a becsületsértés ellen. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Más országokban is, a miként ezt Krasznay Ferencz igen t. barátom nagyon szépen kifejtette, (Halljuk! Halljuk!) azonkívül, hogy a salvus conductust fejlesztették a fizikai részvétel biztosítása végett, első sorban az képezte a törvényhozás gondoskodása tárgyát, hogy erkölcsileg ne legyen befolyásolható a képviselő megfélemlítések, zaklatások által. Az angol, a franczia, a német, az olasz, az osztrák parlamentek egyaránt nemcsak a felelőtlenség által, hanem a zaklatások elleni védelem által is igyekeztek biztosítani azt, a min a modern alkotmányos par-