Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-154
Í54. országos ülés 1902 november 22-én, szombaton. yj lamentárizmus nyugszik: a képviselőnek függetlenségét és befolyásolhatatlanságát. (TJgy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Morális salvus conductusnak merném nevezni ezt, a mi a törvényhozót működésében kiséri, és a mit a törvényhozó hatalom alkotó részei számára erős vértezetül biztosit a törvény a minden oldalról jövő támadások, a rágalomnak, a megfélemlitésnek, az erőszaknak, a megvesztegetésnek nyilai ellen és a mely vértezetet a törvényhozó hatalom maga veszi le, ha szükségesnek tartja, a képviselőről, (Ugy van! ügy van! a szélsobaloldalon.) a mikor nem akarja, hogy ezt a vértezetet a képviselő az állampolgároknak elbízott fölényezésére használja fel, vagy pedig búvóhelyül megtorlást érdemlő cselekedetek ellenében, (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez legyen a mentelmi jog. Ne legyen több, mert ez ellenkeznék a ház méltóságával, de ne legyen kevesebb sem, mert akkor megsértjük annak a népfelségnek elvét, a melynek a teremtményei vagyunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Egy hang a szélsobaloldalon: Bizony!) Éa ne kény szentsük ezeket a szabályokat kódexek Procrustes-ágyába, (TJgy van! (Ugy van! a, szélsobaloldalon.) mert az állami életnek és az emberi viszonyoknak fejlődése (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon) tiltakozik minden ilyen intézménynek jjetrifikácziója ellen. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! Mint minden védelmi eszközre, az immunitásra is csupán egy erősebb vagy legalább is hasonló erős támadás ellen van szükség. Az országgyűlésnek erre az immunitásra, miután az országgyűlés a főhatalom egyik szerve, az állami életben csak két olyan támadója lehet, a ki ellen arra szüksége van. Ez a két támadó hatalom a királyi hatalom és a kormányhatalom. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) S hogyha ennek a két hatalomnak vagy e két hatalom bármelyik szervének támadásáról van szó, a mely a törvényhozó testület valamely tagjának akaratát kivánja befolyásolni, mindig a legnagyobb erélylyel és a legnagyobb határozottsággal kell ezt a támadást visszautasítani. (Elénk helyedés a szélsobaloldalon.) Gabányi Miklós: S/.ent igaz! Reich Aladár: Mert a magánosok által megkisérlett előleges megfélemlítés, vagy utólagos támadás ellen meg r tudja magát védeni az a képviselő ugy is. És hogyha magánosok vagy magánosok csoportja intézte volna Nessi Pál ellen a támadást, ha az vonta volna felelőségre, akkor nem fordult volna Nessi Pál a házhoz, meg tudta volna védeni maga-magát. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azonban — és itt már rátérek erre a konkrét esetre — itt nem arról van szó, hogy magánember támadott volna Nessi Pál ellen, hanem arról, hogy a törvényhozó hatalomnak egyik tagja, az országgyűlésnek egyik tagja által hordozott szuverenitás ellen intézett támadást a végrehajtó hatalomnak és a királyi hatalomnak egy közös szerve, a katonai hatóság. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És a katonai hatóság csak ennek a két erőnek tudatából meríthette magának azt a bátorságot, hogy most ezt az eljárást egy képviselő ellen megindíthassa. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert miről van szó, t. ház ? Mit követett el Nessi Pál? Büntettet? Nem! Vétséget? Nem! Kihágást? Azt sem! Fegyelmi vétséget? Azt sem! Polczner Jenő: Dicsérendő cselekményt követett el! Reich Aladár: Nincsen sem polgári törvény, sem katonai szabályzat, a melybe bárhol be volna akármilyen büntetendő cselekményként iktatva az, hogy megtorlandó cselekedetet képez az, hogyha valaki Kölcsey »Himnusz«-át énekli, vagy hogyha akkor énekli ezt a »Himnusz«-t, a mikor a katonai zenekar a »Grotterhalté«-t fújja. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És mégis erre alapítja most a becsületügyi választmány az ő eljárása megindításának az okát. T. ház! Ennek az eljárásnak az esetei is meg vannak határozva. Mit mond pl. az ide vonatkozó intézkedés? Azt mondja (olvassa): »Becsületügyi eljárás tárgyát oly cselekmények és mulasztások képezik, a melyek, jóllehet, mint a büntető törvénybe nem ütközők, bűnvádi eljárás alá nem esnek, mindazonáltal a tiszti állás helyes becsületérzésével annyira ellentétben állanak, hogy kérdés merül föl az iránt, vájjon vádlott egyén a tiszti állás közös becsületének csorbítása nélkül, rendi fokozatában meghagyható-e ? Nincsen meghatározva, hogy mily tettek tekintendők becsületelleneseknek, mindamellett tájékozásul közölve van itt néhány ilyen cselekmény.* (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Olvassa): »a) erkölcstelen magaviselet, amennyiben ezáltal nyilvános botrány idéztetett elő. (Mozgás.) Hentaller Lajos: A Mattasich-Keglevich-eset! Reich Aladár: b) lealacsonyító adósságcsiűálás, c) illetlen magaviselet nyilvános helyen, (Mozgás a szélsobalodalon.) d) a becsületszó megszegése, e) bátortalanság«. Már most mi ezek közül Kölcsey » Himnusz «-ának eléneklése? Erkölcstelen magaviselet-e, a mely nyilvános botrányt idéz elő? Nem! Hát a Himnusz eléneklése lealacsonyító adósságcsinálás ? (Derültség és tetszés a szélsobaloldalon.) Hát a Himnusz eléneklése illetlen magaviselet nyilvános helyen? (Elénk derültség és Itelyeslés a szélsőbaloldalon.) Hát a Himnusz eléneklése a becsületsző megszegése? Hát a Himnusz eléneklése bátortalanság? Barta Ödön: Sőt nagy bátorság kell hozzá! (Derültség a szélsobaloldalon.) Sebess Dénes: Jutalmazni kellene a bátorságot ! Reich Aladár: Vagy ha ezeknek egyike sem, talán valami ezekkel egyenrangú, aljas, megvetésre méltó cselekedet?
