Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-153

80 153. országos ülés 1902 november 21-én, pénteken. mondva: »azon vád miatt ön ellen az eljárást elrendelem.« (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Már most az az eljárás lehet becsületügyi, lehet fegyelmi, lehet egyéb; azt én nem keresem; előttem első sorban az áll, (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) hogy egy törvény által rendelt hatóság, nyilvánosan emelt vád miatt (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) egy képviselő ellen a vádeljárást elrendeli. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem a képviselő, hanem a katonatiszt ellen! Eötvös Károly: Akárhogy kerülgessék ezt a kérdést, ennek a kérdésnek egész fontossága ebből áll: egy hatóság egy képviselő ellen nyilvánosan emelt vád miatt a megtorlási eljárást elrendelte. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogy ennek a megtorlási eljárásnak »becsületügyi* jelzést ad-e, az másodsorban figyelembe jöhet; a hatóság előtt talán figyelembe jöhet egyébként, de a kérdés érdeméről beszélve, a képviselőház előtt a kérdés a maga tiszta egyszerűségében az, hogy egy hatóság nyilvánosan emelt vád miatt a képviselőház tagja, tehát egy törvényhozó ellen a vád- és megtorlási eljárást elrendelte. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most tovább megyek. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a t. igazságügyminiszter ur ennek a dolognak mindig a jogi oldalát feszegeti, akkor, rettenetes bámulatunkra, épen arról, a mi igazán jogi kérdés, nem beszél egyetlen-egy szót sem. (Derültség a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek ezért a kitérésért, de olyan értelemben, mint az igazságügyminiszter ur mondja, nem is igaz, hogy ez jogi kérdés, {Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert ha csak olyan értelemben volna jogi kérdés, a mint a t. igazságügyminiszter ur mondja, akkor ez soha sem kerülne ide, hanem ő a maga perrendtartásával átutalná az aljárásbiróhoz, (Elénk derültség a bal- és a szélsobaloldalon) Maga az a tény. hogy ez a kérdés csak itt tárgyalható és másutt sehol, (Ugy van ! Ugy van! bed felöl és a szélsőbaloldalon.) maga ez a tény bizonyítja azt, hogy ez nem olyan értelemben való jogi kérdés, (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon) a hogy azt ő felfogja, hanem legalább is, sőt első pillanatra is már mindenesetre legalább is közjogi kérdés; (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a második tekintet pedig igennagyfontosságu,de igenigen nagyfontosságú politikai kérdés, (Elénk helyeslés a szélsí'baloldalon.) a mely a nemzet önállóságával és a törvényhozás függetlenségével a legszorosabb összeköttetésben áll. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla: Ez a liberális felfogás! (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Eötvös Károly: És miért áll oly szoros összeköttetésben? Abban már, mondom, egyetértek a t. igazságügyminiszter úrral, hogy maradjunk meg a magunk jogi gyakorlatának, a magunk történelmének és közjogunknak a mezején; igenis, maradjunk meg; a külföld akármelyik példájára is hivatkozni itt nem tartanám czélszerünek. Megmondom az okát, hogy miért. Mert én nem ismerek olyan művelt nemzetet a világon, a melyre saját hatóságai, saját katonai, vagy nem katonai hatóságai egy idegen nemzetnek dalát, jelvényét, lobogóját ráerőszakolnák. (Hosszantartó, léllces éljenzés, tetszés és taps a szélsőbaloldalon és bal felől. Halljuk! Halljuk!) Ilyen lehetetlen, ilyen képtelen, és ilyen undok viszony egyetlen művelt népnél sem található. (Elénk tetszés, helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Hogy Magyarországon egy közpolgár, egy tisztességes ember, ügyvéd, vagy országgyűlési képviselő azért, mert a saját nemzetének minden érzését kifejező nemzeti dalait énekli, hogy azért ugyanazon nemzetnek valamely a törvény által kirendelt hatósága őt vád alá helyezze, az tökéletesen képtelen és érthetetlen dolog. (Zajos tetszés a szélsobaloldalon.) Krasznay Ferencz: Magyar ember nem denuncziál! (Zajos helyeslés a szélsobaloldalon. Elénk felkiáltások: Ki tette?) Hitvány fráter volt, a ki tette! Álljon elő! Ki volt az? (Zaj.) Rakovszky István: Ugy van! Azt kell firtatni! Pap Zoltán: A miniszter ur rendelte-e el Yagy Bihar altábornagy? Ki rendelte el? (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokot. (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly: T. ház! Ez kizárólag magyar kultur és nemzeti viszony, más ehhez hasonló nincs a világon, nem is volt, csak elhalt népeknél volt. De mi élni akarunk. (Elénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Csak elhalt nemzeteknél történt ilyen eset. De ezek is az utolsó csepp vérig védelmezték nemzeti jogaikat, és azoknak a saját hatóságaik által való tiszteletét, és ebben a küzdelemben kimúltak. Holt nemzeteknél történt ez. De oly nemzetnél, a mely élni akar, ez nem történhetik. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azért tehát erre példa a külföldi nemzetek törvényhozásában és törvényhozási, közjogi gyakorlatában nincs. De ne is hivatkozzunk, ne is törjük a fejünket idegen nemzetek példáin. A kérdés a maga tiszta egyszerűségében az, hogy a törvény által rendelt hatóság vádeljárás alá fogott egy képviselőt; a kérdés az, hogy oly vádbeli cselekmény, vagy mulasztás miatt rendelte-e el ezt a megtorló vádeljárást, a melyet törvényeink büntetendőnek tartanak. (Ugy van!a szélsobaloldalon.) Ez a kérdés. Sőt ez az egyetlen kérdés. Arról beszélnek, hogy a hatóság kikéri-e a képviselőt, vagy nem. Ez a szó, hogy »kikéri«, nagyon a pinczérek beszélő modorára emlékeztet, mert ennek a szónak a mi közjogi gyakorlatunkban helye nincsen. Hanem arról van csak szó, hogy megengedi-e a képviselőház, vagy a főrendiház, hogy valamely tagja ellen én eljárhassak. De a mikor ez volna a főkérdés, hogy a hatóság kéri