Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-153

66 153. országos ülés 1902 november 21-én, pénteken. kiállítani, hogy hát a magyar törvényhozás nem lesz elég erős arra, hogy ellenálljon az egyéni szimpátiáknak, hogy necsak Nessi Pálokat tekintsen, hanem csak a magyar törvényhozás sérthetetlenségét nézze? TJgy van! Mindenki, a ki ki akarja mondatni törvényben, a ki törvényt akar hozni erről, a mint a delegáczióra nézve történt, az a magyar mentelmi jogot meg akarja kövesiteni és ki akarja zárni a magyar törvényhozás szuverenitása gyakorlásának a lehetőségét. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mert ha ma törvényt csinálunk a mentelmi jogról, akkor a mentelmi bizottság egyszerű iktatóhivatal lesz. a mely beiktatja az eseteket, és a ház nem fog törvénykezni, mert a büntető törvénykönyvben meg vannak mondva a dejiktumok, a melyekért be lehet valakit csukni. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Elvenné ezzel a ház legszebb jogát, elvenné az ítélkezés lehetőségét, elvenné azt, hogy mi a terjeszkedő hatalmakkal szemben akkor védekezünk, a mikor az ország érdeke ezt megkívánja. (Igaz! TJgy van! a szélsbbaloldalon.) Mert hiszen mindig az ország érdekéről van szó, és nem a magunkéról, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és feltételezni sem szabad senkinek azt, hogy a magunk érdekét és az utódainkét akarjuk így védeni. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ha azt a kérdést vitatjuk, kell-e nálunk szabályozni a mentelmi jogot, csak annál az álláspontnál maradhatunk, a melyet elődeink elfoglaltak. Chorin Ferencz, a ki tudvalevőleg éveken át volt a mentelmi bizottság elnöke és a ki igazán magas nézőpontról kezelte a mentelmi jog ügyét, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Chorin maga a következőt mondja e kérdésről (olvassa): »A képviselőház nem bírálta, hogy bünös-e az illető képviselő, vagy nem, hanem egyszerűen azt mondotta ki véleményében: forog-e fenn zaklatás, vagy nem,« ugyebár nem theoria a zaklatás, benne van a praxisban? »vagy is indokolt-e a vád, nincs-e annak mellékes czélja?« Ez a mellékes czél, t. képviselőház, adja meg a zaklatás jellegét, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és ez a mellék czél veszi le a mentelmi jog kérdését a száraz jog teréről. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De nem is a száraz jog teréről. Magam is jogász vagyok és azt hiszem, a jog soha sem száraz. Nem jogilag, nem pusztán magánjogi kategóriákkal dolgozva lehet a mentelmi jogot kezelni, de igenis belevegyitve a politikai bon senst, belevegyitve a politikai tapintat és a politikai önvédelem érzékét, lehet csak az egyes eseteket in concreto elbírálni, de sohasem lehet kategóriákat felállítani. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: Ez a helyes! Krasznay Ferencz: Chorin Ferencz továbbá azt mondja: »Indokolt-e a vád, nincs-e mellékczélja, mely akár politikai, akár magánboszu forrása lehet ?« (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) »Ez nézetem szerint helyesen történt. Azt hiszem, hogy ha a ház súlyt akar helyezni a mentelmi jogra, a mely nagy politikai és közjogi érdek.,. — tehát nem egyszerű jogászi érdek — ...szempontjából alkottatott meg, akkor ezen jogról nem mondhat le, mert különben az egyszerű hivatallá sülyedne le, mely a bírói kiadatási megkereséseket egyszerűen regisztrálná.« (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Ha valakinek kételye volt a felől, vájjon a mentelmi jog egyszerű jogalkalmazás-e, vagy pedig nem egyéb, mint a minek lennie kell, a ház élő lelkiismeretének megnyilatkozása, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) ha valakinek, mondom, kételye volt, az elmondottak után nem kételkedhetik abban, hogy nekünk a mentelmi jogot kodifikálnunk nem szabad, hogy nekünk a mentelmi jogot meg kell hagynunk a jövő nemzedéknek, egy talán erősebb ós bátrabb nemzedéknek biztosítására (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és különösen óvakodnunk kell attól, hogy a mentelmi jog a jelenlegi igazságügyi miniszter alatt kerüljön kodifikálásra. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Isten őrizzen! (Derültség.) Krasznay Ferencz: Mert akkor ugy járnánk, mint a delegácziő mentelmi jogával; a delegácziónak ismeretes 47. és 48-ik szakaszával, — tudvalevőleg a delegácziő egy vadhajtás volt a magyar alkotmányon. — A delegácziő mentelmi jogát kellett, hogy valamikép megszabályozzák, mert kétséges volt, hogy a magyar országgyűlés mentelmi joga kiterjed-e a delegáczióra is ? A t. igazságügyminiszter ur maga konstatálta, hogy máris két rést ütöttek a delegácziós jogon: az egyiket a kihágások, a másikat a tanuzási kérdés, szóval ő is beismeri, hogy épen a communis opinio az, hogy a mentelmi jog nem befejezett, mert hiszen 67 óta két rést ütöttek már rajta, tehát azt is fejleszteni lehet. Mondom, t. képviselőház, a magyarok alkotmányszerető Istene óvjon meg attól, hogy a mentelmi jogot kodifikálják Magyarországon. Hagyjuk ezt, t. képviselőház, a mindenkori nemzedékre, mert minden nemzedéknek oly mentelmi joga lesz, a milyent megérdemel, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és ha a mai nemzedék nem érdemel jobb mentelmi jogot, mint a minőt Plósz igazságügyminiszter ur az ő részére vindikált, hát az egy kortörténeti adat. marad. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) de legalább nem rontja a mentelmi jognak épségét. T. képviselőház! A konkrét esettel foglalkozom, t. i. a Nessi-esettel. Azt hiszem, hogy — bár erről a dologról sohasem lehet eleget beszélni, mert azt az izetlenséget és tapintatlanságot, melyet a Grotterkalte eljátszása jelent, nem lehet eléggé megróni, (Tetszés a szélsöbaloldalon.) — mégis azt tartom, hogy ez a kérdés