Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-153

153. országos ülés 1902 november 21-én, pénteken. 67 innen a párt oldaláról ki van merítve, bár nem tudunk megütközni eléggé azon, a min minden külföldi ember megütközött, hogy a magyar hogyan lehet oly rettenetesen türelmes, mikor ő tőle a lojalitásnak a legkisebb dolgokban legmagasabb exigencziáit kívánják, hogy akkor ő hozzá oly kevéssé tapintatosak felülről. T. képviselőház, ha valakinek eddigelé aggálya lett volna az iránt, hogy a Xessiügynél zaklatás forog-e fenn, vagy nem, annak az aggálya elmúlhatott a honvédelmi miniszter urnak tegnapi viselkedése folytán. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloläalon.) Ismétlem, t. képviselőház, azzal a szent hittel jöttem ide, hogy ugy, mint valaha, egy emelkedett színvonalú vitának leszünk a részesei, hogy meg fogjuk hányni-vetni azt, micsoda jelenségek mutatnak arra, hogy Nessi Pál t. képviselőtársamat zaklatni akarják-e vagy nem? E helyett mit látunk, t. képviselőház? Azt, hogy annak a hatóságnak legfőbb képviselője, a mely hatóságnak a zaklatásával állunk szemben, megjelent itt, preokkupálta a házat a közbeszólásaival, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) hangulatot igyekezett teremteni, döntésbe vitte azt, a mi odaát leginkább súlyba esik, a tekintélyt, a miniszteri akaratot. T. képviselőház! Ettől a pereztől fogva, azt hiszem, mindenkinek megszűnt az aggálya, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) mert ettől a pereztől fogva mindenki láthatta, hogy itt is a kormányhatalomnak egy zaklatásával állunk szemben. Gabányi Miklós: Ez nagyon is igaz. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tévedni méltóztatik. Krasznay Ferencz: T. honvédelmi miniszter ur, nekünk előbb-utóbb meg kell ütköznünk. Ez elkerülhetetlen. Meg kell ütköznünk, t. képviselőház, mert hiszen a kérdésnek személyi részétől eltekintek, a mitől el kell tekintenem, a t. honvédelmi miniszter ur egy tőlünk meszsze, igen messze álló, rég elmúlt időknek az ideáit fejezi ki. Igen, mi, t. képviselőház, ugy vagyunk vele, mint III. Napóleon alatt voltak azokkal az öreg generálisok, a kiket a franczia nép vieux culottes en cuir-nek nevezett, a a régi bőrnadrágos generálisok, a kik makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy ők Prancziaország, pedig már hátuk mögött állt Gambetta és az a franczia fiatalság, mely Szedán után megcsinálta az uj Prancziaországot. (Tetszés a szélsöbaloläalon.) Az a katonai önhittség, mely csak a kardban, a czifra ruhában bízik, előbb-utóbb a XX. században kell, hogy letűnjék és én azt hiszem, hogy a XX. század ifjúságában lesz annyi erő, hogy visszaverje azt a czifra katonát oda, a hová való, az állam közbiztonságának szolgálatára. (Igaz! Ugy van! a szélső-baloldalon.) Ez a mentelmi eset sem egyéb, mint egy küzdelme a XX. század emlőin és ideáin felnőtt ifjúságnak a katonai merev, csökönyös, önhitt felfogás ellen. Mivel én ebben egy jogosult küzdelmet látok, mely előbb-utóbb ennek a mai nemzedéknek a győzelmére fog vezetni, melyet nem holmi kreutzdonnerwetteres nagy mondások, hanem a polgári önérzet, a polgári tudás, a polgári munka lelkesít és a melynek erőt nem a czifra ruha, hanem a becsületesen végzett munka és tudás ad, mert hiszem, hogy ennek a küzdelemnek a polgári önérzet és a parlament szuverenitása győzelmével kell végződnie, vissza akarom szavazatommal utasítani az oktalan és elbizakodott zaklatást és nem fogadom el a mentelmi bizottság javaslatát! (Él.énk tetszés, Jielyeslés és éljenzés a szélsöbaloläalon. Szónokot többen üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház ! Én magam is abban a nézetben vagyok, a melyben Krasznay t. képviselőtársam, a ki azt mondta, hogy a fenforgó eset már meglehetősen kifejtetett, ugy jogi, mint politikai jelentőségében. De hiszen ha ez még eddig meg sem történt volna, kétségtelen, hogy az ő mélyreható beszéde és az adatoknak az a gazdagsága, melylyel ő felszólalását felszerelte, mindenesetre hozzájárult ahhoz, hogy ez a kérdés most már a maga jelentőségében álljon a t. ház előtt. Ha mindazonáltal éti mégis a t. ház türelmét bátor vagyok igénybe venni, ezt azért teszem, mert ugy érzem, hogy a kérdésnek sokoldalúsága folytán mégis vannak egyes mozzanatok, melyek behatóbb mérlegelést és bővebb megfontolást elbírnak. De az ügynek fontossága is olyan, hogy igen helyesen mondta ma épen a túloldal egyik jeles publiczistája a sajtó terén, hogy a parlament szuverenitása ellen való erős vétség volna, ha ez a kérdés itt hevenyében vétetnék le a napirendről vagy döntetnék el. Mindezen szempontok bírtak engem arra, hogy én ma még a t. háznak türelmét igénybe vegyem. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Kétségtelen tény az, hogy ez a kérdés a legmesszebb menő módon érinti a parlamentnek a szuverenitását, (Igaz! Uqy van! a szélsöbaloläalon.) azt a szuverenitást, a melyet minden körülmények között, minden módon és minden alkalommal meg kell védeni, (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) meg kell védenie olyan nemzetnek is, a mely az önállóság teljességében van, meg kell védenie olyan nemzetnek is, a melyüéí az ő nemzeti eszményei és aspirácziói támogatására más faktorok is közreműködnek, a milyen a hadsereg ós a dinasztia; annál inkább meg kell védenie a parlament szuverenitását olyan nemzetnek, mint a magyar nemzet, a mely sokszor épen kültámadások ellen a parlamentben birta és birja az egyetlen erőt a támadások elhárítására, és a mely, fájdalom, azon tényezők segitésére és támogatására, a melyek a legerősebb tényezők szoktak lenni a nemzeti eszmények, a nemzeti óhajok és vágyódások kiépítése dolgában, tehát a dinasztiára, a 9*