Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-152

58 152. országos ülés 1902 november 20-án, csütörtökön. Alkotmányos kérdésről lévén szó, nagy szubtilitással kell eljárni, vigyázni kell arra, hogy az alkotmányjogokat körülvevő bástyákon és sánczokon repedések ne támadjanak, mert minden egyes kis repedésen bejuthat az a felfogás, a mely odabent aztán irtóztató rombolásokat visz véghez, (Ugy van! ügy van!a szélsöbaloldalon.) Deák Ferencz, a mikor alkotmányjogi kérdések disku tálasáról volt szó, mindig ebből a felfogásból indult ki. O volt ki az alkotmányjogi kérdések fejtegetésénél és mérlegelésénél majdnem a szőrszálhasogatásig ment el, mert azt mondta, hogy a legcsekélyebb résen át behatolhat az ellenkező felfogás, (ügy van! ügy van! Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem bocsátkozom, t. képviselőház, a mentelmi jog dolgában jogi fejtegetésekbe, már csak azért sem, mert hiszen rendszeres kodifikáeziója a mentelmi jognak nincs. De nem bocsátkozom azért sem, mert a mentelmi jogot és főkép ezt, a mi előttünk levő kérdést nem lehet csak amúgy száraz jogi szempontok, rideg szabályok és fiskális okoskodások szerint megitélni. Ide sziv is kell, (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) ide erős magyaros gondolkozás, is kell, t. képviselőház. (Helyeslés, ügy van! ügy van! a szélsöbaloi'dalon.) Barta Ödön: Alkotmányos érzés kell! Szatmári Mór: Nem hivatkozom külföldi analógiákra sem, ámbár a külföldi analógiák a mi felfogásunk mellett szólanak. De nekem a külföldi analógiák nem imponálnak; sem ebben a kérdésben, sem más kérdésben, mert én nem tudok elképzelni tökéletes analógiát. Az analógia felett vagy alatta, előtte vagy mögötte mindig van valami jelenség, a melynek következtében az egyik eset nem fedi tökéletesen a másikat. (Igaz! ügy van! a szélsobaloldalon.) És épen ebben az esetben, t. képviselőház, lehet-e képzelni analógiát? Hát van-e ország a világon, a hol a nemzet' és a törvényhozás oly viszonyban volna a hadsereggel, mint a milyenben van minálunk? (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Van-e ország a világon, a hol példa lehetne rá, hogy a katonaságnak, a nemzet haderejének valóságos kötelessége az, hogy tüntessen a nemzet ellen ? (Igaz! ügy van ! a szélsobaloldalon.) Hogy a katonaságnak kötelessége az, hogy odatartsa a nemzet elé a Gotterhalte-t, mint egy katonai szentséget, mint olyant, a melylyel neki tüntetnie kell, mert ebben és csakis ebben fejezheti ki az ő ünnepies hangulatát! (Igaz! ügy van! Tetszés a szélsobaloldalon. Egy hang a szélsobaloldalon: Válságos Gessler-kalap !) Borzasztó tévedések kerültek bele ebbe a kérdésbe! Sőt nem is annyira tévedések, mint valóságos ferdítések. Mert hiszen, t. képviselőház, a mentelmi jognak a maga lényegéből való teljes kiforgatása az, hogy a mentelmi jogot csak az érinti, hogyha a törvényhozás tagja szabadságvesztés által korlátoztatik az ő törvényhozói jogainak és kötelességeinek teljesítésében. (Igaz! ügy van! a szélsobaloldalon.) Bartha Miklós: Kérdezd meg, honnan veszik ezt az állítást? Szatmári Mór: Azt mondani, hogy a képviselőt egy kihágásért, a melyért néhány korona büntetés jár, a ház engedelme nélkül perbe fogni és megbüntetni nem lehet, (ügy van! Igaz! a szélsobaloldalon.) de viszont szabados dolog az, hogy a katonai hatóság, mint büntető bíróság a képviselőt azért, a mit mint képviselő tett. azért, hogy a maga politikai hitét, a maga hazafias, magyaros meggyőződését nyilvánította, perbe fogja, hogy azért katonai rangjától megfoszsza, hogy ezért ország-világ előtt kipellengérezze, hogy ugy állíttassák oda az egész katonai világ elé, mint a ki elvesztette katonai becsületét és hogy ezért rákárhoztassék arra, hogy közlegényi minőségben, ha sora kerül, átszenvedje a durva káplárok, még durvább őrmesterek és hetyke hadnagyok mindenféle vexaturáját: nohát, t. képviselőház, ha ez nem abszurdum, akkor tótágast áll minden logika és nincsen értelme se törvénynek, se politikai szabadságnak. (Elélik helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) De azután, t. képviselőház, előállanak s mert a bizottsági jelentés is hivatkozik rá, ä t. igazságügyminiszter ur is hivatkozott rá, tehát valami erős, nagy argumentumnak tartják, előhozakodnak kaszinókkal és társadalmi egyesületekkel. Engedelmet kérek, én a t. honvédelmi miniszter urat kérem fel, mondja meg ő, hát azonosítja ő a társadalmi kaszinókat a katonai becsületügyi bírósággal ? (Halljuk,! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Bartha Miklós: Erre válaszoljon ! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem mer válaszolni! Mozgás a jobboldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Majd annak idején, mikor énnekem tetszik, fogok rá válaszolni! Szatmári Mór: No hát ón azt hiszem, hogy a t. honvédelmi miniszter ur őrizkednék attól, hogy a katonai becsületbiróságnak tekintélyét, hatalmát lefokozza odáig, hogy azt egy kaszinóval azonosítsa. (Tetszés és helyeslés a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Saját bajtársai határoznak! (Zaj a szélsobaloldalon.) Ezt én még többnek tartom, mint a kaszinót! Molnár Jenő: Nem azok adták neki a tiszti bojtot! (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Szatmári Mór: De azt kérdezem én a t. honvédelmi miniszter úrtól, hogy mit von maga után a katonai becsületbíróság marasztaló Ítélete? (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Méltóztassék elolvasni a szabályzatot, megkaphatja tiz krajczárért! (Mozgás a szélsobaloldalon.) Szatmári Mór: Nem vonja maga után a capitis diminutiót? Bizony maga után vonja,