Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-152

152. országos ülés 1902 november 20-án, csütörtökön. 55 fosztotta tiszti rangjától b. Vay Miklóst, a ki pedig tábornok és főrendi tag, volt. (Ralijuk! Haäjuk! a szélsöbaloldalon.) És ekkor a karok és rendek, a főrendek, energikusan opponáltak ez ellen és a Ferencz császárhoz intézett feliratban hangsúlyozták, hogy odavész a közszabadság, ha az országgyűlésen nem szabad szabadon szólani. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) És mi történt ? Kubik Béla: Az igazságügyminiszter ehhez mit szól ? Sebess Dénes: Ferencz császár b, Vay Miklóst visszahelyezte a tábornoki rangba. Bartha Ferencz: Ferencz király, nem császár! Sebess Dénes : Elismerte, hogy megsértetett b. Vay immunitása, és kijelentette, hogy távolról sem áll szándékában bármely törvényhozói voksot befolyásolni, semmi módon, semmi körülmények közt. Ez a korszak, a melyet közönségesen a sülyedés korszakának nevezünk, birt elég energiával, hogy visszautasítsa a szoldateszka túlkapásait. Es mi ne legyünk elég erősek? (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés és ta.ps a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Egész állami életünk a bürokráczia fojtó karjai közt vonaglik. Foszszuk meg a parlamentet erkölcsi súlyától, ettől a nagy közjogi garancziától, és az abszolutizmus mindenkor hű. támaszával, a hadsereggel és a biirokrácziával, élén a zugparlamenttel, itt lesz előttünk. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) XIV. Lajos lovagostorral verte szét a neki nem engedelmeskedő parlamentet, a nemzetgyűlést és a megsértett . . . (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: Majd meglesz az itt is! (Elnök csenget) Majd elkergetnek bennünket is haza! (Zaj.) Sebess Dénes: ... és a megsértett népszuverenitás borzasztó boszut állott XIV. Lajos utódain. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Jő lesz vigyázni!) T. képviselőház! Mi felelősek vagyunk a könnyelműen odadobott jogokért; ez a felelősség pártkülönbség nélkül ér mindnyájunkat, mert ez közös jogunk és kétszeresen ér a felelősség, mert önként dobjuk oda és nem erőszakkal engedjük magunktol elvétetni. Nem fogadom el az előterjesztést. (Hosszantartó, élénk tetszés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az igazságügyminiszter ur kivan nyilatkozni. Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Személyes kérdésben kérek szót {Nagy éljenzés és zaj a szélsöbaloldalon. Ernők csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az előttem szólott t. képviselő ur . . . (Folytonosan tartó nagy zaj a szélsöbaloldalon.) T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur egy 1899-ben tett nyilatkozatomból azt akarja rám olvasni, hogy én akkoriban magam mondtam, hogy a mentelmi jog felett a ház preczedensek nélkül, konkrét eset szerint határoz. Bát kérem, t. ház,azt akkoriban mondtam igenis, a zaklatásra nézve és erre nézve ma is mondom. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Hogy zaklatás forog-e fenn, vagy nem, ez nem preczedens szerint határoztatik el. 1875-ben Szilágyi Dezső is azt mondta erre nézve. (Olvassa) : »A mentelmi jog bűnügyekben, ugy törvényekben, mint szokás szerint, másra, mint arra, hogy oly esetekben, midőn valamely képviselő bűntetten nem kapatott, ellene bűnvádi vizsgálatot a ház beleegyezése nélkül indítani nem szabad, de hogy ezen körön belül, midőn a bíróságtól megkeresés jön a házhoz, minden ház fen tartotta magának e jogot, az egyes esetek individuális méltatására.* Ezen körön belül, vagyis ha az eset különben a mentelmi jog körébe tartozik, tehát ez megegyezik azzal, a mit én mondtam. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Szilágyi megfordult ma a sirjában! (Derültség jobbfelöl.) Major Ferencz jegyző: Szatmári Mór! Szatmári Mór: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Mint a mentelmi bizottságnak tagja, a ki nem vehettem részt a bizottság tárgyalásán, meg akarom okolni azt, hogy miért járulok hozzá a bizottság kisebbségének véleményéhez. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Mielőtt erre rátérnék, egy megjegyzést akarok tenni az igen t. igazságügyi miniszter urnak imént elhangzott beszédére. (Hulljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ez a beszéd, t. képviselőház, meggyőzött bennünket arról, hogy milyen különös helyzetbe jut az az államférfiú, a ki oly kérdéseket, melyek igen szubtilis hazafias kérdésekkel vannak összekötve, tisztán száraz fiskális okoskodás szempontjából mérlegel. Ha a t. igazságügyminiszter ur nem száraz jogi tételeken nyargalt volna, akkor nem jutott volna abba a tévedésbe, a melybe belejutott, mikor Olay t. képviselőiársammal szemben, a ki curiai birák nézetére hivatkozott, a Curiának ítéleteit hozta föl, mert semmi sem bizonyítja jobban azt, hogy itt egy specziális, sajátos kérdésről van szó, s hogy ezt nem lehet csupán csak száraz jogi tételek szempontjából megítélni, hanem itt igenis a t. képviselőháznak kötelessége az, hogy a maga szuverenitásának a szempontjából nézze a dolgot, hogy a maga jogát védelmezze és oly preczedenst alkosson, mely megmenti őt a jövendő veszedelmektől. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Az igen t. igazságügyminiszter ur azt mondta, hogy a mentelmi jogot ő abban látja, hogy a törvényhozók el ne vonassanak a törvényhozói jog gyakorlás ától. De hiszen ez nemcsak szabadságvesztés utján történhetik, hiszen nyilvánvaló dolog, hogy vannak erkölcsi kényszerek, a melyek gyakorta v, férfiura sokkal erősebb befolyással vannak, mint egy rövid sza-