Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-152

54 152. országos ülés 1902 november 20-án, csütörtökön. ós ezt a_t. igazságügyminiszter urnak nem imputálom. O nem erőszakos ember, ez az egy erénye megvan; hanem itt van az elődje, Erdély Sándor, volt igazságügyminiszter, a kiről köztudomású, hogy ő a szerzője annak a hebehurgya alkotásnak, a bűnvádi eljárásnak és a ki kijelentette egy izben, hogy le fogja harapni a fejét, ha az nem fog életbe lépni; hát kérem, hogyha ilyen igazságügyi miniszter van, és az oly törvényjavaslatot terjeszt elő, a melyben ügyvédellenes tendencziák vannak, — ismétlem, nem a jelenlegi igazságügyminiszter, hanem egy erőszakos igazságügyminiszter, — és olyformán igyekszik annak intézkedéseit keresztülvinni, hogy az opponáló ügyvédeket megfélemlíti, fegyelmi eljárás alá helyezi, — hiszen tudva van annak a módja az ügyvédi rendtartásból, melyet igen jól ismer a miniszter ur; tudjuk, hogy ott a vádhatóságnak, mely az igazságügyminiszter fenhatósága alatt van, nagy ingerencziája van az ügyvédek ellen, vádinditványok, felebbezések alakjában, — hát igenis ráveheti az igazságügyminiszter a vádhatóságokat arra, hogy az ügyvédeket megfélemlítse. (TJgy van! Tjgy van! a szélsöbaloldalon.) Hát minden körülmények közt fentartom azt a tételt, hogy mindig az adott eset, a konkrét eset vizsgálandó meg és semmi körülmények között nem vonható el a háznak jogköréből az, hogy az adott esetben az immunitást felfüggeszsze-e vagy sem ? Kossuth Ferencz t. pártelnököm hivatkozott az Ausztriában a közeli napokban lefolyt Lupuj-féle esetre. Ez igen érdekes eset. Lupuj ellen, mint törvényszéki biró ellen indíttatott meg a törvényszék által a fegyelmi eljárás. És mit tett a Reichsrath? Egyhangú nyilatkozatban — minden párt részéről — felszólalás történt, maga Körber is felszólalt — elismerték, hogy igenis, ott az immunitási jog megsértetett; egyhangúlag határozat hozatott, a melyben ki volt mondva, hogy a fegyelmi eljárás az állam alaptörvényeinek 16. §ába ütközik, mely a mentelmi jogot szabályozta; . . . Olay Lajos: Pedig az csak fegyelmi volt! Sebess Dénes: . . . kimondták, hogy ez az eljárás semmis és visszautasítandó. Pedig, t. képviselőház — és itt nagyon fontos körülmény áll előttünk — ott a mentelmi jog kodifikálva van az alkotmány-törvény 16. §-ában és a Reichsrath mégsem vonakodott, noha ott az immunitási jog kodifikálva van, preczedenst alkotni és átiratot küldött a törvényszéki elnöknek, hogy ahhoz alkalmazza magát. Mi pedig, a hol a mentelmi jog nincsen kodfikálva, mégis vonakodunk ettől azért, hogy egy hatalmasabb jogkörbe félünk beleütközni? (Zajos tetszés a szélsöbaloldalon.) T. ház! A hadsereg belszervezetét illetőleg, alkotmányunk szerint fentartott felségjoga ő Felségének. Fájdalom, t. ház, hogy alkotmányunk nagyon is bővelkedik felségjogokban. Nem akarok hivatkozni azokra, a melyek a törvényhozás akaratát befolyásolhatják némikép, mint az országgyűlés összehívása, feloszlatása, törvények kezdeményezése, törvények szentesítése; hanem hivatkozom arra, melyet a legújabb alkotmányjogi fejlődésünk mutat fel és ezt az 1867 : XII. t.-ez. inaugurálta, t. i., hogy közgazdasági kérdésekben is a döntés jogát ő Felségének tartja fenn, igy a quótadöntést. Előállott az az eset nemrégiben is, hogy a quótadöntésnél ő Felsége ugy volt kénytelen jogát gyakorolni, hogy magasabbra állapította meg a quótát, mint azelőtt. De tovább megyek, t. ház, Ausztriával szemben egész közgazdasági helyzetünk, a legutóbbi öt év áldatlan állapotaiból kifolyólag, az osztrák 14. §-ban szabályoztatott, amely abszolút császári hatalmon nyugszik. Ez abszolút császári és királyi hatalomnak legfőbb és legbiztosabb támogatója a hadsereg. Ha ez a hadsereg nemzeti lenne, ha azt az erőt, azt a vért, azt a vagyont, a melyet a néptől von el, a nemzeti aspirácziók támogatására forditaná, még talán belenyugodnánk a militarizmus átkába. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Talán!) Elnézőbbek lehetnénk talán bizonyos esetekben, de igy egy kóros, veszedelmes alakulatnak tekintjük a hadsereget, államnak az államban, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melytől félni kell, mert megtanított a múlt arra, hogy adandó esetben igenis: »Macht geht vor Recht«, az erő legyőzi a jogot, (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Horváth Gyula: Különösen ilyen kormánynál. Sebess Dénes : És vizsgáljuk, t. ház, nemzeti ellenálló képességünket. Abban különbség nélkül egyetértünk, hogy a legutóbbi 35 esztendő tanulsága mindnyájunkat szomorúan meggyőzhet arról, hogy nemzeti ellenálló képességünk folytonosan gyöngül, hanyatlik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mereven és mindenütt keresztülvitt czentralizáczió megfosztotta az autonomikus jogköröket erejüktől, egy hosszú és káros kormányzati rendszer erkölcstelenséget oltott a népbe, szervilissé tette a középosztályt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha látjuk, t. képviselőház, a hatalmi omnipotencziát egyfelől, az elgyengült nemzeti közvéleményt másfelől, jogos-e, érdekünkben áll-e nekünk, törvényhozásnak, hogy szuverenitásunkból csak egy talpalatnyit is engedjünk ? (Igaz! Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! 1867-ben báró Vay Miklós, a ki pedig tábornok volt, Pozsonyban a főrendek tábláján felszólalt. Akkor is olyforma ujonczjutalék megajánlásáról volt szó, mint a milyenre a t. honvédelmi miniszter ur most minket csábítgat. Pozsgay Miklós: Nem állunk kötélnek! Sebess Dénes : Azt mondta báró Vay, hogy készek vagyunk megajánlani az ujonczokat, de elvárjuk ő Felségétől, hogy tartsa meg már egyszer ígéreteit. És mi történt? A dandártiszti gyűlés, a mely körülbelül egyforma a mostani becsületügyi intézménynyel, 24 óra alatt meg-