Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-152

wvember 20-án, csütörtökön. 53 152. országos ülés 1902 n és, a mint a honvédelmi miniszter ur megjegyezte, egyetlen egy eset történt csak, a midőn ő Felsége változtatott egy ilyen Ítéleten. Ennek szankcziója tehát sokkal súlyosabb minden más, polgári státusból eredhető fegyelmi esetben hozott Ítéleténél. (Ugy van! Ugy vem! a szélsőbaloldalion.) Ezt bővebben fejtegetnem itt a t. ház előtt felesleges. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) De ez tökéletesen mellékes is. Mellékes az, ha bűnvádi eljárás és mellékes az is, ha fegyelmi eljárás van folyamatban, (ügy van! ügy van! a szélsöbalóldalon.) Nem az a kérdés, hogy milyen az eljárás, hanem az, hogy mik lehetnek a következményei? Benne foglaltatik-e az esetleges zaklatás? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Lehet-e következménye a törvényhozói akaratnak bármilyen irányban való megfélemlítése, akadályozása? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon,-) Ha ezt megállapítjuk, akkor nyíltan, tisztán áll előttünk a kérdés. Hiszeti megállapították ezt, a mint bátor voltam felolvasni, a Böszörményi-esetben is, a konkrét esetben, a melyben erkölcsi és anyagi felelősségről beszélnek, a mely érheti a törvényhozót. Megállapittatott száznál több esetben, a hol a végrehajtó hatalom egyes funkcionáriusainak kikérésével szemben védték a képviselőt vagy adták ki a képviselőt; számtalan rendőri, vadászati, vizrendőri és egyéb kihágás esetében. Mindig kérdés tárgyát képezte, még pedig mindig konkrét esetről-esetre képezte kérdés tárgyát az, vájjon az illető esetben a mentelmi jog sértése fen forog-e; vájjon nem forog-e fenn zaklatás ; vájjon felfüggeszthető-e a mentelmi jog. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igaz, t. ház, hogy ez egy első eset, a mint a t. igazságügyminiszter ur is beismerte; de hát ez megfélemlithet-e minket? de hát ez megakadályozhat-e minket abban, hogy preczedenst alkossunk? Hát megrettenjünk-e mi a katonáktól? Visszarettenjünk-e mi itt egy világos, határozott preczedens alkotásától, csak azért, mert itt egy, az igazságügyminiszter ur által elismert felsőbb hatalommal állunk szemkö/.t? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Az igen t. igazságügyminiszter ur 1899-ben, — pedig akkor a politikai szenvedelmek, a Bakovszky-esec alkalmával (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) magasan hullámzottak, — tett egy olyan nyilatkozatot, a melyet most az ő fejére fogok olvasni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) Azt mondta akkor az igen t. igazságügyminiszter ur (olvassa): »Azt megállapítani, hogy fenforog-e ilyen zaklatás vagy sem, a képviselőháznak hivatása, a mely ezt konkrét mérlegeli,« (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon). Olay Lajos: Akkor jól beszélt! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Most is ezt tartom ! Sebess Dénes: Bocsánatot kérek, mindjárt le fogom vonni a konklúziót. Minden esetben hangsúlyozta a ház, hogy preczedensek után nem lehet feltétlenül Ítélkezni, hanem minden egyes eset egy konkrét elbírálandó esetet képez. (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Olay Lajos: Ez az igazság! Plósz Sándor ígazságiigyminiszter: Ha a zaklatás esete forog fenn! Sebess Dénes: Itt zaklatás van. Miért rettenjünk vissza tehát attól, hogy ezen esetet konkrét elbíráljuk? Miért méltóztatik most a delegaczionális mentelmi jogra hivatkozni ? Miért méltóztatik a Böszörményi-esetre hibásan hivatkozni, és miért nem merünk itt preczedenst alkotni ? ( Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Justh Gyula: Az igazságügyminiszter is meg van már félemlítve! (Élénk ellenmondások jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélsöbalóldalon.) Igenis meg van félemlítve! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Lukáts Gyula: Meg akarják félemlíteni az egész parlamentet! (Zaj.) Sebess Dénes: T. ház! A tiszteletreméltó előadó ur előadásában (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) egy olyan passzust hallottunk, a mely reánk komikus benyomást tett. (Hajijuk ! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) O ugyanis előadásában azt mondotta, hogy a katonatiszt önként lép be abba a státusba, vonja le tehát önként az abba való belépésnek a konzekvencziáit is. (Derültség a szélsöbalóldalon.) De bocsánatot kérek, ma, a midőn minden ember katona, hacsak fizikailag arra alkalmas, arról beszélni, hogy önként lépett be valaki, abszurdum. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ónként nem lép be; köteles belépni katonának; köteles a tiszti vizsgát letenni, hacsak nem akarja kitenni magát annak, hogy még egy évet szolgáljon. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De nem köteles tovább ott maradni! (Zajos ellenmondások a szélsöbalóldalon.) Sebess Dénes: Köteles megmaradni, ha csak nem akarja kitenni magát azon lealázásnak, hogy mint közlegénynyel, vagy mint káplárral bánjanak vele. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Barabás Béla: Még az önkéntes is önkéntelen ! (Derültség és helyeslés a szélsöbalóldalon.) Sebess Dénes: A t. igazságügyminiszter ur felszólalásával szíves volt olyan esetekre hivatkozni, a melyek szerinte a kérdést nagyon abszurd világításba helyeznék, ha a mi álláspontunk volna helyes. Azt mondja a t. igazságügyminiszter ur, hogyha egy curiai biró ellen fegyelmi, eljárás indíttatnék, mint a főrendiház tagja ellen, felfüggesztendő lenne-e a mentelmi joga? Igenis azt mondom, hogy adott esetben igen. Annak a bírónak kötelessége, mihelyt észreveszi, hogy zaklatásról van szó, bejelenteni ezt a főrendiháznak és akkor a főrendiház kimondhatja, hogy itt a mentelmi jog megsértése fenforog. Hivatkozott a t. igazságügyminiszter ur az ügyvédi státusra. Itt megint azt jegyzem meg