Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.
Ülésnapok - 1901-152
52 152. országos ülés 1902 november 20-án, csütörtökön. böztetvón meg. Azonban mind a kettőből kiviláglik a czélzat, a lényeg, hogy az irányadó szempont a képviselői akarat, a szólásszabadság, a törvényhozói akaratnak a szabadsága, ennek függetlenítése volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon !) Hogy ez igy van, hogy a Böszörményi-eset is konkrét eset volt, hogy ezt a lényeget tartotta szem előtt, azt bizonyítani vagyok képes a Böszörményi-eset előadói javaslatából felolvasott idézetekkel. Méltóztassék ezt meghallgatni, (Halljuk! Halljuk.') Azt mondja a tizes bizottság véleményének az indokolásában: »A mentelmi jog ekként megállapított fogalmánál fogva őrködik, hogy a törvény álczája alatt megkisérlett anyagi és erkölcsi (Helyeslés a szélsobaloldalon.) nyomás és zaklatás ellen védve legyen a törvényhozás.« Tehát anyagi és erkölcsi nyomás és zaklatás! (Egy hang a széls'őhaloldalon: Itt erkölcsi zaklatás!) Ugyancsak azt mondja ezen tizes bizottságnak a 156 sz. alatt beterjesztett pótvéleménye : »A konkrét esetben a ház figyelme csak arra terjedhet ki, hogy védve legyen minden tagja a hatalom vagy egyesek által bármi okból megkisérlett zaklatás ellen.« (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház, ez volt a Böszörményi-eset alkalmával szabályozott mentelmi jognak a lényege. Itt a konkrét eset mi? Nessi Pál Kolozsvárt megjelent, mint a képviselőház küldöttségének a tagja. Ugyanazon alkalommal ünnepelte a nemzet a nagy imperiális gondolatot, ülte a nagy nemzeti királyságnak az emlékünnepét és akkor elkövette a katonaság azt a tapintatlanságot, hogy tüntetett ezen ünnep ellen; (Ugy van! Ugy van! Mvzgás a szélsöbaloldalon.) tüntetett azzal, hogy egy előttünk gyászos emlékű, előttünk utált nótát játszott. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál nem tett egyebet, mint ott a néptömeg között a Himnuszt énekelte, a Himnusz éneklésénél működött közre. T. képviselőház, ha csak ez az eset állna itt elbírálás alatt a t. ház előtt, egy pillanatig sem haboznék annak kijelentésével, hogy itt a mentelmi jog súlyos megsértése forog fenn, hogy itt zaklatás van. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalodahn..) Azonban, t. ház, a pártszempontok sem mentenek fel engemet a szabad vélemény nyilvánitásától egy bizonyos tekintetben. Abban a katonai jelentésben, a katonaság átiratában szó volt arról is, hogy Nessi Pál bántalmaztatott is a rendőrség által. Sietek kijelenteni, a mi már meg van állapítva, ugy gondolom, t. ház, & kiküldött katonai vizsgáló-bizottság által, hogy ebből egy árva szó sem igaz, hogy Nessi Pál nem bántalmaztatott, semmiféle botrányban részt nem vett. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Arról mi itt nem határozunk. I Sebess Dénes: Erről mi nem határozunk; igaza van a t. honvédelmi miniszter urnak, mert mi jogosultak arra sem mint bizottság, sem mint képviselőház nem vagyunk, hogy a felett határozzunk, a mit a katonai hatóság megkeresésében a ház elé terjesztett. Tehát mi el kell hogy fogadjuk azt a tényt, a melyet a megkereső hatóság elénk terjesztett, hogy t. i. bántalmaztatott. Már most, t. képviselőház, álljon akár az az eset, hogy semmiféle botrány elő nem fordult, a mely botrány a katonai becsületet érintené, akár az az eset, -hogy itt csak egyszerű hazafias kötelességét tette Nessi Pál, mind a két esetben... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Demonstrált! (Nagy mozgás a szélsobaloldalon és félkiáltások: Igenis demonstrált! Hát ez bün ? Hát ezt sem szabad ? Hisz ez hazafias kötelessége volt! Zaj. Elnök csenget.) Sebess Dénes :. . . minden körülmények között kötelessége lett volna annak a katonai hatóságnak, mint a törvény által alkotott testületnek, hogy Nessi Pálnak a mentelmi jogát felfüggesztéssé, hogy a háztól a kiadatást kérje. Ez a kérdés lényege, t. ház. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És most itt előáll az igen t. igazságügyminiszter ur és az ő közjogilag végtelenül veszélyes magyarázatában (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) elkezdi mérlegelni, elkezdi magyarázni a Nessi Pált érhető büntetésnek jellegét, mikéntjét, a súlyát és azt kategoricze fegyelmi büntetésnek minősítve kijelenti, hogy igenis, mert ez fegyelmi büntetés, mert ez nem vonná maga után szabadságvesztés szankczióját, igenis az immunitást jog mellőzhető. A katonaság által a képviselőháznak ezen imminens joga igenis megsérthető. Hát ez egy szörnyű tévedés. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt mentheti a politikai taktika, a politikai megszorultság, de a nemzet előtt ez súlyos vétségszámba megy. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! Először is az a kérdés, — mert ennek vitatásába is belebocsátkozhatik a ház, — hogy vájjon fegyelmi eljárás-e ez a katonai eljárás. Az igen t. honvédelmi miniszter ur a mentelmi bizottságban szíves volt minket kitanítani ennek valódi lényegére nézve. Szerinte egy vizsgáló-bizottság küldetik ki; ez az inquizitórius eljárás folyamán megállapítja a vizsgálati anyagot; megidézi a vádlottat; hogy megjelenik-e az, vagy nem, az tökéletesen mindegy ; azután megalakul a tiszti kar bizottsága, a mely zsüriszerüleg határoz. Ez nagyon veszedelmesen hasonlít az esküdtszéki bűnvádi eljáráshoz. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És mi lesz a határozat ? (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A határozat lehet — és én a legsúlyosabb esetet veszem — a tiszti kardbojttól való megfosztás. Ez ellen nincs apelláta. Ezt közvetlenül ő Felségéhez terjesztik föl,
