Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-152

152. országos ülés 1902 november 20-án, csütörtökön. 51 kell, akkor feltehető itt is, hogy a bíróság per abusum kimondja a csődöt, megfosztja a képviselőt mandátumától. Hiszen szigorú eljárást léptettünk életbe arra nézve, hogy oly esetben, ha csőd alá kerül a képviselő, milyen gyorsan lehessen őt mandátumától megfosztani. Vagy ki kelljen kérni a csődkereset előtt a háztól az illetőt és megvárni, mig más hitelezője exekválja? Vagy ha én a helyett, hogy a képviselőnek ingó vagy ingatlan vagyonát foglalnám le, lefoglalom a fizetését és evvel zaklatom, hát ehhez is a ház engedélye szükséges? (Nagy zaj és ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Ezeket csak azért hoztam fel, hogy kimutassam, hogy ha egyszer erre az ingatag talajra lépünk, nincs meg a határa a mentelmi jognak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Polczner Jenő: El kell kobozni a mentelmi jogot! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Dehogy is kell elkobozni, a világért sem ! Mondom, akkor nincs meg a határa, mert mindezen esetekben a leggaládabb. a legfelháboritóbb módon lehet valakit politikailag üldözni, és mégsem lesz mentelmi eset, nem bir annak sajátos kritériumaival, nem hozza magával az illető eljárás, hogy a ház tagját előre kell kikérni. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a politikai üldözés, a képviselő zaklatása megengedett cselekmény. Korántsem. Tilos cselekmény ez. A kormány felelős érte, ha ilyen politikai üldözésben bűnös; felelősségre vonható hivatalos hatalmával való visszaélés miatt, felelősségre vonható politikailag, és azt is elismerem, hogy az eset sul) osabb lesz akkor, ha képviselőt üldöz, mint ha mással teszi. Ezt elismerem, de azért ez nem mentelmi eset. E szerint a zaklatás kritériuma, az én nézetem szerint, nem alkalmas arra, hogy a mentelmi jog eseteinek elhatározására szolgáljon. Ma a mentelmi jog elhatározására az eljárás következménye szolgál, hogy t. i. elvonja-e az a képviselőt képviselői kötelességének teljesítésétől? Jövőre, ha a zaklatás kritériumának álláspontjára helyezkednénk, nem lehetne tudni, hogy mi szolgáljon irányadóul. Nem mondom, ha törvényhozásilag akarjuk megállapítani a mentelmi jogot, hogy akkor nem állithatnánk fel a lehető zaklatásra való tekintettel más eseteket is. De igy egyszerűen egy zaklatási teóriát felállítani ós belevinni a mai jogba, ezt nem lehet tenni. Ezekben voltam bátor véleményemet erre az esetre nézve előterjeszteni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nagyon gyenge volt! Elénk éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak helyöket elfoglalni. Major Ferencz jegyző: Sebess Dénes! Sebess Dénes: T. képviselőház! (Halljuk ' Sálijuk!) Mint a kisebbségi vélemény egyik szerény aláírója bátor vagyok nézeteimet az igen t. ház előtt egész röviden kifejteni. Kérem szíves türelmüket s előre Ígérem, hogy tárgyilagos leszek. (Halljuk/ Halljuk!) T. ház! Ezelőtt pár perczczel hallottunk Magyarország igazságügyminiszterétől olyan fejtegetéseket a mentelmi jogot illetőleg, a melyek, ha a ház azokat határozattá emeli, alkalmasak arra, hogy a mentelmi jogot lényegéből, anyagi tartalmából teljesen kiforgassák, alkalmasak arra, hogy olyan veszedelmes preczedenst alkossanak, a melynek következményei beláthatatlanok. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vallom az előttem felszólalókkal azt, hogy ez a kérdés nem pártkérdés, ez a pártok fölé emelkedett, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) felemelkedett a nemzeti érdekek szférájába. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az igazságügyminiszter ur most ugyanabba a hibába esett, a melybe beleesett 1899-ben a Kakovszky-féle mentelmi eset magyarázatánál. Ez a hiba az, hogy ugy tartja, hogy a Böszörményi-féle eset határozmänya korlátai között fér meg a mentelmi jog lényege. Igaz, hogy most ujabb kijelentést is tett a miniszter ur a delegaczionáJis mentelmi jogra vonatkozólag. Erre nézve én azt jegyzem meg, hogy ez a törvény igenis szabályozza a delegátusok mentelmi jogát, még pedig a magyar delegátusokét Ausztriában. Erre szükség volt azért, mert Ausztriában a mentelmi jog kodifikálva van. De azért, mert a delegátusokra nézve a mentelmi jog szabályozva van, nincsen mellőzve a. magyar képviselőház tagjainak, a magyar képviselőknek mentelmi joga, a mely kizárólag szokásjogon alapszik. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hát nem áll az, a mit az igazságügyminiszter ur itt vitat, hogy t. i. a Böszörményieset alkalmával elfogadott határozmány korlátai között foglaltatik a mentelmi jog lényege. Ez nagy tévedés. A Böszörményi-eset alkalmával szabályozták a ház meglevő mentelmi jogának lényegét, de teljesen eldöntetlenül hagyták azt a kérdést, hogy a hatalom mely forrásai, mely intézkedései, milyen jellegű beavatkozásai ellen védendő az immunitás? És ez a lényeg. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A Böszörményieset tudvalevőleg abból állott, (Halljuk! Halljuk !) hogy Böszörményi László sajtóvétségért kéretett ki a háztól a bírói hatalom egyik funkezionáriusa által, illetve kéretett mentelmi jogának a felfüggesztése. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mert Kossuth Lajost nem merték idézni!) A képviselőház ezen alkalommal egy tizes bizottságot küldött ki, s ez a tizes bizottság állapította meg azután a mentelmi jog lényegét ugy, a mint azt az igen t. igazságügyminiszter ur explikálta, igenis abban a két irányban, az abszolút és relatív mentelmi jog esetét külön7*