Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-152

50 J52. országos ülés 1902 november 20-án, csütörtökön. Olay Lajos: Mert nem volt bejelentve! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Tudom, hogy a ház nem is határozott ezekben a kérdésekben és hogy ez nem bir olyan sulylyal, mint hogyha a ház határozott volna és kimondotta volna, hogy ezek az esetek nem tartoznak a mentelmi jog kőiébe. De azt hiszem, a hoszszas ballgatás akkor, a midőn kétségtelen, hogy a mentelmi jog elsősorban a háznak joga és nem egyedül az egyesnek privilégiuma, /Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) hanem a háznak joga, midőn azt bejelenteni mindenkinek joga és kötelessége, (felkiáltások a baloldalon: .Joga!) hát joga bejelenteni, akkor kérem . . . Olay Lajos: Nem volt ilyen eset! {Halljuk! Halljuk!) Plósz Sándor igazságügyminiszter: ... azt hiszem, mégis ez a communis opinio-t bizonyítja. Pedig volt számos eset. Volt eset arra is, hogy egy köztisztviselő ellen — nem akarom a nevet említeni — a királyi Ítélőtábla azt mondta a fegyelmi eljárásban, hogy ki kell kérni a báztól. Erre a Ouria azután kimondotta 1896-ban, hogy a fegyelmi esetre nem terjed ki a mentelmi jog. (nAénk felMállások a szélsöbaloidalon: Nem irányadó!) Tudom, nagyon tudom, hogy nem irányadó, azt is tudom, hogy a ház ilyenkor a bíróság felett áll, és az diktál a bíróságnak, nem a bíróság a háznak, de bocsánatot kérek, ha méltóztattak hivatkozni curiai birák nézetére, azt hiszem, mégis fontos az, hogy a Curiának magának, mikor mint bíróság járt el, mi volt a véleménye. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloidalon.) Polczner Jenő: Hát a táblabírák micsodák ? Olay Lajos: Ebből látszik, hogy ez az -eset más. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Volt azután elég fegyelmi eset ügyvédek ellen. Az ügyvédi fegyelmi eset, azt hiszem, igen súlyos, mert hogyha az ügyvéd az ügyvédségtől elmozdittatik, akkor meglehetős csorbát szenved a köztiszteletben is. Visontai Soma: Ez is mentelmi eset! (Nagy zaj a szélsöbaloidalon.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: Ez a száraz jogi felfogása a kérdésnek. Visontai Soíua: Ez politikai felfogás lehet, de nem jogi! Plósz Sándor igazságügyminiszíer: Ezekből kitűnik, he gy milyen keretben mozog a mi mentelmi jogunk. Azt méltóztatott mondani, hogy itt büntetés van, becsüietbüntetés. Bocsánatot kérek, becsületbüntetés nincs; nem mondatik ki eg\éb, mint a tisztnek állásától való megfosztása. (Zaj a szélsi baloldalon.) Ez bizonyos esetekben becsületcsorbitásnak tekintetik, de ez már nem a birói ítéletben foglaltatik, hanem a társadalom felfogásában, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) a mely nem a tiszti rang elvesztését fogja irányadónak tekinteni, hanem azt, hogy miért vesztette el. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Nagy zaj a szélsöbaloidalon.) Olay Lajos: A német birodalmi tanács is védekezik a tisztek ellen az írj tervezetben ! Elnök: Csendet kérek, hiszen a képviselő urat a zárszó joga megilleti. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Azt lehet talán mondani, hogy hiszen tovább lehet fejleszteni a mentelmi jogot abban az irányban, hogy mondassák ki, hogy minden zaklatás és politikai üldözés a képviselővel szemben tilos és a mentelmi jog sértését képezi. (Felkiáltások a szélsöbaloidalon: Ez a helyes!) Eddig ez nem volt kimondva. (Felkiáltások a szélsöbaloidalon : Lei/yen!) Eddig a politikai üldözés és zaklatás a mentelmi joggal csak abban az összefüggésben állott, hogy ha a mentelmi jog alá tartozó esetekben volt politikai üldözés és zaklatás, akkor a ház az illető képviselőt nem adta ki. Az a tétel azonban, hogy minden politikai üldözés vagy zaklatás mentelmi sérelmet képez, az nem volt elfogadva soha. (Felkiáltások a szélsöbaloidalon: Azt kell kimondani!) Azonban, t. ház, erre az álláspontra nem is helyezkedhetünk. Visontai Soma: De a hadsereg már helyezkedett ! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Nem állítható fel az a tétel, hogy országgyűlés tagja ellen nem lehet semmiféle cselekményt, a mely őt zaklathatja, vagy politikailag üldözheti, a ház előzetes engedélye nélkül véghezvinni. Hová jutnánk ezzel a tétellel, mely a legfőbb elvül állítja fel a politikai üldözést vagy zaklatást. (Zaj.) Oda jutnánk, hogy ha egy biró ellen, a ki a főrendiháznak tagja, — mert ott ugyanaz áll, mert a főrendiház is a fenyítő eljárás alá tartozó eseteket tekinti a mentelmi jog eseteinek, — fegyelmi eljárást akarok indítani azért, hogy kártéritési igényemet érvény esi t<em . . . (Nagy zaj.) Olay Lajos: Nem politikai zaklatás.! (Zaj.) Elnök: Kérem, t. képviselő urak, a diskusszió érdeke kivánja, hogy minden érv kifejthető legyen. (Helyeslés jobbfelöl.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: Én nem indíthatom meg másként magánjogi kártéritési keresetemet, mintha előbb fegyelmi eljárást indítok. (Zaj a szélsöbaloidalon..) Már most kérdem, helyes-e az, hogy az én magánjogi igényem érvényesítése attól függjön, hogy a főrendiház ki akarja-e adni az illető birót, vagy nem. Egy másik eset. Egy ügyvéd ellen fegyelmi panaszt teszek, az illető országgyűlési képviselő. Korlátolva legyek én abban, hogy a fegyelmi eljárást megindíthassam? (Nagy zaj a szélsöbaloidalon. Felkiáltások: Ki kell kérni!) Tovább megyek, én csődöt akarok kérni egy képviselő ellen, a miben esetleg a lehető legnagyobb zaklatás rejlhetik. Ha attól tartunk, a mitől minden mentelmi esetnél tartunk, a mit mindig szem előtt tartunk, hogy a bírósági jogvédelem nem elég, hanem erősebb védelem