Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-152

152. országos üíés 1902 november 20-án, csütörtökön. 4y Lengyel Zoltán : Kevesebbet is érdemelnek! (Halljuk! Halijuk! a jobb- és a baloldalon.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: A valóságban azonban a két mentelmi jog tárgyi terjedelmében egymást teljesen fedi. A mi illeti az 1867 : XII. törvényczikk 47. §-át, (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) annak a feltételes mentelmi jogra vonatkozó szabálya a következő: »A bizottság tagjai sem oly kereset miatt, mely személyes letartóztatást vonhat maga után, sem bűntény vagy vétség miatt, a tettenérés esetét kivéve, az illető országgyűlésnek, ennek nem léte esetében pedig azon bizottságnak, melynek tagjai, előleges jóváhagyása nélkül, sem le nem tartóztathatnak, sem közkereset alá nem vétethetnek.* Ez a szabály tehát meg akarja védeni a képviselőt, illetőleg a küldöttségi tagot személyes szabadságában, biztosítani akarja azt, hogy az illető a törvényhozási, illetőleg küldöttségi tevékenységtől el ne vonathassák. Polczner Jenő: Közkereset alá ne vonathassák. Az más! (Halljuk! Hallj tik!) Plósz Sándor igazságügyminiszter: A képviselőház mentelmi jogát tudvalevőleg a gyakorlat állapítja meg, a melyre nézve főleg az a bizottsági jelentés jön tekintetbe, a melyet a ház ] 867-ben Böszörményi esete alkalmából hozott és a melyből a mentelmi bizottság jelentése is kiindul. Olay Lajos: Minden eset külön Ítélendő meg. Ilyen eset még nem volt. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Az illető jelentés szerint »azért, amit az országgyűlési tag nem mint olyan és nem mint törvényhozói hivatásának gyakorlatában mond vagy tesz, azért csak a ház engedelmével állittathatik biró elé, csak a ház engedelmével vonathatik közkereset alá B a tettenérés esetét kivéve, csak a ház előleges engedelmével zárathatik el«. Polczner Jenő : Ez az eset fenforog. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Hogy milyen értelemben vette ezt a kijelentést a bizottság és a ház, mutatja mindjárt ennek a passzusnak a folytatása. A mentelmi bizottság ugyanis megemlítve, hogy az abszolút mentelmi jog biztosítja a szólásszabadságot, hozzáteszi, hogy emez pedig, tudniillik a relatív ága a mentelmi jognak, biztosítja a törvényhozó-testület épségét arra nézve, hogy tagjai az ügymenet és a törvényhozói tevékenység sérelmére el ne vonassanak a törvényhozói tisztük gyakorlatától és ne gátoltassanak a törvényhozásban való részvételben séma hatalom, sem bizonyos czélokra felhasznált, vagy sugalmazott egyesek által. E szerint tehát az úgynevezett feltételes mentelmi jognak czélja az, hogy az országgyűlés tagjai személyes szabadságát megvédje, meggátolja azt, hogy a képviselő törvényhozói működésétől elvonattassék. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kfo>VH. NAPLÓ. 1901 1906. IX. KÖTET. Barabás Béla: Hát az üldözés? Polczner Jenő: Nemcsak letartóztatásra vonatkozik, de a közkereset alá vonásra is. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Meg kell még itt említenem, hogy a ház még két kiterjesztést is tett a mentelmi jog eredeti körén, a mely nézetem szerint épen a szabályt bizonyítja és nem egyéb, mint az alapgondolat konzekvens kifejtése. Az egyik kiterjesztés történt a kihágásokra nézve. Mikor az első határozat hozatott, akkor még nem volt meg a büntető törvénykönyv, nem volt meg a büntetendő cselekmények hármas beosztása, azért magától érthető, hogy később, a mikor máskép osztályoztattak a büntetendő cselekmények, a kihágásokra is kiterjesztette a ház gyakorlata a mentelmi jogot, inert hisz ezek is a személyes szabadság elvesztésével járhatnak. A második kiterjesztés a tanuzási kötelességre vonatkozik, a mely tanuzási kötelességre nézve 1888-ban a ház azt a határozatot hozta, hogy országgyűlési képviselő tanúságtétel végett való megidézhetéséhez a képviselőház engedélye nem szükséges, midőn azonban törvényszerüleg annak elodázhatlan szüksége forog fenn, hogy az országgyűlés tanácskozásainak és működésének tartama alatt akár polgári, akár bűnügyben tanuként megidézett országgyűlési képviselő ellen személyes szabadságát korlátozó kényszereszközök alkalmaztassanak, ezek foganatosítására a képviselőház beleegyezése, illetőleg a képviselő mentelmi jogának felfüggesztése kérendő. Tehát ismét ugyanaz az alapgondolat, mely nem egyéb, mint a régi salvus conductusnak kifejtése. Szabad legyen itt erre nézve Beőthy Ákos képviselő urnak (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) 1888-ban, január 11-ikén mondott beszédében tett, mindenesetre teljesen elfogulatlan nyilatkozatát idéznem. (Óvassa): »Nálunk a mentelmi jog, mint igen helyesen emiitette fel t. barátom, Szederkényi Nándor, a salvus conductus-ból származik. Én megengedem, t. ház, hogy a modern felfogás és a gyakorlat ezt némely tekintetben megváltoztatta, de magának a dolognak alapgondolatát és lényegét nem változtatta meg és ez egészen egyezik a salvus conductus alapgondolatával, hogy t. i. abban a perczben, midőn meg van választva, meg ne legyen akadályozva abban, hogy képviselői kötelességének eleget tehessen«. Szabadjon itt még megemlítenem, hogy mivel a képviselőház gyakorlata által tovább fejlesztett mentelmi jognak a kihágásokra és a tanuzási kényszerre való kiterjesztése nem egyéb, mint az alapgondolat kifejtése, azt hiszem, hogy ezt a kiterjesztést a delegáczió is a törvénynél fogva saját tagjaival szemben alkalmazni hivatva van. A kettő között e réBzben sem lehet különbség. Ellenben szabadjon azt megemlítenem, hogy soha fegyelmi eset, vagy rendbirságolási eset, vagy becsületbirósági eset nem tekintetett mentelmi esetnek. i