Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-152

48 152. országos ülés 1902 november 20-án, csütörtökön. a bizottság zárt ajtói mögött és zárt ülésen volt kifejezve. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok a mentelmi jog összes kérdéseire kiterjeszkedni, hanem csak azokra, a melyek a fenforgó esetben érdekkel bírnak. Ennélfogva természetesen nem akarok kiterjeszkedni az úgynevezett abszolút, feltétlen mentelmi jogra; arra a mentelmi jogra, a mely megilleti a házat tanácskozásaiban, a mely megilleti a képviselőt akkor, a midőn mint olyan a házban és azonkívül jár el; arra nézve, a mit mint olyan mond vagy tesz. Erről, azt hiszem, ebben az esetben nincs szó, hiszen a bejelentett eset nem azt tárgyazza, hogy egy képviselő azért, a mit mint olyan tett vagy mondott, vonatik felelőségre. (TJgy van! jobb/elől.) Maga a kisebbségi különvélemény is, akkor, a midőn három Isérdést tesz fel, olyan kérdéseket állit föl, a melyek nem az ahszolut mentelmi jognak, hanem a föltételes mentelmi jognak kérdései. Molnár Jenő: Ilyen nincs! Nem létezik! (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Csak egyféle mentelmi jog létezik! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Bocsánanatot kérek, azt hiszem, hogy erre a megkülönböztetésre igen nagy súlyt kell fektetni, mert az úgynevezett abszolút mentelmi jog igenis más. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon-) Különben a névről nem beszélek; hiszen méltóztatnak tudni, hogy mit értek alatta. (Zaj a szélsöbaloldalon. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az abszolút mentelmi jog egy igen fontos jog, a mely sokkal messzebbre terjed, mint az úgynevezett relatív mentelmi jog, mert azért, a mit a házban vagy azon kívül mint képviselő mond valaki, a házon kívül semmi szin alatt senki által felelőségre nem vonható; (Altalános, élénk helyeslés.) sem a ház engedelmével, sem a nélkül. {TJgy van! jobb felöl.) Tehát két ága van a mentelmi jognak, vagy két nyilvánulása, ha ugy tetszik, ha nem akarja a képviselő ur ezt a szót használni. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Különben azt hiszem, t. ház, hogy azért, hogy egy képviselő az ő képviselői hivatásához közelfekvő körben jár el, azért még nem illeti meg őt az abszolút mentelmi jog. Legyünk óvatosak ! Ha egy képviselő például, a ki, mondjuk, nemzetellenes politikát követ, például egy népgyűlésen, választói gyűlésen izgat a magyar állam ellen, azt hiszem, arra az abszolút mentelmi jogot senki sem alkalmazza, (Aagy zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Kossuth Ferencz: Összezavarja a büntetést a mentelmi joggal ! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Bocsánatot kérek, méltóztassanak meghallgatni. Azt hiszem, itt csak az u. n. relatív mentelmi jogról lehet szó. Meg kell pedig ezt a kérdést ítélnünk a mi hazai jogunk szerint. Én azt hiszem, ránk nézve nem lehetnek irányadók a külföldi jogok. (Félkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem is kell \) Visontai Soma: Mert fél a külföldi jogtól! (Mozgás jobbfelöl.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: Ha egyszer elhagyjuk a hazai talajt, mindjárt felmerül az a kérdés, hogy melyik külföldi jogot alkalmazzuk ? Tudvalevőleg a külföldi jogok igen különféleképen határoznak ebben a kérdésben. Némelyek szigoruabbak, némelyek pedig enyhébbek. Néhol jóformán nem is exisztál relatív mentelmi jog. Pl. Angliában . . . Kossuth Ferencz : Bocsánatot kérek ! Plósz Sándor igaszágügyminiszter: . . . a mienkhez képest sokkal korlátoltabb. Kossuth Ferencz: Még a személyek ellen is megvan! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Még ingatagabb talajon állunk, ha az egyes külföldi írók véleményét, vagy az egyes külföldi parlamenti döntéseket tekintjük irányadónak. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Kossuth Ferencz: A miniszter ur teljesen téved. A polgári ügyekben is megvédi a mentelmi jog a képviselőházat. Plósz Sándor igazságügymíniszter: Az angol jog a parlamenti tagnak a személyfogság alóli mentességét egyenesen kimondja. Kossuth Ferencz: A személyek sértése ellen is! Plósz Sándor igazságügyminiszter: A mi mentelmi jogunknak forrásai az én meggyőződésem szerint a törvény és a gyakorlat; mert azt hiszem, hogy az 1867: XII. t.-cz. 47. §-a a képviselőknek mentelmi jogára nézve is prejudicziális. Ez a törvény megállapítja mindenekelőtt az abszolút mentelmi jogot, szűkebb kör ben, mint a hogy az a képviselőházra megvan állapítva. Természetesen, hiszen csak a közösügyi bizottságok tárgyalásait kellett védelmezni. Megállapítja továbbá a 67-iki törvény a relatív mentelmi jogot is. Már ebben az irányban, azt hiszem, a mi a terjedelmet illeti, a megállapítás prejudikáló a képviselő ur mentelmi jogára nézve is, mert lehetetlen, hogy a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság tagjainak kevesebb mentelmi joguk legyen, mint van a képviselőknek. Már most azt lehet mondani, hogy a delegátus mentelmi joga felett az országgyűlés határoz, szabadságában áll egy tágabb mentelmi jogot alkalmazni. Igen, csakhogy abban az esetben, ha az országgyűlés nincsen együtt, az illető miniszter határoz a mentelmi jog felett. Az illető bizottság pedig kétségtelenül a törvényhez kell, hogy tartsa magát. A bizottságra nézve, ez a törvény, azt hiszem, irányadó. És igy, ha nem akarunk arra az álláspontra helyezkedni, hogy a két mentelmi jognak egymást fednie kell, akkor előfordulhatna az, hogy a delegáczió tagjai kevesebb mentelmi jogban részesülnek, mint az országgyűlés tagjai.