Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-152

46 152. országos ülés 1902 november 20-án, csütörtökön. előtt mindig a nemzeti jogok védelmezője volt. így 1848-ban és 1849-ben a magyar országgyűlés állt őrt a magyar nemzet élete felett, 8 a magyar országgyűlés tette lehetővé azt az önvédelmet, a mely önvédelem, hogyha nem jött volna létre, édes hazánkat kitörölte volna a kényuralom a létező országok sorából, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldahn.) 1861-ben szintén a magyar országgyűlés volt az, a mely megakadályozta azt, hogy Magyarország besoroztassék az osztrák tartományok közé azzal, hogy a Reichsrathba képviselőket küldjön. Még 1867-ben is az országgyűlés volt az, a mely kivivta azt az alkotmányt, a melyet mi, a függetlenségi párt tökéletlennek hiszünk és ismerünk, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldahn.) de a melyben mégis a közszabadság, az egyéni szabadság, a sajtó- és szólásszabadság biztosítva vannak és a mely szerint a belkormányzat teljesen szabad lebet, hogyha azt szabaddá tenni akarjuk. Az emiitett dicső emlékű országgyűlések képtelenek lettek volna áldásos hatásuk gyakorlására, ha tagjaik nem birtak volna erős mentelmi joggal, melyet a közhangulat védett, s a hatalom támadni nem mert. (ügy van! ügy van! a szélsöbahldalon.) De, t. ház, a mentelmi jog nem jelent büntetlenségeket a képviselők számára, hanem azt jelenti, hogy igenis az országgyűlés maga bírálja meg azt, hogy megbüntethető-e egy tagja: igen-e vagy nem. (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldahn.) Mert, ha nem az országgyűlés bírálja ezt meg, akkor az országgyűlés tagjai ki vannak téve az önkénynek, az erőszaknak, a megfélemlítésnek, mely ellen őket semmi sem védheti meg. (ügy van! ügy van! a, szélsöbaloldahn.) Az előttünk fekvő ügy, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldahn.) Nessi Pál t. barátomnak az ügye, (Élénk éljenzés a szélsöbaloldahn.) Éz az ügy határozottan azon ügyek közé tartozik, a melyekben a mentelmi jog meg lett sértve; (ügy van! ügy van! a szélsbbalodalon.) meg lett sértve, mert őt egy oly intézmény rendelte maga elé, a ház engedelme nélkül, a mely intézménynek határozatai ő reá nézve súlyos következményekkel járhatnak, tehát a mely határozatok megfélemlíthetnék, ha az ő hazafias lelke egyáltalán megfélemlíthető lenne. Az eljárást a katonai választmány nem valami bűntényért indította meg, hanem egyszerűen azért, mert Nessi Pál t. barátom igyekezett érvényt szerezni annak az elvnek, melyet ezen az oldalon mi mindnyájan magunkénak vallunk, (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldahn.) hogy t. i. a magyar földön a magyar királyt magyar himnuszszal kell fogadni. (Éljenzés és taps a szélsöbaloldahn.) 8 nagyon ajánlanám az igen t. miniszter urnak és a katonai köröknek, kivált pedig azon köröknek, a melyek a királyt környezik, azt, hogy fontolják meg, okos dolog-e az, hogy akkor, mikor a király megjelenik, a helyett, hogy lelkesedést iparkodnának felkelteni, olyan himnuszszal fogadják, a mely nem lelkesedést idéz elő, hanem ellenkezőleg keserű érzelmeket kelt a magyar népben. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Ezt én nem tartom helyes, nem tartom bölcs eljárásnak. (Helyetlés a szélsőbaloldalon.) Hogy még tovább fejtegessem a Nessi-ügy részleteit, kijelentem, hogy Nessi Pál Kolozsvárott nem mint magánszemély, hanem mint országgyűlési képviselő . . . Olay Lajos: És egy küldöttségnek tagja! Kossuth Ferencz: . . . jelent meg. Az én tudtommal pedig Magyarországon nincs még eltiltva az, hogy valaki a magyar himnuszt énekelje, még ha tartalékos tiszt is, sőt egyátalán az sincsen eltiltva, hogy valaki énekeljen, vagy beszéljen akkor, a mikor a Grotterhaltét-t játszszák; (Elénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) tehát Nessi Pál "és a kolozsvári fiatalság magyar polgári jogukkal éltek, a midőn énekeltek akkor, a mikor a Gotterhaltó-t játszották. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Távolról sem tolakodott oda Nessi Pál barátom, mint magánember azért, hogy tanácsokkal szolgáljon a kolozsvári fiatalságnak ; nem ajánlkozott ő a kolozsvári ifjúság vezetőjéül. Ot Kolozsvárott nem mint magánembert ismerték, hanem mint országgyűlési képviselőt, még pedig azért, mert pártunk nevében és megbizásából képviselői küldetésben többször járt Kolozsvárott és ezen minőségben meg tudta magának szerezni a kolozsvári lakosság bizalmát és szeretetét; ez pedig nemcsak nem elitélendő körülmény, hanem ellenkezőleg, a ház minden tagjának törekednie kellene arra, hogy mindenütt, a hol megjelenik, megnyerhesse a közbizalmat és közszeretetet. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) Nessi Pálhoz a kolozsvári fiatalság fordult tanácsért, és azt a t. miniszter ur is el fogja ismerni, hogy az a tanács, a mit nekik adott, bölcs tanács volt. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem tudom, hogy micsoda tanács volt! Kossuth Ferencz: Azt a tanácsot adta nekik, hogy ne azt a dalt énekeljék, a melyet, igen helytelenül, dinasztia-ellenesnek szoktak tekinteni. Mondom, igen helytelenül, mert azt hiszem, hogy lehetetlen azt követeim a magyar nemzettől, hogy tépje ki lelkét és szivét, és törölje el emlékezetéből nemzeti nagysága emlékeit. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbahldalon.) Pap Zoltán: Nem is fogják azt elérni soha! Kossuth Ferencz: Azok, a kik dinasztiaellenes érzelmeket iparkodnak belemagyarázni a magyar hazafias érzelmekbe, oly érzelmekbe, a melyek, ha nem léteznének, akkor a magyar nemzet nem lenne életképes. Az ilyen szolgái a hatalomnak rossz szolgálatot tesznek a dinasztiának, (ügy van! a szélsöbaloldahn.) Az elmondottakból az következik, hogy Nessi Pál t. barátom helyesen járt el akkor, a midőn az ismert alkalommal kerülni akarta — tekintve a nemzeti ünnepély diszét — azt, hogy lojalitás-hiányt magyarázhassanak bele a haza-