Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

468 169. országos ülés 1902 deczember 12-én, pénteken. Minthogy eléggé indokoltam pártom lefolyt akezióját, rátérek arra, hogy azt az inditványt indokoljam, a melyet benyújtani bátor leszek. Pártom megbízásából és határozatából kifolyólag azt indítványozom, hogy az indemnitynek határideje ne négy hónapra, hanem csak egy hónapra szóljon. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj és ellenmondások jobbfelöl. Elnök csenget). T. ház! Indokolni fogom ezt a javaslatomat, a mely az igen t. túloldal előtt, ugy látom csodálatosnak tűnik fel. Azt hiszem, hogy ha a t. túloldal kegyes lesz érvelésemre figyelni, (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) meg fog arról győződni, hogy nem is olyan furcsa dolog a mi indítványunk, sőt ellenkezőleg nagyon is érdekében van az országnak annak elfogadása. A jelen viszonyok között a magyar képviselőháznak nem tanácsos magát egészen lefegyvereznie olyan hosszú időre, mint a milyen hosszú időt az előttünk fekvő törvényjavaslat kijelöl. A mai rendkívüli súlyos helyzetben a képviselőháznak kötelessége kezei között tartani egy olyan fegyvert, a mely fegyverrel esetleg uralhatja a helyzetet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez annál tanácsosabb, mert semmi sem zárja ki azt, hogy az igen t. miniszterelnök ur be fogja látni a törvényjavaslatban kijelölt négy hónap lefolyása előtt, hogy nincsen olyan helyzetben, hogy az ország érdekeit, ugy, a hogy ő azokat megvédeni akarja, tényleg megvédhesse, és megsérteném az igen t. miniszterelnök urat, ha feltételezném azt, hogy abban a perczben, a melyben ő arról győződik meg, hogy nem képes megvédeni az ország érdekeit, nem fogja ott hagyni a hatalom polczát. Sőt felteszem róla, mert tisztelettel viseltetem az ő személye iránt, hogy nem fog görcsösen ragaszkodni a hatalomhoz, de ott fogja majd hagyni a hatalmat, ha meg fog győződni arról, hogy ezt a batalmat már nem képes az ország érdekében kezelni. Ki j mondja önöknek, t. uraim a túloldalon, hogy ez | az időpont nem fog-e bekövetkezni a jövő év , első négy hónapján belül, tekintve, hogy a kö- j rülmények súlyosak. És akkor mi fog történni? Az fog történni, hogy az ország teljesen lefegyverkezetten ki lesz szolgáltatva annak a kormánynak, a mely a mostanit követni fogja, és a mely semmi esetre sem fog maga elé olyan batárokat szabni, mint a mostani kormány, mert hogyha olyan határokat szabna, akkor nem ülhetne a lemondó kormány helyébe. Ennek következtében a jövendő kormány szükségszerüleg nagyobb engedményeket lesz hajlandó tenni, mint a mostani, a mely engedmények végbatárához önök is ragaszkodnak, mert feltételezem, hogy ha nem ragaszkodnának ehhez, akkor nem támogatnák a mostani kormányt. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) íme tehát hitem szerint kimutattam, hogy nem tudhatjuk, meddig marad a batalmon a mostani kormány, a mely iránt önök bizalommal viseltetnek, minthogy a helyzet olyan súlyos, hogy bármely nap megtörténhetik az, hogy a t. miniszterelnök ur ott hagyja a hatalmat, tehát önöknek is kötelessége a haza iránt megtartani egy bizonyos fegyvert a kezükben azért, hogy féken tartsák azt a kormányt, a mely hajlandó lenne oly dolgokra vállalkozni, a melyekre Széll Kálmán miniszterelnök ur nem vállalkozik. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezen magyarázatból kifolyólag beláthatják önök, hogy nem olyan meglepő az az indítvány, a melyet én egész tisztelettel a ház elé terjesztek, mint a hogy első hallásra látszik, az igen t. kormányt pedig csak arra kérem, hogy mondjon le a hatalmasság érzetének hiúságáról a nemzet érdekében; és engedje a kezeit megköttetni egy rövid időre; lássa be azt, hogy az osztrák kormánynak gyengesége képezi az osztrák követelések erejét, adjon tehát erőt a magyar követeléseknek azzal, hogy meg hagyja magát legalább egy hónapra gyengittetni. T. ház! Még egyszer hMatkozom a t. miniszterelnök urnak általam kétségbe nem vont bazafiságára; még egyszer figyelmeztetem, hogy mondjon le a hatalmasság hiúságáról, mert a hatalom hiúságának érzete nem ér fel azzal az érzéssel, melyet megszerezhet magának azzal, ha édes hazánknak, szegény hazánknak szolgálatot tesz. Ezekből kiindulva vagyok bátor már jelzett határozati javaslatomat átnyújtani. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Elnök: Méltóztassék meghallgatni a határozati javaslatot. Major Ferencz jegyző (olvassa): »Határozati javaslat. Benyújtja Kossuth Ferencz. Határozza el a ház, hogy az 1903. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat első szakaszába e szavak helyett: »1903. év első négy hónapjában« a következő szavak tétessenek: »az 1903. év első hónapjában.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én mindenekelőtt őszinte és meleg köszönetet mondok Kossuth Ferencz t. barátomnak azért a tárgyilagos felfogásért, a melyet tanúsított. (Tetszés jobbfelöl.) De nemcsak ezért, hanem azért a meleg hangért és azokért a szíves elismerő szavakért is, a melyekkel rólam megemlékezni kegyes volt. Nemcsak azt a jóindulatot látom benne, a melylyel engem megtisztel és a melylyel én, a mióta csak politikai pályánk összekerült — ámbár szemben álltunk egymással mindig — dicsekedni szerencsés vagyok; de látom belőle az intenczióknak azt a tisztaságát, hazafias hátterét és komolyságát, a mely az ő sajátja és az én t. barátomat minden felszólalásában jellemzi. (Élénk tetszés és felkiáltások a jobboldalon: Éljen Kossuth Ferenci!) Én mindig a legteljesebb elismeréssel adóztam az ő egyéniségének és iránta igaz nagyrabecsülésemnek kifejezést adtam, — és ebből soha tit-