Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

Í6'9. országos ülés 1902 deczember 12-én, pénteken. 465 bizalmat követel a t. miniszterelnök ur az országgyűléstől és az országtól. Ezt a bizalmat talán követelheti saját pártjától, de semmi esetre sem követelheti ezt az ellenzéktől, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sőt talán még saját pártjától, a többségtől sem lenne szabad követelni ezt. Krasznay Ferencz: Az eddigi prakszis alapján lehetne! Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy lehet! Kossuth Ferencz: Én nem tudom, hogy igy van-e vagy ugy, csak azt jegyzem meg . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Krasznay képviselő urnak mondtam, nem Kossuth Ferencz képviselő urnak. Kossuth Ferencz:... hogy a t. miniszterelnök ur bizonyosan valami ok miatt, mert ő oktalanul cselekedni nem szokott, nem ad felvilágosítást, és minthogy nem ad felvilágosítást, és mégis támogatást kér, tehát teljes bizalmat követel, a mely bizalmat annál; kevésbbé adhatja meg az ellenzék, mert az ellenzék épen azért ellenzék, mert nem bizik a kormányban. Széll Kálmán miniszterelnök: Teljesen igaza van! Kossuth Ferencz: Abból a tényből kifolyólag, hogy az alkudozások ilyen soká folynak, azt kell következtetnünk, hogy baj van valahol. De ámbár a t, miniszterelnök ur nem nyilatkozott arra nézve, hogy csakugyan baj van-e, és hogy az osztrákok követelései túlhajtottak-e? azért mégis a tényállásból logicze mást következtetni nem lehet. Minthogy pedig a kiegyezés az osztrákoknak igen nagy érdekében van, és minthogy lehetetlen azt feltételezni, hogy az osztrákok készakarva ártanának önmaguknak az által, hogy a kiegyezési tárgyalásokat vég nélkül húzzák, — és kérem a t. miniszterelnök urat, ki Rosenberg képviselő úrral tárgyal, hogy hallgasson meg. Széll Kálmán miniszterelnök: Én azért hallom. Kossuth Ferencz: Én mindig meg szoktam hallgatni a t. miniszterelnök urat. Széll Kálmán miniszterelnök: Én is a képviselő urat! Kossuth Ferencz: És Rosenberg Gyula képviselő urat is. Rosenberg Gyula: Én is! Azért jöttem be! Kossuth Ferencz: Ismétlem, hogy az osztrákok nem akarhatván önmaguknak ártani, csak azért húzzák a tárgyalásokat, mert azt hiszik, hogy végre is nem ő nekik fog kelleni engedni. Tény az, hogy az osztrák kormány reménykedik abban, hogy a hosszú tárgyalások eredményre fogják vezetni. És miképen hiheti ezt az osztrák kormány, bár hallotta számtalanszor a t. miniszterelnök ur nyilatkozatait, hogy egy bizonyos ponton túl engedni nem szándékozik? Miért nem hiszi el e tényt az osztrák kormány a t. miniszterelnök urnak, a ki pedig olyan férfiú, hogy még ellenfeleitől is elvárhatja, hogy K*PVH. KAPLÓ. 1901 1906. IX. KÖTET. higyjenek szavának? Hogy van az, hogy az ó' osztrák kollégája nem hisz neki? A t. miniszterelnök ur bizonyosan kijelentette osztrák kollegájának azt. hogy ilyen vagy olyan ponton túl nem hajlandó engedni. De azért az ő osztrák kollegája még sem hajlandó a t. miniszterelnök urnak ezen kijelentését mint véglegeset tekinteni, és mindig reménykedik. Ezt logicze más okból nem teheti, mint abból az okból, hogy az osztrák kormány ismeri a saját gyengeségét és azt hiszi, és ismerni véli a Széll-kormány erejét. Az osztrák kormány tudja azt jól. hogy a bécsi birodalmi gyűléssel szemben egészen tehetetlen, és tudja azt jól, hogyha nem hozhat az osztrák kormány az osztrák birodalmi gyűlés elé oly javaslatot, mely nem tartalmaz nagyfontosságú konczessziókat, más szóval, ha nem adhat nagymérvű konczot, lehetetlen keresztülvinnie a kiegyezést Ausztriában. Az ő gyengesége képezi tehát az ő erejét, holott a t. magyar kormány épen ellenkező helyzetben van. Ausztriában azt tételezik fel a Széll-kormányról, hogy neki minden lehetséges Magyarországon, hogy oly nagy többséggel rendelkezik, hogy a magyar országgyűlésen mindent keresztülvihet, még pedig nemcsak a többség erejével, hanem el kell ismernem, mint ellenzéki férfiúnak is, hogy a t. miniszterelnök ur bizonyos személyi varázszsal is rendelkezik, mert tagadhatatlanok az ő kMáló személyes tulajdonságai. Széll Kálmán miniszterelnök: Az elismerést köszönöm! (Elénk éljenzés a jobb-és a baloldalon.) Barabás Béla: Csak most fedezték fel? Nagy Mihály: Az elismerést köszönjük. Kossuth Ferencz: Azt hiszem, t. ház, megszokták tőlem, hogy udvariasan szoktam beszélni. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a jőbbés a baloldalon.) Most udvariasságom még hozzájárul ahhoz, hogy bebizonyítsam igazamat, mert kétségtelenné teszi azt, hogy Bécsben számítanak rá, hogy a Széll-kormány eró'sebb, mint a Körbei-kormány, mert nagy többséggel rendelkezik, továbbá bizonyos személyi qualitásokkal is bir, a melyekkel tudtommal Körber ur nem rendelkezik, bár neki többsége sincsen. Krasznay Ferencz: Mindig erre hMatkoznak Bécsben. Az a baj. Kossuth Ferencz: Mondtam, hogy Körber hátránya, gyengesége, Ausztriának erősségét képezi, és abban a perczben, a mikor Ausztria megszűnnék abban hinni és bizni, hogy a Széllkormánynak Magyarországon mindent keresztül lehet vinni, meg vagyok róla győződve, hogy ebben a perczben az osztrákok is abbahagynák követeléseik túlzását, a mely túlzások eddig azt eredményezték, hogy a t. miniszterelnök minden igyekezete daczára eddig nem volt képes keresztülvinni azt a kiegyezést, a melyet melegen óhajt. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) íme tehát már maga a tény. a mely kétségbevonhatatlan, és a melynek igazságát lehe59