Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

169. országos ülés 19.02 deczember 12-én, pénteken. 461 koztam már többször. Az a két kicsúcsosodó pont, a mely a határozati javaslatban utasítást tartalmaz a szerződések felbontásának kérdésére, másrészt az autonóm vámtarifa azonnal való előterjesztésére, nem olyan, (Halijaid Halljuk!) a melyet magamévá tehetek. Én a gazdasági kérdésekre vonatkozólag a vita alatt tartott hosszú beszédemben és különösen a felmondásokat illetőleg a múlt üiések egyikén voltam szerencsés nyilatkozni Kossuth Ferencz t. képviselő ur egy kérdésére. Az én nyilatkozatom nem volt érdemleges válasz mindenre, ezt igenis elismerem, de kifejtettem, hogy miért nem adhatok érdemleges választ mindenre. Ezekről a kérdésekről, főleg internaczionális vonatkozású kérdésekről, sokszorosan nyilatkozni erről a helyről nem tanácsos. Meg fogja engedni a t. ház, hogy fentartsam magamnak, hogy más alkalommal nyilatkozzam érdemlegesebben, mint a hogy azt ma teszem és ne tulajdonítsák ezt annak, hogy valamit titkolni, valamit palástolni akarok, de nem kész dolgokról és még nem érvényesített álláspontokról, nemzetközi kérdésekben végleges nyilatkozatot tenni erről a helyről idő előtt nem lehet. Már a nemzetközi udvariasság is azt igényli, hogy közvetlenül tudja meg a külföld szándékunkat. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A felmondások ügye is olyan. Már múltkor mondtam Kossuth Ferencz t. barátomnak és szMes figyelmét kértem ki arra, hogy gondolja meg, hogy ezek bilaterális dolgok, nagyon komplikált kérdések és egytől-egyig internaczionális vonatkozásúak. A felmondások idejének kérdése sem áll ugy, mint a hogy némely képviselő ur a túloldalról azt a maga beszédében csak ugy hamarosan odaállította. A deczember 31-iki terminusra nézve figyelmeztetnem kell azokat a t. képviselő urakat, hogy az nem olyan terminus, hogy ha deczember 31-én bármelyike a szerződő feleknek, akár a külföld, akár mi, be nem tartja ezt a napot: akkor a felmondási jog már nem gyakorolható. Vannak szerződések, a melyeknél a deczember 31-iki határnap elmulasztása, akár a külföld teszi, akár mi, vagyis akár a külföld nem mond fel, akár mi nem mondunk fel deczember 31-ike előtt, — és a szerződések legnagyobb része ilyen, talán egy kMételévei valamennyi ilyen, — ez csak annyit jelent, hogy deczember 31-ike előtt nem mondatván fel a szerződés, az valamMel tovább tart, mint attól számítva tizenkét hónapig, de nem teszi azt, hogy nem mondható fel januárban vagy februárban; felmondható deczember 31-ike után is mindenkor, azzal a joghatálylyal, hogy egy évig tart azon naptól fogva, a melyen felmondatik. Ne méltóztassék a t. képviselő uraknak azt hinni, hogy a deczember 31-ike — én most akademicze beszélek, lehet, hogy a nélkül el se múlik — ha el- múlik felmondás nélkül akár a külföld részéről, akár részünkről, hogy ez azt teszi, hogy nem lehet lejáróvá tenni a szerződést. Kossuth Ferencz: Ilyent senki sem mondott! Széll Kálmán miniszterelnök: Én csak konstatálom, hogy a deczember 31-iki határidőnek, mint abszolút végső határidőnek peremptórius odaállitása igen sok beszédben benn volt. A szerződéseknek szövege mit mond? Elolvasom a franczia szöveget, mint egyik előttem fekvő szerződés eredetijét. (Olvassa): »Le présent traité... restera exécutoire jusqu'au 31. Décembre . . .« Kossuth Ferencz: Itt van, ezért emlegetjük! Széll Kálmán miniszterelnök: De most folytatódik {olvassa): »Dans le cas ou aucune des Hautes Parties contractantes n'aurait notifié, douze mois avant la fin de la dite période, son intention d"en fairé cesser les effets, le dit traité demeurera obligatoire jusqu'á Fexpiration d'un an a partir clu jour oü l'une ou l'autre des Hautes Parties contractantes Faura dénoncé«. Magyarul: »Ha azonban a szerződő felek egyike sem nyilvánítaná a szerződés hatályának megszüntetése iránti szándékát, az emiitett szerződéséMényben marad egy év lefolytáig, azon naptól számítva, a melyen azt a szerződő felek egyike felmondja.« Ezt azért kellett konstatálnom,mert igen sokszor hallom a zsurnalisztikában és itt a házban is, hogy csak egypár hétről van szó, és ha ezen idő alatt nem jönnek tisztába ezen kérdések, mi védtelenül, fegyvertelenül és olyan állapotban állunk, mely káosznak mondható. Már most vannak olyan szerződések is, a melyekre igenis az 1904 január 1-iki terminus, vonatkozással lévén más egyéb következésekre, nagy I fontossággal bír és hogy ebből baj és hátrány j ne származzék, a mi elhatározásainkban ezt is szem előtt fogjuk tartani. A legsürgősebb szükségnek tartom a köztünk és Ausztria közt fennálló vissony végleges tisztázását mindezen kérdésekben és ennek meg kell történni. Különben lesz még alkalmam ezen kérdésben érdemleges nyilatkozatot is tenni a t, ház előtt. (Elénk és zajos helyeslés jobb jelöl.) Elnök: T. képviselőház! Szólhat még a bizottsági előadó. (Felkiáltások: Nincs itt! Mozgás a szélsőbal oldalon.) Az előadó ur nincs itt; ebből azt következtethetem, hogy nem kMan a zárszó jogával élni. Szó illetné Barta Ödön képviselő urat. a ki határozati javaslatot adott be. a ki azonban elnöki engedélyMel nyolcz napra távozott. Nessi Pál képviselő ur is adott be határozati javaslatot, miután azonban csak maga irta alá, zárszó nem illeti őt. Méltóztassanak most a határozati javaslatokat meghallgatni, mert ez a szavazás sorrendjére nézve fontos. Nyegre László jegyző (olvassa a határozati javaslatokat). Elnök: T. ház! Következik a szavazás. A kérdést a házszabályok értelmében ugy fogom feltenni: elfogadja-e a ház az 1903. év első négyhónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot álta-