Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

460 169. országos ülés 1902 deczember 12-én, pénteken. részéről oly élesen támadta, hogy ezekre nyilat­kozni akarok. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt gondolom, hogy ezúttal kevesbbé volt helytálló és kevesbbé volt elfogulatlan az a kritika, mint a minőt ezen kérdésekben szem előtt kell tar­tani és hogy a bán személye ellen felhozott vá­dak épen nincsenek bebizonyítva, a miért is kénytelen vagyok azokat elhárítani. Nem is tudom, miért tartotta szükségesnek a t. képviselő ur ezt a kérdést ebbe a vitába behozni: mert hiszen nemsokára elő fog fordulni egypár olyan tárgy, törvényjavaslat és budgettétel, a melynél a vo­natkozás közelségéné! fogva talán alkalmasabb lett volna a horvát viszonyokat megbeszélni. De hát ö r tette. Én nem habozom kijelenteni, a mint a pénzügyi bizottságban is ezen kérdések felveté­sénél kijelentettem, hogy ilyen tűszurásokkal, hogy ugy mondjam, sok helytelen feltevésen alapuló és nem mindenben objektív kritikával kár azt a viszonyt, a melynek folytonosan javítására és erősítésére kell törekednünk olyan terrénumra vinni, a mely egyikünknek sincsen érdekében. A inai horvát nemzeti párt szorosan és szi­gorúan áll a törvény alapján és hMe a közöttünk fennálló kapocsnak és ezen kapocs minden követ­kezésének. Es első sorban a magyar állameszmé­nek a hMe, a magyar állameszme szolgálatában álló hMe az a férfiú, a ki ma a horvát kor­mánynak élén áll. (Ugy van! Ugy van! jobb­feli)!.) Öt nem illeti gáncs, de elismerés. 0 volt az, —ezt vallom és érdemként hirdetem — a ki Hor­vátországban a magyar állameszme iránti fogal­mat leginkább tisztázta, rendszeresen, öntudato­san és helyes utakon fejlesztette és igyekezett erősíteni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Az előtte való régiméből és az előtte való álla­potokból igen sok komplikáczió. sok félreértése és sok tévedés származott, a miknek hatása mind rászakadt. Nehéz munka jutott osztályrészéül. O ebben a munkában, a melyben fáradhatlanul és elismerést érdemlő törekvéssel működik elejétől fogva, két szempontot tartott szem előtt. Az egyik: hogy a magyar állameszme, a magyar ál­lam keretéhen találhatja csak fel Horvátország boldogulását, sehol másutt. A másik az, hogy Hor­vátország a neki törvényileg biztosított autonóm jogokhoz, Horvátországnak, mint társországnak és mint nemzetnek történeti fejlődéséből folyó jogaihoz, a miket az 1868 : XXX. t.-cz.-ben le­tettünk, igenis a maga részéről ragaszkodik. Másrészről minekünk is erre az álláspontra kell mindig helyezkednünk. Egyfelől követelnünk kell, hogy horvát-szlavón testvéreink átérezzék azt, hogy nincsen számukra egyéb hely, mint a Szent István koronájaalatti magyar államban. Sem anyagi, sem szellemi, sem nemzeti érdekeik másutt kielégítést nem nyerhetnek, mint az egységes magyar államban. Kell, hogy átérezzék és minél inkább és minél jobban és mindenben és mindig ugy járjanak el — és ezt kell bevinni ott minden embernek agyába és szMébe, hogy ugy járjanak el, hogy felkeltsék és mindinkább megerősítsék itt Magyarországon mindenképen azt a tudatot. hogy az közmeggyőződéssó váljék ott is, itt is, hogy ők a kapcsolatot és a hozzánk való ragaszkodást igazán átérzik. Annál inkább el fogják azt érni, hogy mi meg viszont azt vall­juk, hogy csak egy megelégedett, egy nyugodt, egy ebben a kapcsolatban magát jól érző Hor­vát-Szlavouországgal akarunk élni. (Elénk he­lyeslés és tetszés a jobboldalon,) Az érzéseknek, az öntudatnak ez az összhangzása kell, hogy köztünk meglegyen és mindenki Horvátország­ban, ha jó hazafi és mindenki itt, Magyaror­szágon is, ha jó hazafi, kell, hogy azt vallja és a mai horvát nemzeti párt vezető elemei ezt vallják, ezen dolgoznak és ellenkező elvet valló embert repudeálnak, hogy minekünk szükségünk van az állam egysége és integritása szemj>ontjából Horvát-Szlavonországra és nemcsak névleg, nem­csak jogilag, de benső kapcsokkal, az érdekek kapcsával is oda szorítva, de nekik is erre szük­ségük van olyannyira, mint horvátoknak, mint mint társországoknak és a magyar állam inte­gráns részének, a melynek üdve, léte, nemzeti, gazdasági ós kultárilis érdekei, mindene a magyar államban van csak egyedül biztosítva. (Elénk he­lyeslés és tetszés jobb felölj Ezen érzésnek a mértéke legyen erős és minél erősebb ez Horvátországban, annál nagyobb lesz a magyar államnak ereje és minél közvetlenebb ez az érzelem és minél nagyobb tért foglal el ott Horvátországban az a meg­győződés, hogy a magyar állameszmének minden konzekvencziája a maguk jogainak és érdekei­nek is egyedüli biztosítását jelenti, annál erő­sebb lesz a magyar állam, annál háborítatlanabb, annál jobb, annál természetesebb és annál mele­gebb lesz a viszony köztünk, és akkor hiába min­den törekvés és agitáczió ott is, itt is a kapocs lazí­tására : a czentrifugális törekvések nem találnak talajra semmi irányban ott, hanem vissza­taszittatnak, innen viszont testvéri meleg ér­zéssel, de követelve az összetartozás konzekven­cziáinak levonását, minden irányban fognak ke­zeltetni a viszonyok köztük és köztünk. (Elénk lielyeslés és éljenzés a jobb és a baloldalon. Ellen­mondások a szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: Frázis ez, mert 35 évig más történt! Rákosi Viktor: Hosszabb a viszony, mint valaha! Széll Kálmán miniszterelnök: ..A t. ház bi­zonyára nem várja, hogy Barta Ödön t. képvi­selőtársam határozati javaslatát elfogadjam, nem fogadhatom el nemcsak azért, mert hiszen ez a bizalmatlanság nyilvánításának oly mérve és oly éles megokolása, hogy a t. képviselő ur alig számithatott arra, hogy ezt én vagy e párt bármely tagja, mely párt a kormányt a maga támogatásával megtiszteli, a maga részéről el­fogadhatónak tartaná. De nem fogadhatom el egyéb tartalmánál fogva sem. A gazdasági kér­désről, a kiegyezésről és felmondásokról nyilat-

Next

/
Thumbnails
Contents