Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

460 169. országos ülés 1902 deczember 12-én, pénteken. részéről oly élesen támadta, hogy ezekre nyilatkozni akarok. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt gondolom, hogy ezúttal kevesbbé volt helytálló és kevesbbé volt elfogulatlan az a kritika, mint a minőt ezen kérdésekben szem előtt kell tartani és hogy a bán személye ellen felhozott vádak épen nincsenek bebizonyítva, a miért is kénytelen vagyok azokat elhárítani. Nem is tudom, miért tartotta szükségesnek a t. képviselő ur ezt a kérdést ebbe a vitába behozni: mert hiszen nemsokára elő fog fordulni egypár olyan tárgy, törvényjavaslat és budgettétel, a melynél a vonatkozás közelségéné! fogva talán alkalmasabb lett volna a horvát viszonyokat megbeszélni. De hát ö

r tette. Én nem habozom kijelenteni, a mint a pénzügyi bizottságban is ezen kérdések felvetésénél kijelentettem, hogy ilyen tűszurásokkal, hogy ugy mondjam, sok helytelen feltevésen alapuló és nem mindenben objektív kritikával kár azt a viszonyt, a melynek folytonosan javítására és erősítésére kell törekednünk olyan terrénumra vinni, a mely egyikünknek sincsen érdekében. A inai horvát nemzeti párt szorosan és szigorúan áll a törvény alapján és hMe a közöttünk fennálló kapocsnak és ezen kapocs minden következésének. Es első sorban a magyar állameszmének a hMe, a magyar állameszme szolgálatában álló hMe az a férfiú, a ki ma a horvát kormánynak élén áll. (Ugy van! Ugy van! jobbfeli)!.) Öt nem illeti gáncs, de elismerés. 0 volt az, —ezt vallom és érdemként hirdetem — a ki Horvátországban a magyar állameszme iránti fogalmat leginkább tisztázta, rendszeresen, öntudatosan és helyes utakon fejlesztette és igyekezett erősíteni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Az előtte való régiméből és az előtte való állapotokból igen sok komplikáczió. sok félreértése és sok tévedés származott, a miknek hatása mind rászakadt. Nehéz munka jutott osztályrészéül. O ebben a munkában, a melyben fáradhatlanul és elismerést érdemlő törekvéssel működik elejétől fogva, két szempontot tartott szem előtt. Az egyik: hogy a magyar állameszme, a magyar állam keretéhen találhatja csak fel Horvátország boldogulását, sehol másutt. A másik az, hogy Horvátország a neki törvényileg biztosított autonóm jogokhoz, Horvátországnak, mint társországnak és mint nemzetnek történeti fejlődéséből folyó jogaihoz, a miket az 1868 : XXX. t.-cz.-ben letettünk, igenis a maga részéről ragaszkodik. Másrészről minekünk is erre az álláspontra kell mindig helyezkednünk. Egyfelől követelnünk kell, hogy horvát-szlavón testvéreink átérezzék azt, hogy nincsen számukra egyéb hely, mint a Szent István koronájaalatti magyar államban. Sem anyagi, sem szellemi, sem nemzeti érdekeik másutt kielégítést nem nyerhetnek, mint az egységes magyar államban. Kell, hogy átérezzék és minél inkább és minél jobban és mindenben és mindig ugy járjanak el — és ezt kell bevinni ott minden embernek agyába és szMébe, hogy ugy járjanak el, hogy felkeltsék és mindinkább megerősítsék itt Magyarországon mindenképen azt a tudatot. hogy az közmeggyőződéssó váljék ott is, itt is, hogy ők a kapcsolatot és a hozzánk való ragaszkodást igazán átérzik. Annál inkább el fogják azt érni, hogy mi meg viszont azt valljuk, hogy csak egy megelégedett, egy nyugodt, egy ebben a kapcsolatban magát jól érző Horvát-Szlavouországgal akarunk élni. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon,) Az érzéseknek, az öntudatnak ez az összhangzása kell, hogy köztünk meglegyen és mindenki Horvátországban, ha jó hazafi és mindenki itt, Magyarországon is, ha jó hazafi, kell, hogy azt vallja és a mai horvát nemzeti párt vezető elemei ezt vallják, ezen dolgoznak és ellenkező elvet valló embert repudeálnak, hogy minekünk szükségünk van az állam egysége és integritása szemj>ontjából Horvát-Szlavonországra és nemcsak névleg, nemcsak jogilag, de benső kapcsokkal, az érdekek kapcsával is oda szorítva, de nekik is erre szükségük van olyannyira, mint horvátoknak, mint mint társországoknak és a magyar állam integráns részének, a melynek üdve, léte, nemzeti, gazdasági ós kultárilis érdekei, mindene a magyar államban van csak egyedül biztosítva. (Elénk helyeslés és tetszés jobb felölj Ezen érzésnek a mértéke legyen erős és minél erősebb ez Horvátországban, annál nagyobb lesz a magyar államnak ereje és minél közvetlenebb ez az érzelem és minél nagyobb tért foglal el ott Horvátországban az a meggyőződés, hogy a magyar állameszmének minden konzekvencziája a maguk jogainak és érdekeinek is egyedüli biztosítását jelenti, annál erősebb lesz a magyar állam, annál háborítatlanabb, annál jobb, annál természetesebb és annál melegebb lesz a viszony köztünk, és akkor hiába minden törekvés és agitáczió ott is, itt is a kapocs lazítására : a czentrifugális törekvések nem találnak talajra semmi irányban ott, hanem visszataszittatnak, innen viszont testvéri meleg érzéssel, de követelve az összetartozás konzekvencziáinak levonását, minden irányban fognak kezeltetni a viszonyok köztük és köztünk. (Elénk lielyeslés és éljenzés a jobb és a baloldalon. Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: Frázis ez, mert 35 évig más történt! Rákosi Viktor: Hosszabb a viszony, mint valaha! Széll Kálmán miniszterelnök: ..A t. ház bizonyára nem várja, hogy Barta Ödön t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadjam, nem fogadhatom el nemcsak azért, mert hiszen ez a bizalmatlanság nyilvánításának oly mérve és oly éles megokolása, hogy a t. képviselő ur alig számithatott arra, hogy ezt én vagy e párt bármely tagja, mely párt a kormányt a maga támogatásával megtiszteli, a maga részéről elfogadhatónak tartaná. De nem fogadhatom el egyéb tartalmánál fogva sem. A gazdasági kérdésről, a kiegyezésről és felmondásokról nyilat-