Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

169. országos ülés 1902 deczember 12-én, pénteken. 457 rüsitette a közigazgatást, de bizony a gyakorlati életben ez nem tapasztalható. Széll Kálmán miniszterelnök : Csak most lép életbe január elsején. Hát eddig nem gyakorolhatta befolyását! (Ugy van! jobb felöl. Zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Kovács Gyula: Elfogadta a ház azon beterjesztett törvényjavaslatot, a mely szerint a vármegyei pénztárak jövőre a királyi adóhMatalokba osztatnak be. E törvényjavaslat is csak részben oldotta meg az árvapénzek kezelésének kérdését; mig ugyanis azon árvapénzeket, a melyek a vármegye központjában kezeltetnek, átutalta a királyi adóhMatalokhoz, addig azon árvapénzeket, a melyek a törvényhatósági joggal biró városokban, rendezett tanácsú városokban és olyan községekben vannak elhelyezve, a mely községeknek azt a vármegyei központi árvaszék átadta, azokat ott hagyta. Ezáltal nemhogy megkönnyítette volna az árvapénzekhez való hozzájutást, de azt még nehézkesebbé tette. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy is ugy van! Kovács Gyula: Én azt gondolom, t, ház, hogy helyesebben tette volna a t. miniszterelnök ur, ha azt az időt, a melyet — megengedem, nagy elfoglaltsága mellett — erre fordított, a választókerületek uj beosztására fordította volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha ugyanis a választókerületek beosztását nézzük, itt óriási ellentétek ötlenek szemünk elé. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Én pl,, t. ház, tudok egy esetet, a mely abban áll, hogy három olyan képviselőtársam, a kik ellenjelölttel állottak szemben a választásoknál és győzelemmel kerültek ki a választási harczból, együttvéve nem kaptak annyi szavazatot, mint én magam. Ideje volna, t. miniszterelnök ur, hogy erre is méltóztatnék egy kis gondot fordítani, hogy szűnjenek meg ezek az óriási eltérések. A pénzügyi tárcza terén borzasztónál borzasztóbb visszaélések követtetnek el, az állampolgárok és a nép érdekeMel szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nagyon sokat tudnék itt felsorolni, de tartózkodom azoknak elmondásától. Tartózkodom azért is, mert esetleg ezen úgyszólván első szereplésemre a nem létező obstruczió jellege lenne ráruházható. Azt emelem tehát csupán ki, hogy a pénzügyi adminisztráczió terén azt tapasztaltam, hogy e tárczának vezetői és intézői az odautalt ügyek ellátásában mindenkor az államkincstár érdekét tekintik elsőnek (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és az államkincstár érdekeMel szemben az egyes adózó polgároknak csak ott adnak igazat, a hol az az államkincstár érdekeire közömbös. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezzel kapcsolatban, midőn arra kérem a t. EÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906, IX. KÖTET. pénzügyminiszter urat, hogy lehetőleg helyes mértékkel mérjen e nagyfontosságú kérdésekben, arra is kérem, hogy a rég megígért adóreformot végre-valahára terjeszsze a törvényhozás elé, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A pénzügyminiszter urnak nagyon jól kell tudnia azt a. tömérdek igazságtalanságot, a mely a földadó mai állapota és egyéb adónemek között van. A legnagyobb részben földmMelésből élő magyar nép régóta várja, kívánja és óhajtja már e bajnak az orvoslását, azonban ígéreteknél egyebet még ekkoráig sem bírt kapni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az igazságügyi tárczánál, t. képviselőház, nagy hibának és nagy elmaradásnak tartom azt, hogy ma, 80 évvel a királyi bíróságok felállítása után sincs keresztülvMe e tárcza keretében a székhelyek rendezése. Különösen nincsen keresztülvMe a járásbiróságoknál. A járásbirósági székhelyeknek, — e kérdés megoldása különben sem olyan nagyon nehéz, — már régen központosítva kellene lenni a közigazgatási járási székhelyeken. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A földmMelésügyi tárcza mélyen t. vezetőjétől már rég óhajtottam volna látni legalább is a parczellázásról szóló törvényjavaslat beterjesztését. Meg is méltóztatott azt Ígérni, de még mai napig sem látott az napvilágot. Épen azok a szegény emberek, a kik kérvényének előterjesztése alkalmával méltóztatott ezt kilátásba helyezni, most abban a szerencsében részesültek a földmMelésügyi miniszter úrtól, hogy kérvényük után épen semmi tényleges eredményt sem várhatnak, sőt még kilátást sem kaptak, hogy ügyük valamikor helyes mederbe tereltetik. Tegnap is jártak nálam e tekintetben, és én azt mondtam nekik, hogy várjanak barátaim még, mig a parczellázásról szóló törvényjavaslat benyujtatik: én hiszem és remélem, hogy annak a javaslatnak lesz olyan rendelkezése, a mely az ottani viszonyokon is segíteni fog. Arra kérem tehát a miniszter urat, méltóztassék ezt a fontos kérdést minél hamarább, lehetőleg rövid idő alatt napirendre hozni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A kereskedelemügyi tárczánál sok egyéb nagyfontosságú és megoldásra váró ügy mellett felemlítem az úthálózatok ügyét. Sem szólok a törvényhatósági és községi utakról, csak arról szólok, hogy még boldogult Baross Gábor miniszsége idején elhatároztatott két nagy alföldi tranzverszális ut kiépítése. Elhatároztatott ez akkor ugy, hogy a lehető legrövidebb idő alatt építtessenek ki azok az utak. Tiz esztendeje — azt hiszem, nem csalódom — hogy Baross Gábor meghalt és még most sincs kiépítve ezeknek az utaknak mindegyike. Az egyik két vagy három esztendővel ezelőtt elkészült és akkor hozzáfogtak a másikhoz és három év alatt annyira jutottak, hogy hét kilométert talán már kiépítettek. De nem is lehet ez máskép akkor, a mi58