Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

458 109. országos ülés 1902 deczember 12-én, pénteken. kor pl. a folyó évi költségvetésbe a nem tudom, hány millióra rugó tárczaszükségletből csak 300.000 korona jutott ennek a nagyfontosságú útnak a kiépítésére. Ez csak parányi bírálata annak a helyzetnek, a melyben Magyarország van. Ha most még hozzáveszszük azt, hogy közgazdasági életiiuk terén is teljes tájékozatlanságban vagyunk, mert a miniszterelnök ur nem rjyilatkozik, és ha tekintjük azt. hogy a helyett, hogy ezeket a kérdéseket igyekeznék megoldani, ezeknek a kérdéseknek a megoldására nyújtana be törvényjavaslatokat, a helyett, mondom, a czMillista •felemelését és a katonaság szaporítását . , . Széll Kálmán miniszterelnök: Meg mást is! Pap Zoltán: Más terheket is! Kovács Gyula: Talán a tengerszemről szóló törvényjavaslatot érti? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem csak azt! De hiszen ép önök követelték, hogy az ítélet bcczikkelyeztessék! Kovács Gyula: Én nem követeltem sohasem. A párt sem követelte. Hát, mondom, ha e helyett a katonaságot kívánja szaporítani, a czMillistát kívánja felemelni, akkor ne csodálkozzék a miniszterelnök ur azon, hogy ez a párt, a mely a nép javát akarja előmozdítani, (TJgy van ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) akadályokat, nehézségeket gördít az elé, hogy a miniszterelnök urnak a kormányzatra négy hónapra felhatalmazást adjon a ház. (Helyeslés a szélsöbáloJ'dalon.) Én olyan helyről jöttem ide, a hol bő alkalmam nyílt megtanulni érezni azokat a bajokat, a melyek sürgős szanálást követelnek a nép érdekében; és minthogy a miniszterelnök ur politikájában és intézkedéseiben ezeknek az orvoslását én felfedezni nem tudom, bizalommal sem viseltetem iránta és a felhatalmazási törvényjavaslatot el nem fogadon], hanem csatlakozom Barta Ödön t. barátom határozati javaslatához. (ÉUnk helyeslés a szélsőbal-oldalon..) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Széll Kálmán miniszterelnök: (Halljuk! Halljuk ! Mozgás. Az elnök csenget.) T. képviselőház ! A vita folyamán — és talán ezúttal nem is olyan gyorsan, mint a hogy máskor szoktam — felvettem a vitát az ellenzéki tisztelt szónok urakkal azon kérdések felett, a melyek addig ezt az úgynevezett indemnity-vitát dominálták, a melyeket ők ebbe a vitába behoztak. Azokra, a miket addig tőlük hallottam és a miket a vitához tartozóknak véltem, gondolom, a magam részéről elég behatóan és érdemlegesen megadtam a választ és így tulajdonképen feleslegesnek tartottam azt, hogy ebben a vitában az azóta történtek és hallottak folytán még egyszer felszólaljak. Nem is hosszasan veszem igénybe a t. ház figyelmét, inkább csak pár kijelentést akarok tenni, a melyeknek megtétele, gondolom, erről a helyről most helyes és szükséges. Pedig hát bizonyos csáberővel birna reám annak a kérdésnek a vizsgálata, mi haszna és mi eredménye van ennek az azóta folyó és alig véget érő terjengős vitának? (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Kossuth Ferencz ; Majd megmondjuk! Széll Kálmán miniszterelnök: Egy eredmény tisztán áll előttem, s ez az, hogy itt oly általánosságokban mozgó, mindenre kiterjedő megbeszélése történt a közállapotoknak és a költségvetésnek, hogy anticzipáltatott az, a mi minden időben igen sok ideig szokott tartani ebben a házban, de legalább mégis csak egyszer szokott történni, t. i. az általános költségvetési vita. Most két általános költségvetési vitát vagyunk szerencsések hallani, (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) és én tartok tőle, hogy ez az anticzipácziója a költségvetési vitának nem épen válik előnyére mindazon kérdések és mindazon eszmék jelentőségének és fontosságának, a melyek e vita keretében csak ugy általánosan megbeszélés tárgyává tétettek, mert igen sok kérdés elkopottan került ki ebből a vitából, olyan kérdés, a mely talán nagyobb elevenséggel, nagyobb hatálylyal, nagyobb aktualitással, érdemlegesebben és nyugodtabban lett volna megvitatható a költségvetés általános tárgyalásánál. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen oda talán még se kellett volna jutni. — én csak megszívlelésre adom a tiílol cl álnak, mert hisz látják, hogy nem erőszakolok semmit — hogy ez a ház egész esztendőn keresztül költségvetési vitákkal foglalkozzék. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Tessék javaslatot benyújtani erre vonatkozólag!) S mikor onnan figyelmeztettek engem arra, hogy mikor váltom be igéretemet e tekintetben, hogy javaslatot nyújtok be, amely e ház költségvetési vitáit talán redukálja, megmondottam, hogy az házszabályrevizióval fog járni és igenis meg fog történni az a javaslat erről a helyről. De az a tény, hogy most két költségvetési vitát kell keresztülállani, nem nagyon biztató arra, hogy a ház olyan határozatokat fog hozni, a melyek szükségesek abból a czélból. hogy az egész esztendőn keresztül ne a költségvetés tárgyaltassék, hanem egyéb reformmunkálatok foglalkoztassák a házat. De az önök bölcsesége és az önök jogaigy akarta; ám legyen. Csak egy vád ellen kell magamat védenem és védeni a kormányt, oly vád ellen, mely ma is elhangzott és a mely ugy szól, hogy, ha ezt az általános vitát, ezt az indemnity - vitát — különben ez is csak általánosságban folyt még és csak ezután jön a részletes tárgyalás — ilyen soká nem folytatná az ellenzék, akkor nem volna most mit csinálnia a törvényhozásnak. Ez a vád nagyon igazságtalan és egészen alaptalan. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Itt fekszik előttem az a füzet, a mely itt minden-