Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

448 169. országos ülés 1902 deczember 12-én, pénteken. nitási vita hosszabban nyúlik el, mint az rendesen tartani szokott, de méltóztassék megengedni, hogy azon állítást, melyet ugy egyes, a kormányt támogató lapok, mint kormánypárti képviselők lansziroznak, hogy itt pártunk részéről obstrukczió folynék, visszautasítsam. (Helyeslés a szésöbalóldalon.) Mert hogy deczember közepén vagyunk és még mást november eleje óta nem tárgyalt a ház, mint az indemnitást, annak oka egyrészt, hogy a miniszterelnök ur jónak látta a ház üléseit királyi kézirattal okt. 6-ig elnapolni, vagyis majdnem egy hónappal későbbre, mint rendesen szokták, és októberben a házat alig foglalkoztatta. De ha az indemnityt vita nélkül megszavazta volna is a ház, ugyan mit tárgyaltunk volna azóta? (Halljuk! Halljuk!) Hiszen ha megnézzük a napirendet, ott a tárgyalásra kész ügyek rovatában találunk egy csomó mentelmi ügyet, egy csomó kérvényt, és a legutolsó napokban lettek közéjük iktatva a horvát provizórium és a kMándorlási törvényjavaslatok, (ügy van! a szélsöbalóläalon.) Ez utóbbiak elintézése sok időt nem igényel, de csak pár napja lehettek volna úgyis tárgyalhatók; az pedig, hogy a kérvények tárgyalására nem volt idő, attól a t. kormány feje nem fáj, mert hiszen a kérvények tárgyalását csak az ellenzék sürgetésére szokta a t. kormány elővenni, akkor is csak azért, hogy azokat a pajnrkosárba vándoroltassa. (TJgy van! a szélsöbalóläalon.) Hiszen még a nagyon sürgősnek jelzett brüsszeli czukorkonvenczió sincsen beterjesztve a bizottság által. Az egész ország tisztviselőkara lázas izgatottsággal várja a üzetésrendezési törvényjavaslatot, de az még nincs is a ház asztalán, így a függetlenségi pártot azzal vádolni, hogy hiába tölti az időt, nem lehet, sőt más oldalról inkább mindeddig méltatlanul oly gyanúsításoknak voltunk kitéve, hogy e hosszú vitával csak a miniszterelnök urnak akarunk szívességet tenni, hogy elpalástoljuk azt, midőn oly sok sürgető kérdés vár megoldásra, mindeddig a házat foglalkoztatni nem tudta volna. (TJgy van! a szélsöbalóläalon.) De a bizalmi kérdéstől eltekintve, méltóztassék megengedni, hogy tárgyi okokat is hozzak föl, melyek végett a törvényjavaslatot meg nem szavazom. (Halljuk! Halljuk !) Gazdasági életünk a lehető legkedvezőtlenebb, a gazdasági élet minden ágában pangás, tespedés állott be, (Ugy van! a szélsöbalóläalon.) és ugyan láttuk-e vagy látjuk-e a kormány oly tervszerű működését, mely ezen gazdasági válságon csak segíteni iparkodnék is? ]STem mondom, egyes kisméretű és kisjelentőségü intézkedésekkel találkozunk e téren, de egy okszerű, a messze jövőbe néző, szélesebb alapokra fektetett közgazdasági akcziót ugyan hiába keresünk. De azon kezdem, hogy arra egy 67-es kormány nem is képes, mert kezei ugy meg vannak kötve a viszonosság miatt, hogy közgazdasági helyzetünk javítására szolgáló intézkedéseinél, ha a legjobb akarat vezérli is, rögtön akadályokba ütközik Ausztria részéről. És én ezen gazdasági válság orvosságául megint csak azt ajánlhatom, a mit az itt eddig felszólalt pártom tagjai tettek, hogy szakitsuk el azon szerencsétlen szálakat, melyek bennünket közgazdasági tekintetben is Ausztriához fűznek. Jól distingválva, ma már nem is kötnek de jure, csak sajnos, de facto. Mert hiszen ugy az 1899 : M., mint az 1899 : XXX. t.-cz. is elismerik, hogy jogilag az önálló vámterület alapján állunk. Közbevetőleg legyen azonban mondva, szakitsuk el azon szálakat is, melyek politikailag fűznek össze bennünket. A múlt évben sok szó esett a lapokban egy összenőtt ikergyermekpárról, a nevöket már elfelejtettem, kik közül az egyik ragályos betegségbe esett. Biztosra vették, hogy ha igy összenőve maradnak, elpusztul a másik is, a ki egészséges volt. Parisban orvosi műtéttel elválasztották őket és az egészséges csakugyan életben maradt. Mi is össze vagyunk nőve egy beteg szervezettel, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mely bomladozik, a feloszlás jelei mutatkoznak rajta, válaszszuk el magunkat ettől, bármily fájdalmas legyen is ezen műtét, mert ha nem, bizony elpusztulunk mi is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, csodálatos, hogy mint mondám, akkor, midőn évek óta jogilag oly helyzetben vagyunk, hogy függetleníthetnénk magunkat gazdasági tekintetben, akkor, mikor az országnak túlnyomó része, de ha kezüket a szívökre teszik, meg vagyok győződve, magának a kormánypártnak nagyobb része, az önálló vámterületet helyesebbnek, reánk nézve üdvösebbnek tartja, mégis feníartjuk ezen, nézetem szerint, gazdasági romlásunkat okozó viszonyt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóläalon.) Az ország iparosai várva-várják a külön gazdasági berendezkedést, és a külföldi tőke, ha önálló vámterületünk lenne, sokkal szMesebben jönne be, kMáltképen ha a készfizetések fölvételét megkezdenénk, de hát ezt is azért nem vihetjük keresztül, mert Ausztria fél, hogy ezáltal pénzügyileg önállósítjuk némileg magunkat és egy egészséges, erős ipart teremtünk. (Helyeslés a szélsöbalóläalon.) Pedig maga a pénzügyminiszter ur jelentette ki, hogy ennek részünkről mi sem áll útjában. De hát, ha mi ipart teremtünk, ki veszi meg az osztrák gyártmányt ? Mióta 1898-ban lejárt Ausztriával gazdasági szerződésünk, nem arra törekedtünk, hogy saját gazdasági érdekeinket vigyük előbbre, hanem hogy módot nyújtsunk Ausztriának arra, hogy az ő gazdasági érdekeit biztosithassa. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbalóläalon.) Addig, mig két egyenlő szerződő fél voltunk, még értem, de hogy ezt mi egyoldalú rendelkezéssel teszszük, ez oly altruizmus, mely nagyon szép egyes egyének között, de egy államnak a saját kárára altruistának lenni nem szabad.