Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-169

169. országos ülés 1902 deczember 12-én, pénteken. 149 Én annak az elvnek y agy ok hMe, hogy a 48-as törvényeket a magok egészében kell restituálni, de ha azt látnám, hogy a tisztelt túloldal ezekben közeledik a 67-es alapnak fejlesztése által, azt csak örömmel néznem; de hát az az ujabb teória, hogy azok megváltoztathatlanok; már pedig a természetben nyugvás nincs: valami vagy fejlődik vagy visszafejlődik, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) már pedig ha a 67-es törvényeket nem fejlesztik, ugy a körülmények változása által vissza fognak fejlődni, és el fogják ama bizonyos bécsi körök érni azt egyoldalú rendelkezéssel, Magyarország saját akaratából, a mit nem tudtak elérni 400 év óta sem erőszak, vesztegetés, hitegetés, Kollonich-rendszer alapján, t. i. a tíesammtmonarchiet. (Ugy van! Ügy van! a.szélsőbal.'oldalon.) T. ház! Az igen t. miniszterelnök ur Kossuth Ferencz t, barátom minapi kérdésére felelve azt mondja, hogy még nem bizonyos, vájjon felmondja-e Németország a vám- és kereskedelmi szerződést. Már. bocsánatot kérek, ily hazárdul még kártyában sem szabad játszani. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem hazárdság ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De az!) Dehogy az, hisz az a szerződés nekünk jó! Kossuth Ferencz: De majd felmondják ! Putnoky Mór: 1903 végéig szól a szerződés egy évi felmondással, igy ha a németek nem fegyverkeznének is annyira, meg kellene minden előleges intézkedést tenni, hogy a felmondás készületlenül ne találjon, de a német parlament magatartásán igenis látszik a szándék, hogy fel akarja mondani a vám- és keresk. szerződéseket és nálunk az uj szerződés köthetésének minden előfeltétele, amit az 1899 : XXX. t.-cz. is kimond, hiányzik. Autonóm vámtarifánk nincs, Ausztriával a kiegyezés, ugy látszik, erős akadályokba ütközik. Különben Ausztria mit sem vészit, ha még vámháfaoru törne is ki köztünk és Németország között, hisz akkor iparczikkeMel jóformán konkurrenczia nélkül állana nálunk, azt nekünk meg kellene venni bármely áron, nyerstermékeink pedig még azt a kis külföldi piaczot is elveszítve, Ausztria azt oly potom áron vehetné meg, a hogy akarja. (Ugy van! Itgy van! a szélsőbaloldalon.) És ugyan gondoskodott-e 35 év óta 67-es kormány arról, hogy kMiteli czikkeinknek piaczot teremtsen. Ott van a Balkán, ott van KisÁzsia, geográfiai helyzetüknél fogva indikálva lenne, hogy szükségleteiket náiuok szereznék be. Még egy-két évtized előtt egy el nem foglalt piacz volt, de mi összetett kézzel néztük, hogy foglalja el azt Németország, mintha csak készakarva szalasztottuk volna ki kezünkből. Tudom, azt állítják, hogy az a bizonyos nagyhatalmi állásunk az a moloch, a mely miatt nekünk minden áldozatot meg kell hozni; de, ha áldozatokat hozunk érte, akkor előnyeit is élveznünk kellene. Ugyan szeretném tudni, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IX. KÖTET. Magyarország milyen előnyöket élvez a monarchia nagyhatalmi állásából kifolyólag. Ugyan gyakorol-e valami befolyást a nagy nemzetközi politikára? Hiszen létezésünket sem tudják külföldön, azt hiszik, hogy osztrákok vagyunk, és a külföldet ezen tévedésében igen szívesen meghagyják agy követségeink, mint konzulátusaink. De mily terhek nehezednek Magyarországra katonai tekintetben a monarchia nagyhatalmi állása végett! Belátom, t. ház, hogy a mai fegyveres béke idején egy állam sem zárkózhatik el az elől, hogy kellő fegyveres készenlétben ne legyen. De mindennek megvan a maga határa. Ha nagyobb áldozatot hozunk, mint a minőt elbírunk, akkor nem külellenség fog talán elpusztítani, de eljjusztulunk bizton gazdaságilag. (Ugy van! a szélsöbaloldalonj És még az ország szívesen meghozna minden áldozatot egy nemzeti hadsereg fentartására, de akkor, a midőn nemzetünk fiatalságát besorozzák egy oly hadseregbe, mely hazájának *die Monarchie«-t vallja, legfőbb hadura »der Kaiser«, nótája a »(jrotterhalte«, szolgálati nyelve a német: bizony ne csodálkozzanak, ha a nemzet nem szívesen áldozza fel utolsó filléreit, és nem kelt lelkesedést, ha uj taraczkokat és egy nagy létszámemelést kMannak ily hadsereg részére. (Igaz! Ugy van '. a szélsöbaloldalon.) Megmutatta nemzeti hadseregünk 1848-ban, de megmutatta legutóbb a kis bur nép, hogy mire képes egy hadsereg, melyet lángoló hazaszeretet, nemzeti lelkesedés vezet; nemcsak a nagy tömegek, hanem lelki momentumok is nagyrészt közbejátszanak egy csata eldültéhez; bizony kisebb csapat több eredményt képes elérni, ha tudja, hogy hazájáért harczol, mint egy nagyobb, melyet csak a diszcziplina tart össze. IIaaz.' Ugy van! a szélsiibaloldalon.) De nem mulaszthatom el, hogy reá ne mutassak arra is, hogy mily káros és veszedelmes nemzetiségi szempontból is hadseregünk nemzetietlen volta. (Cgg van! a szélsöbaloldalon.) A nemzetiségi vidékeken fölkerül a gyermek egy felekezeti iskolába, a hol csak gyűlöletet csepegtetnek szMébe a magyarok ellen; onnan kikerülve, egy idő múlva beveszik katonának, a hol a magyart rendesen csak szidni hallja, s nem a magyar királyt emiitik előtte, hanem csak az osztrák császárt; beszélni pedig németül hall. Ha a katonaságtól elkerül, és haza megy, bizony a magyar állam atyáskodó kezét nem igen érzi, (Ugy vau! a szélsöbaloldalon.) mert ha állami intézménynyel jön érintkezésbe, az vagy a végrehajtó, vagy a szolgabíró, a ki rendesen nem azért czitálja be, hogy megdicsérje. De egy esetben mégis hallja a magyar királyt említeni; ha annak a nevében kihirdetik előtte az Ítéletet, hogy ő Felsége a király nevében becsukják. (Derültség a szélsöbaloldalon.) így nem is lehet csodálkozni rajta, hogy a magyar nemzeti eszme nem fejlődik benne.