Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

402 167. országos ülés 1902 Meczembér 10-én, szerdán. Szomorú tapasztalásaink vannak, t. ház, e tekintetben a közel múltból is: a torontáli szőnyeggyár, a pozsonyi szövő-iskola és más iparvállalatoknak, mindenféle állami szubvencziók daczára, bekövetkezhetett elkerülhetetlen bukása. ^Fellépésünk nem találkozik a nemzet rokonszenvével*, ezt zengi Rubinek Gyula képviselő ur. Uray Imre: Ki hallgat arra ! Endrey Gyula: Ezt zengi a sajtó virágos nyelven dythirambusokban, de nekem ugy tetszik, hogy Eubinek Gyula ur is, meg a sajtó is, tévedésben vannak; nem látnak tisztán, mert megváltozott már az az idő, a mikor még a miniszterelnök ur csakugyan dicsekedhetett a nemzet rokonszenvével, a mikor mondhatta neki Rubinek Gyula ur is, Vészi József ur is : Téged dicsőit a zenith és nadir, a szélvészek bús harcza és az égi láng villáma — hirdeti nagy kezed alkotásit! (Derültség a szélsobaloläálon^ Régen volt az, t. képviselőház. Ma már felállíthatjuk azt a kérdést, hol vannak azok az alkotások, a melyek a miniszterelnök ur nagy kezét hirdetik? A czMillista felemelése? (Ügy van! a szélsobaloläálon.) A katonai ujonczlétszám és a katonai terheknek emelése? Közgazdasági önállóságunknak eltemetése ? . Hát ezeknél csakugyan látjuk a miniszterelnök ur nagy kezét, de nem azt a nagy kezet, a melynek alkotásai a nemzetet rokonszenvvel, szeretettel, bizalommal töltik el, hanem azt a nagy kezet, a mely a nemzetet a közteherviselésben lesújtja a földig, a mely a nemzetet képtelenné teszi az ő nemzeti, kulturális ós közgazdasági feladatainak a megoldására. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläálon.) Kubik Béla: Bécsben mozgatják! Endrey Gyula: Kezemben van véletlenül a a ^Budapesti Naj)ló«-nak egy száma. (Halljuk! Sálijuk!) Érdemesnek látom ebből idézni, hogy az a hang, a melylyel a mi dolgainkat a sajtóban tárgyalják, itt a házban is felhangozzék. Bátor leszek Vészi József t. képviselőtársamnak (Halljuk! Halljuk!) a lapjából, t. képviselőtársamnak egyik czikkéből egy tanulságos részletet felolvasni (olvassa): »Semmi optimizmust magunkban sem érzünk; az a lelketlen időpazarlás, mely a házban folyik, valóban nem gerjeszt bennünk az ellenzék jobb belátása iránt semmi bizodalmat. Ámde elcsüggedni még sem akarunk. A fordulatot igenis várjuk, s merünk hinni benne. Mert számolunk valamMel, a min az obstruáló töredék ma még túlteszi magát, de a mi éreztetni fogja vele hatalmát a döntés óráiban. Ez az imponderabilis valami: a közvélemény, mely meg fogja szólaltatni a nemzetnek megbolygatott létösztönét. Majd odadörgi ez az obstruálgató frakczió füleibe a magyar nemzet haragos aggodalmát; s e szózat hallatára felébred az alkotmányos kötelességükkel paczkázó rendbontók lelkében a felelőség érzete. S mihelyt ez az érzés megmoczczan bennük, tüstént abba kell hagyniok végzetes szórakozásukat. Mert hogy a magyar parlamentarizmus ép akkor rogyjon össze, a mikor a legsrilárdabbul kellene megállania, s hogy a nemzeti energiát ép akkor fojtsa bele a kisebbség egy obstrukczió szóáradatába, a mikor az ország gazdasági életének alapjait kell hosszú időre lerakni: ezt a közvélemény nem fogja tűrni s tiltakozásának első szavára az ellenzék kénytelen lesz szakitani áldatlan tévelygésével* Vészi József: Ma is meggyőződésem. Endrey Gyula (tovább olvassa): S ha tévednénk e várakozásunkban? Nos, akkor a döntés hatalma egyetlen pillanatnyi halogatás nélkül vissza fog térni a nemzet kezébe. (Helyeslés a szélsobaloläálon.) Az obstrukczió folytatása ellen a jjarlament feloszlatása révén a nemzethez fogja a kormány az ország igazainak és érdekeinek ügyét megfelebbezni. Majd eldöntik a választók az urnáknál, mit kMan törvényhozásától a nemzet: haszontalan locsogást-e, avagy hasznos dologtevést ?« Uray Imre: Akkor VészMel nem találkozunk a jövő cziklusban! Vészi József: Az nem lesz baj. Az lenne baj, ha a jövő cziklusban is obstrukczióval találkoznánk. Endrey Gyula: T. képviselház! (Halljuk! Halljak!) Mi a választási urnákkal való fenyegetéstől sem félünk (Egy hang a szélsobaloläálon: Nem bizony!) és ón azt hiszem, barátaim nevében is kijelenthetem (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläálon.): Ám lássuk! Állunk elébe! Kubik Béla: Hadd jöjjön! Endrey Gyula: Csakhogy azt se feledje el Vészi József t. képviselőtársam, hogy hiszen ő is volt már olyan állapotban, hogy obstruált. Vészi József: De akkor volt reá komoly ok! (Felkiáltások a szélsobaloläálon: Es most nincsen ?) Endrey Gyula: Hát mi nem is obstruálunk! De mikor ő csakugyan obstruált, akkor ő félt-e attól, hogy feloszlatják a képviselőházat? Nem várta inkább, ^mint a mennyei mannát, hogy oszlassák fel? Ám álljunk igazainkkal a nemzet elé, s hMjuk fel, hogy tegyen tanúságot mellettünk, vagy önök mellett. Áz is volna önöknek a kötelessége, hogy feloszlassák a képviselőházat, mert a mikor ilyen törvényjavaslatokkal jönnek a nemzet elé, a melyekről akkor, a mikor a választások voltak, szó sem volt, (Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloläálon.) mikor a katonai terheknek óriási felemeléséről van szó . . . Kubik Béla: A czMillista felemeléséről sem volt szó! Endrey Gyula: Mikor a czMillistát akarják a nemzet terhére minden ok nélkül felemelni, mikor a nemzetnek az önálló vámterülethez való jogát akarják ellutrizni, holott előbb a választás előtt máskép beszéltek. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläálon.)