Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

167. országos ülés 1902 deczember 10-én, szerdán. 401 nekünk akkor kötelességünk,hogy a kormányt minden téren és minden erőnkből kitejhetőleg támadjuk, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert ezzel a kötelezettséggel elveinknek és a nemzetnek tartozunk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Semmiképen sem! Endrey Gyuia: Ezen kötelességteljesitésnél, jól tudjuk, hogy nem találkozunk a t. túloldalnak az elismerésével . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ám! Endrey Gyula: . . . méltánylásával, a minek a sajtóban is és itt a házban is a többség t. tagjai, a midőn a szólásszabadság jogával éltek, kifejezést is adtak. így pl. Rubinek Gyula t. képviselő ur helytelennek tartja azt a csendes obstrukcziót, a melyet a közjogi alapon álló ellenzék folytat. Azt mondja ugyanis (olvassa): »Az igen t. ellenzéknek ez az állásfoglalása nem indokolt, de nem is gyökerezik a nemzet rokonszenvében, erre egészen bátran hMatkozom, mert akkor, a mikor a parlamentnek olyan tiszteletreméltó elnöke van, a ki a parlament szuverenitását és tekintélyét mindenkor meg tudja óvni, midőn a kormánynak olyan elnöke van, a ki az ország szuverenitását és gazdasági érdekeit kifelé is minden tekintetben meg tudja óvni, akkor nem hMatkozhatik az ellenzék arra, hogy fellépése a nemzet rokonszenvével találkozik.* Hát én megállok egy kissé Rubinek Gyula t. képviselőtársamnak ezen velünk szemben kárhoztató ítéleténél. Azt mondja, hogy nem indokolt a mi támadásunk akkor, a mikor a parlamentnek olyan elnöke van, a ki a parlament szuverenitását és tekintélyét mindenkor meg tudja védeni. Hát bocsánatot kérek, én azon egészen őszinte kijelentésem mellett is, hogy én és az én t. elvbarátaim a ház t. elnöke iránt a legőszintébb és legigazabb tisztelettel és elismeréssel viseltetünk, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy könnyű a ház t. elnökének a parlament szuverenitását és tekintélyét megőrizni, a mikor olyan »előzékeny* és udvarias honvédelmi miniszterünk van. (Derültség a szélsöbaloldalon.) A mi pedig Rubinek Gyula t. képviselőtársamnak azokat a szavait illeti, hogy a miniszterelnök ur az ország szuverenitását és gazdasági érdekeit mindenkoron megvédte, hát éu ebben a tekintetben sem oszthatom az ő felfogását, mert ez a vita itt épen azért folyik, mert a miniszterelnök ur kormányelnöki működésében nem látjuk az ország szuverenitását és gazdasági érdekeit biztosítva. E kérdés tárgyalásánál különben méltóztassék elhinni, minden megerőltetés nélkül olyan mederbe terelhetném a vita irányát, hogy szerény felszólalásommal a meghosszabbított ülést is nemcsak igénybe vehetnem, de az még elegendő sem lenne. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja Rubinek Gyula t. képviselőtársam, hogy fellépésünk nem találkozik a nemzet rokonszenvével. KÉPVH. HAPLÓ. 1901 1906. IX. KÖTET. Uray Imre: Hát az övék találkozik? Endrey Gyula: Nekem épen az ellenkező a nézetem, nieit mi más a mi erőteljes fellépésünk, mint a nemzeti közvélemény visszhangja? (Ugy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Közgazdasági önállóságunkat kijátszatni nem engedjük, mert az alkotmányunknak oly drága kincse, a melyet a 67-es kiegyezés is fentartott, a melyért nekünk elvben küzdenünk sem kell, mert hisz az törvénx b3 van iktatva és elég sajnos, hogy annak megvalósításáért kell küzdenünk! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez hazafiúi kötelességünk, mert termelésünket ki kell emelnünk a jelenlegi gazdasági egyoldalúságból, azt pedig az önálló vámterület nélkül nem tehetjük. És igazán szomorú látnunk, hogy a többség a parlamentben, a sajtóban és mindenütt másutt a nyilvánosság előtt, milyen óriási erőlködést fejt ki abban az irányban, hogy a nemzetnek az önálló vámterülethez való joga elhomályosittassék. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Valóban, hogy megint Apponyi Albert gróf szavait idézzem: »szomoruan kell tapasztalnunk, hogy közgazdasági függésünk Ausztriától ha nem is bevallottan, de észrevétlenül politikai dogmává lett«, mert ennek a dogmának érvényesülését látjuk a miniszterelnök ur összes beszédeiben, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ezt Iáijuk az őt támogató többség működésében, a többségnek még azon részében is, a mely évekig maga hangoztatta, hogy ennek a tételnek dogmává válnia nem szabad. Mi azonban ennek a dogmának megvalósulását minden erőnkkel, minden rendelkezésünkre álló fegyverekkel meg akarjuk gátolni. Mi a nemzet érdekében küzdünk az önálló vámterületért, mert az önálló vámterület nélkül Magyarország további fennállása biztosítva nincs, Magyarország teljes gazdasági elpusztulása elkerülhetetlen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azután, ha törvénybe nem is volna iktatva az, hogy az önálló vámterület megvalósításához az'1867 : XII. t-cz. és az 1899 : XXX. t,-cz. értelmében bármikor törvényes jogunk van : akkor is kötelességünk volna nemzeti önállóságunk szempontjából, — a melyet ha el is homályosított az az 1867 : XII. t.-cz„ de teljesen nem semmisített meg. — az önálló vámterületre vonatkozó jogunkat kiküzdeni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egy 19,25.3000 lélekből álló nemzet, a mely az ő gazdasági megélhetésének feltételeit kiadja kezéből, nem érdemli meg a nemzet nevet; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az nem élhet meg Európa szMében mint nyerstermelő állam, mert Európa közepében, tisztán csak nyerstermelésre támaszkodva, megélni valóságos képtelenség, az egy nyomorúság. Közös vámterület mellett pedig vájjon képes-e a t. kormány ipart teremteni a nemzet számára, olyan ipart, a mely számot tesz a nemzeti termelés terén? 51