Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

400 107. országos ülés 1902 deczember í()-én, szerdán. más is, azt majd a körülmények szerint fogja meghatározni. Engedelmet kérek, ugyan mit gondol a t. miniszterelnök ur, hogyha a recziproczitás szempontjából olyan sérelmek merülnek fel, a melyek Magyarország közgazdasági érdekeit sértik, közelről érintik, vájjon a közös vámterületi alapon, a melyen a recziproczitás megsértésével úgyszólván napirenden találkozunk, fog-e védő eszközöket találni ? És vájjon ez a törvény, a mely maga az önálló vámterületnek a jogalapján áll, arra való-e, azért alkottatott-e, hogy az önálló vámterület jogi alapján utakat és módokat keressünk arra nézve, hogy a nemzetnek ezen fontos, még az 1867. évi XII. t.-cz., tehát a miniszterelnök ur bibliája által is biztosított jogát, ^elhomályosítsuk, hogy arról lemondjunk? Én azt hiszem, hogy a közös vámterület tényleges alapján, de jogilag a vámszövetség hiányában nem köthet a miniszterelnök ur kereskedelmi szerződéseket, nem köthet még akkor sem, ha a közös autonóm vámtarifa elkészülne is oly módon, mint a hogy azt ő képzeli, mert hisz 1903-jg nem jött létre a vámszövetség Ausztria és Magyarország közt, Magyarország most már nem tárgyalhat a vámszövetség alapján, a mely non sens, nem létezik. Magyarország csak az önálló vámterület joga és tényleges állapota alapján szerződhet a külfölddel, a mint erre nézve a múltból érdekes idézetekkel is szolgálhatok, (Halljuk! Halljuk!) még pedig a kormánypárt oly tekintélyes elemei részéről, kik az 1899 : XXX. t.-cz. által teremtett parlamenti kibontakozás alapján ellenzéki álláspontjukkal felhagyva, siettek a t. miniszterelnök ur támogatására, Mikor 1898-ban az Ausztria és Magyarország és Japán közt kötendő kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről volt szó, ugyanazon viszonyok között, az önálló vámterület jogi alapján a közös vámterületnek erőszakolt tényleges alapján állva, a japán kereskedelmi szerződést Apponyi Albert gróf ur a következőképen támadta meg (olvassa): » Bátor voltam konstatálni, különösen én, hogy ez a közjogi közös vámterület nem üres jogi fikczió, nem üres fentartás, hanem hogy ennek az elvnek bizonyos igen fontos gyakorlati következményei vannak, melyek között talán a legfontosabb az, hogy megszűnvén ennek a két államnak közgazdasági egysége, megszűnik az az egységes vámpolitikai egyéniség, a melyet a vámterületi közösségnek idején képeztek. Ha csak külön törvényhozási intézkedés erre uj jogalapot nem teremt, együttesen, szolidárisán, mint vámpolitikai egység, idegen államokkal szerződést kötni nem lehet; ez világos, ez folyik a vámterületi különválásnak, mint a vámpolitikai egység ellenkezőjének fogalmából.« Ugyanakkor Horánszky Nándor is, a parlament akkori nagytekintélyű tagja, a kérdéshez szólván, következőképen nyilatkozott (olvassa): »Most miről van szó? Szó van arról, hogy törvénybe iktattassák oly szerződés, mely tartalmilag is a monarchia két államának egységes ügyeit intézi, ennek nevében szól, és csak annak nevében is mondható fel. Hol van erre az alap, méltóztassanak megmondani, miután a vámszövetség január 1-én megszűnik. Erre alap egyszerűen nem létezik ? Ezt a szerződést tehát a magyar törvényhozás részéről közjogunk mai állapotában törvénybe iktatni Japánnal szemben rosszhiszeműség, és nem egyéb, mint önmagunk egyszerű félrevezetése és ámitása, szemben a tényekkel és a jogi állapotokkal, kijátszása az közjogunknak is, a mi minden körülmények közt szomorú jelenség. Ez felülről államcsíny, alulról pedig forradalom.« Végül idézem gróf Apponyi Albertnek a zárszó alkalmával mondott szavait és ezt ajánlom a t. ház figyelmébe. (Olvassa); >.>Abban a pillanatban, a melyben Ausztria és Magyarország részéről egységesen megkötött szerződésről beszélünk, nem lehet többé az önálló vámterületről közjogi értelemben beszélni, ha pedig nem beszélhetünk erről, akkor az 1867: XII. törvényezikknek Magyarország önálló rendelkezéséről való intézkedései ki vannak játszva, akkor ennek a törvénynek minden biztositéka puszta formasággá, üres, sőt a nemzetet félrevezető fikczióvá van alázva.« Széll Kálmán miniszterelnök: De az 1899-ik törvényezikk azóta más alapon készült! Endrey Gyula: Engedelmet kérek, az más alapot nem teremtett, sem a közös vámterület tényleges állapotára, sem az önálló vámterület jogi állapotára nézve, a melyen állunk. A vámszövetség Ausztriával megszűnt, igen t. miniszterelnök ur, mi közösen, Ausztriával való vámszövetség nélkül szerződésre nem léphetünk; az nincsen benne az 1899: XXX. törvényezikkben sem, a melyre a t. miniszterelnök ur hMatkozik, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) és a melyet igenis félremagyaráz. Széll Kálmán miniszterelnök: De benne van világosan; nem én magyarázom félre, hanem önök ; világosan benne van! Endrey Gyula: A mikor mi azt tapasztaljuk, t. ház, hogy a magyar nemzetnek az 1867 : XII. törvényezikkben is kétségtelenül biztosított kardinális jogát az önálló vámterülethez, a t. többség akkor, a mikor erre neki módja és alkalma van, sőt kötelessége is volna, hogy megvalósítsa, ezt minden utón és módon meg akarja hiúsítani, és a nemzetnek közgazdasági lekötöttségét, a mely úgyszólván minden közgazdasági és társadalmi nyomorúságunknak a kútforrása, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ausztriával szemben továbbra is fenn akarja tartani: akkor nekünk kettős kötelességünk, hogy itt, a mikor a kormány felhatalmazást kér, hogy négy hónapig költségvetés nélkül kor| mányozza ezt az országot, és időt akar arra, i hogy a nemzet további közgazdasági lekötöttI ségének előfeltételeit megteremtse, mondom,