Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

167. országos ülés 1902 deczember 10-én, szerdán. 399 javaslatot, hogy a vámközösség 1907-ig viszo­nosság alapján fenmaradjon Ausztriával, hanem mi ezt ugy tekintettük, hogy ez a törvény csak •egy eshetőségként állítja fel 1907-ig a vámkö­zösség fentartását, de módot és alkalmat nyújt .a nemzetnek arra, hogy a vámközösség állapo­tából, mely csakis az önálló vámterület jogi alapján tartatott fenn, az önálló vámterület tényleges alapjára is átléphessünk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az volt a czél, hogy a nem­zetnek az önálló vámterülethez való jogát, me­lyet az előbbi kormány nemcsak a gyakorlat­ban homályosított el, de a törvénytárból is ki­küszöbölni akart, eló'térbe, világlatba helyezzük, hogy azt ujabb törvényes biztosítékokkal szerel­jük fel, mert a törvény bizonyos biztosítékokat is állított fel, melyek bizonyos feltételek között a nemzetnek az önálló vámterülethez való jogát 1907-en belől is azonnal előtérbe helyezik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Egy eset be is állott. 1903-ig a vámszövetség Ausztriával létre nem jött, nem is fog létrejönni, az iránt nem lehet senki kétségben. Beállott a szerződések felmondásának és tárgyalásának a szüksége; nem rendelkezik a t. kormány az autonóm vám­tarifával ; a viszonosság a törvény 5. §-a értel­mében meg van sértve. (Igaz! Ugy van! a szélstibaloldalon.) Itt van mindjárt az a feltétel, a mely elő­térbe állította a jogi alapon törvénybe iktatott külön vámterület tényleges állapotát. A t. minisz­terelnök ur azt állítja, hogy ő nem pusztán azt tette, hogy 1907-ig biztosította recziproczitás mel­lett Ausztriával a vámterület közösségét, hanem három biztosítékot szerzett a nemzetnek. Az egyik biztosíték volt az, hogy a törvény 4. §-ában in­tézkedés van arról, hogy Ausztriával a vámközös­ségnek és a nemzetközi szerződéseinknek határ­ideje összeessék, s egységes lejárata biztosíttassák. Másik biztositéka a törvénynek abban fekszik, hogy a szerződések tárgyalása előtt az uj autonóm vámtarifa megalkottatik. A harmadik biztositéka a törvénynek, hogy a felmondási jogot egyolda­lulag gyakorolhatjuk. Látjuk, hogy ezen bizto­sítékokkal a miniszterelnök ur hogyan bánik el; miként állunk az autonóm vámtarifával és miként a felmondási joggal? Sajnosán, szomorúan kell azt a kijelentést tennem ezekről a padokról, hogy sehogysem állunk, pedig a miniszterelnök úrtól az előzmények után nem ezt várta volna a nem­zet és az ország. Legfőbb vívmánynak állítja a miniszterelnök ur a határidők összeesését, de ha csakugyan fon­tos és lényeges dolognak tekinti, hogy az Ausz­triával való vámközösségi állapot és a külfölddel kötött kereskedelmi szerződéseink lejárata össze­essék, akkor csalódni fog a miniszterelnök ur, ha azt hiszi, hogy 1907-ben ezek a terminusok majd össze fognak esni. Igenis nagy sulyu és a nemzetre nézve nagyon fontos közgazdasági érdeket képez, hogy ezek a lejáratok összeessenek. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez tőlünk függ! Endrey Gyula: Igenis tőlünk függ, de, saj­nos, a miniszterelnök ur nem akarja, hogy ösz­szeessenek. mert ha a miniszterelnök ur csak­ugyan azt kívánja, hogy a terminusok összeesse­nek, tegye meg az intézkedéseket, hogy mi 1904 január elsején abban a helyzetben lehessünk, hogy az önálló vámterületet tényleg felállít­hassuk. Széll Kálmán miniszterelnök: A vámszövct­séggel is összeeshetik! Endrey Gyula: A szövetséggel nem eshetik össze! Széll Kálmán miniszterelnök: Attól függ, hogy milyen terminusra kötjük a szövetséget. Én már megmagyaráztam! Endrey Gyula: Leszek bátor szintén meg­magyarázni csekély erőmhöz és tehetségemhez képest, hogy nagyon is ki van zárva, hogy 1907-ben összeessenek ezek a terminusok. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem 1907-ben esnek össze, hanem az uj terminusban; hiszen 1907-ben nem kell hogy összeessenek, hanem 1912-ben, vagy 1910-ben, a mire kötjük. Endrey Gyula: Akkor egyáltalában nem tu­dom, hogy mikor eshetnek össze. Széll Kálmán miniszterelnök: A mikorra teszszük! Endrey Gyula: A t. miniszterelnök ur sze­rint az a törvény czélja, hogy 1907-ig Ausztriá­val a vámterületi közösséget biztosítsa. Ekkor pedig 1907-re kell, hogy összeessenek a terminusok. Széll Kálmán miniszterelnök: A vámszövet­séget csinálhatjuk akármikor. Eogjuk is csi­nálni hosszabb időre. Az csak a véghatáridőtől függ. Endrey Gyula: Egy esetben igenis összeesnék a lejárati terminus, nevezetesen, ha összes keres­kedelmi szerződéseinket 1903-ra felmondjuk és Ausztriával szemben is megszüntetjük a vám­területi közösséget, a mihez a recziproczitás meg­sértése czimen jogunk van. Ekkor összeeshetnek a terminusok, más körülmények között azonban nem fognak összeesni sohasem; mert micsoda biztositéka van a miniszterelnök urnak arra nézve, hogy ő a külállamokkal 1907-ig szóló szerződések kötésére képesítve lesz ? Széll Kálmán miniszterelnök : Nem 1907-ben esnek össze a terminusok. Endrey Gyula: Feltéve, de meg nem engedve, hogy 1907-ig külkereskedelmi szerződések köt­hetők, hogy Ausztria részéről a recziproczitás nem fog ismét ujabban és olyan flagráns módon megsértetni, hogy a miniszterelnök ur sem lesz képes ebből a helyzetből való kibontakozásra más módon, mint az önálló vámterület felállítá­sával. Most igenis sajnosán hallottuk és láttuk a miniszterelnök urnak és más erre illetékesnek vélt agrár férfiaknak kijelentéseiben, hogy a recziproczitás megsértése esetében a t. kormány még egyáltalában nem is gondol az önálló vám­területnek a felállítására; jöhet az is és jöhet

Next

/
Thumbnails
Contents