Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

167. országos ülés 1902 deczember 10-én, szerdán. 399 javaslatot, hogy a vámközösség 1907-ig viszonosság alapján fenmaradjon Ausztriával, hanem mi ezt ugy tekintettük, hogy ez a törvény csak •egy eshetőségként állítja fel 1907-ig a vámközösség fentartását, de módot és alkalmat nyújt .a nemzetnek arra, hogy a vámközösség állapotából, mely csakis az önálló vámterület jogi alapján tartatott fenn, az önálló vámterület tényleges alapjára is átléphessünk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az volt a czél, hogy a nemzetnek az önálló vámterülethez való jogát, melyet az előbbi kormány nemcsak a gyakorlatban homályosított el, de a törvénytárból is kiküszöbölni akart, eló'térbe, világlatba helyezzük, hogy azt ujabb törvényes biztosítékokkal szereljük fel, mert a törvény bizonyos biztosítékokat is állított fel, melyek bizonyos feltételek között a nemzetnek az önálló vámterülethez való jogát 1907-en belől is azonnal előtérbe helyezik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Egy eset be is állott. 1903-ig a vámszövetség Ausztriával létre nem jött, nem is fog létrejönni, az iránt nem lehet senki kétségben. Beállott a szerződések felmondásának és tárgyalásának a szüksége; nem rendelkezik a t. kormány az autonóm vámtarifával ; a viszonosság a törvény 5. §-a értelmében meg van sértve. (Igaz! Ugy van! a szélstibaloldalon.) Itt van mindjárt az a feltétel, a mely előtérbe állította a jogi alapon törvénybe iktatott külön vámterület tényleges állapotát. A t. miniszterelnök ur azt állítja, hogy ő nem pusztán azt tette, hogy 1907-ig biztosította recziproczitás mellett Ausztriával a vámterület közösségét, hanem három biztosítékot szerzett a nemzetnek. Az egyik biztosíték volt az, hogy a törvény 4. §-ában intézkedés van arról, hogy Ausztriával a vámközösségnek és a nemzetközi szerződéseinknek határideje összeessék, s egységes lejárata biztosíttassák. Másik biztositéka a törvénynek abban fekszik, hogy a szerződések tárgyalása előtt az uj autonóm vámtarifa megalkottatik. A harmadik biztositéka a törvénynek, hogy a felmondási jogot egyoldalulag gyakorolhatjuk. Látjuk, hogy ezen biztosítékokkal a miniszterelnök ur hogyan bánik el; miként állunk az autonóm vámtarifával és miként a felmondási joggal? Sajnosán, szomorúan kell azt a kijelentést tennem ezekről a padokról, hogy sehogysem állunk, pedig a miniszterelnök úrtól az előzmények után nem ezt várta volna a nemzet és az ország. Legfőbb vívmánynak állítja a miniszterelnök ur a határidők összeesését, de ha csakugyan fontos és lényeges dolognak tekinti, hogy az Ausztriával való vámközösségi állapot és a külfölddel kötött kereskedelmi szerződéseink lejárata összeessék, akkor csalódni fog a miniszterelnök ur, ha azt hiszi, hogy 1907-ben ezek a terminusok majd össze fognak esni. Igenis nagy sulyu és a nemzetre nézve nagyon fontos közgazdasági érdeket képez, hogy ezek a lejáratok összeessenek. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez tőlünk függ! Endrey Gyula: Igenis tőlünk függ, de, sajnos, a miniszterelnök ur nem akarja, hogy öszszeessenek. mert ha a miniszterelnök ur csakugyan azt kívánja, hogy a terminusok összeessenek, tegye meg az intézkedéseket, hogy mi 1904 január elsején abban a helyzetben lehessünk, hogy az önálló vámterületet tényleg felállíthassuk. Széll Kálmán miniszterelnök: A vámszövctséggel is összeeshetik! Endrey Gyula: A szövetséggel nem eshetik össze! Széll Kálmán miniszterelnök: Attól függ, hogy milyen terminusra kötjük a szövetséget. Én már megmagyaráztam! Endrey Gyula: Leszek bátor szintén megmagyarázni csekély erőmhöz és tehetségemhez képest, hogy nagyon is ki van zárva, hogy 1907-ben összeessenek ezek a terminusok. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem 1907-ben esnek össze, hanem az uj terminusban; hiszen 1907-ben nem kell hogy összeessenek, hanem 1912-ben, vagy 1910-ben, a mire kötjük. Endrey Gyula: Akkor egyáltalában nem tudom, hogy mikor eshetnek össze. Széll Kálmán miniszterelnök: A mikorra teszszük! Endrey Gyula: A t. miniszterelnök ur szerint az a törvény czélja, hogy 1907-ig Ausztriával a vámterületi közösséget biztosítsa. Ekkor pedig 1907-re kell, hogy összeessenek a terminusok. Széll Kálmán miniszterelnök: A vámszövetséget csinálhatjuk akármikor. Eogjuk is csinálni hosszabb időre. Az csak a véghatáridőtől függ. Endrey Gyula: Egy esetben igenis összeesnék a lejárati terminus, nevezetesen, ha összes kereskedelmi szerződéseinket 1903-ra felmondjuk és Ausztriával szemben is megszüntetjük a vámterületi közösséget, a mihez a recziproczitás megsértése czimen jogunk van. Ekkor összeeshetnek a terminusok, más körülmények között azonban nem fognak összeesni sohasem; mert micsoda biztositéka van a miniszterelnök urnak arra nézve, hogy ő a külállamokkal 1907-ig szóló szerződések kötésére képesítve lesz ? Széll Kálmán miniszterelnök : Nem 1907-ben esnek össze a terminusok. Endrey Gyula: Feltéve, de meg nem engedve, hogy 1907-ig külkereskedelmi szerződések köthetők, hogy Ausztria részéről a recziproczitás nem fog ismét ujabban és olyan flagráns módon megsértetni, hogy a miniszterelnök ur sem lesz képes ebből a helyzetből való kibontakozásra más módon, mint az önálló vámterület felállításával. Most igenis sajnosán hallottuk és láttuk a miniszterelnök urnak és más erre illetékesnek vélt agrár férfiaknak kijelentéseiben, hogy a recziproczitás megsértése esetében a t. kormány még egyáltalában nem is gondol az önálló vámterületnek a felállítására; jöhet az is és jöhet