Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

398 167. országos ülés 1902 deczember 10-én, szerdán. képviselőházban tett nyilatkozatában is, a melyre való hMatkozással most is meg akarta nyugtatni a t. házat és a közvéleményt, hogy ő biztosította az ország részére a felmondási jogot. Ez is azonban oly általánosságban tett kijelentés, hogy mi azzal most, — hogy ismert kiszólással éljek, mely az utóbbi napokban dMatossá vált, — most a 12-ik órában alig elégedhetünk meg. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy ő biztositóttá magának a felmondási jogot minden irányban, hogy az ország érdekeit megvédelmezze, mert ebben a tekintetben is határozottabb nyilatkozatot kMánok és várok a miniszterelnök úrtól arról, hogy milyen szerződésekre nézve, az egyes szerződésekre, vagy az összes szerződésekre nézve biztositotta-e ezt a jogot? Széll Kálmán miniszterelnök: Minden szerződésre nézve! Endrey Gyula: Tudomásul veszem, hogy a t. miniszterelnök ur közbeszólásként kijelentette, hogy minden szerződésre nézve biztosította a felmondási jogot, de az a kérdés, hogy élni fog-e a t. miniszterelnök ur ezzel a felmondási joggal ? Mert a miniszterelnök urat, hogy ismét hMatkozzam rá, bizonyos tekintetben bizonyos kötelezettségek is terhelik, hogy a felmondási joggal éljen. Itt van az olasz kereskedelmi szerződés, és hogy egyebet ne említsek, ha már a pártunk részéről beadott határozati javaslatra nem teszi, de az 0. M. Gr. E. kedvéért csak megteszi, hogy a szerb kereskedelmi szerződésre nézve élni fog a felmondási joggal, a melyhez a jogot biztosította magának? Széll Kálmán miniszterelnök: Már nyilatkoztam, de kötelezettséget nem vállaltam soha, Endrey Gyula: Kérem, ez annyit ér, mint a körösi szentelt viz, mert a jogok nem arra valók sem a nemzet, sem a kormányelnök részére, hogy papiroson legyenek meg, a jogokkal élni is kell, az adott viszonyok közt pedig ezekkel a jogokkal élni feltétlenül kötelesség. Kétféle szerződéseink vannak, a mint a miniszterelnök ur is kijelentette itt a házban. Egy része a szerződéseknek olyan, a melyekben határozott lejárati határidő van, a másik részében nincs lejárat, hanem a szerződések bármikor felmondhatok. Hogy a fontosabb szerződésekre utaljak, itt van a német, olasz, svájczi, belga, szerb és bulgár szerződés. Ezek a szerződések lejárathoz vannak kötve és 1903. deczember 31-én járnak le, ha a folyó év végéig felmondatnak. Az én felfogásom szerint ezeket a szerződéseket fel kell mondani, de a miniszterelnök ur, ugy látszik, más felfogásban van. Bizonyos lapokban, a melyeket a miniszterelnök ur szócsöveinek lehet tekinteni, oly felfogás érvényesült, hogy ez évben a szerződéseit nem mondja fel Németország sem, ezért ez évben nekünk sem kell felmondani a szerződéseinket, hanem majd Németország a jövő év elején, januárban, esetleg februárban fog élni felmondási jogával és nekünk is akkor módunk és alkalmunk lesz a felmondási jogot gyakorolni. Engedelmet kérek, ez olyan kijelentés, a mely egymagában egyáltalában meg nem nyugtató, mert miféle biztositéka van arra nézve a t, miniszterelnök urnak, hogy Németország csak januárban vagy februárban fogja a felmondási jogot gyakorolni, a mely esetben a kereskedelmi szerződésnek a lejárata attól számított egy év múlva, vagyis 1904. elején következik be. Erre nézve is kötelessége a miniszterelnök urnak az ország közvéleményét tájékoztatni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert Bécsben a miniszterelnök ur mindenesetre szerzett vagy legalább igyekezett szerezni tájékozást az iránt, hogy mikép leszünk Németországgal, amelylyel szemben mégsem egészen ugy állunk, mint egy teljesen idegen és velünk talán barátságtalan viszonyban lévőállammal, hiszen Németországot, Ausztriát ésMagyarországot a legbensőségteljesebb politikai és katonai szövetséges viszony köti össze. Ily körülmények közt a miniszterelnök urnak, a ki állásánál fogva a külügyek intézésére is bir némi befolyással, joga van, sőt kötelessége, hogy nyilt kártyát kérjen Németországtól arra nézve, hogy mit akar az uj vámtarifa következtében kereskedelmi szerződésünkkel tenni, hogy egész barátságosan mondja meg; fel akarja-e azt mondani és mikor? — hogy mi is megtehessük a kellő intézkedéseinket. Ha nem kapna a miniszterelnök ur kielégítő választ Németországtól, neki kötelessége, hogy készen álljon bármily eshetőséggel szemben és ha deczember 31-én bekövetkeznék Németország részéről a felmondás, neki már készen kell lenni, hogy az összes kontinentális államokkal szemben lejárattal biró szerződéseinket felmondja, mert csakis ilykép rendelkezik az ország közgazdasági érdekei megvédése tekintetében szabad kézzel, csakis ilykép veheti fel egy Németországgal tárgyalandó kereskedelmi szerződés kérdésében sikerrel a küzdelmet. Széll Kálmán miniszterelnök: De ezt nem lehet nyilvánosan tárgyalni! Endrey Gyula: Épen az a mi szerencsétlenségünk ebben a nagyfontosságú közgazdasági kérdésben, hogy a mi parlamentünket nem tekinti a miniszterelnök ur illetékesnek arra,, hogy megvitathassuk azon fegyvereket, a melyek rendelkezésünkre állnak a védekezésben. Annak semmi értelme nincs, hogy a miniszterelnök ur terveit, szándékait és fegyvereit a titokzatosság leple alá bujtatja, mert ezeknek meg kellett már érniök a nyilvánosságra, ezekkel már a képviselőháznak szakszerűen és behatóan foglalkozni kellene. (Helyeslés a sselsöbaloMalon.) A miniszterelnök ur az 1899 : XXX. törvényezikk magyarázatára nézve azt a tételt állította fel, hogy annak semmi más czélja nem volt, mint hogy fenmaradjon a vámközösség Ausztriával a viszonosság alapján 1907-ig. Mi és az az ellenzék, a mely akkor itt ült, nem abból a szempontból tekintettük ezt a törvény-