Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

396 167. országos ülés 1902 hogy Németországról igen valószínű, sőt majdnem bizonyos, hogy felmondási jogával élni nem fog«. Majd azt mondja: »Mindenki azt hitte még évekkel ezeló'tt, hogy 1902-ben egy általános felmondás lesz minden állam részéről, pedig a felmondás nem lesz átalános«. Ezt november 19-én mondta a t. miniszterelnök ur, azonban, azt hiszem, kénytelen lesz beismerni, hogy azóta az események oly változást szenvedtek, hogy azok a kijelentések, a melyeket e tekintetben tett, teljesen hatályukat, érvényüket vesztették, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbal oldalon.) Igen, de az események változásával beállott egy fontos időpont, még pedig a miniszterelnök ur korábbi kijelentései szerint is fontos időpont, mert beállott az az időpont, hogy szükségünk van az autonóm vámtarifára. Hogy Németország fel fogja nekünk mondani a kereskedelmi szerződést, ez, azt hiszem, vitán felül áll; és hogy nekünk is a kereskedelmi szerződések egész sorát fel kell mondanunk, — fel kell mondanunk a német felmondás következtében, de fel kellene mondanunk, ha nem is következnék be a német felmondás — az is kétségtelen, mert a t. miniszterelnök urat, hogy egyebet ne is említsek, az olasz kereskedelmi szerződésre nézve bizonyos obligo terheli. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És ott van a szerb kereskedelmi szerződés, ez is olyan, a melyet okvetlenül fel kell mondanunk. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Tehát most már szükségünk van az autonóm vámtarifára. Szükségünk van a miniszterelnök ur november 19-iki beszéde értelmében is, mert bár a kérdésre való határozott válaszra nézve bizonyos huzakodást tanúsított, mégis olyan kijelentéseket tett, a melyek alapján megállapítható, hogy már most beállott a miniszterelnök úrra nézve is annak a kötelezettsége, hogy AZ autonóm vámtarifát beterjeszsze. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen a miniszterelnök ur így •okoskodott e tekintetben (olvassa): »A tarifának készen kell lennie a tárgyalás előtt, de annak ideje még nem érkezett el.« Vitatta azután, hogy •»nem ahhoz kell tárgyalás, hogy a szerződések meghosszabbíttassanak*, — mert hiszen az ő automata teóriája szerint azok minden akaratnyilvánítás nélkül igen szépen folynak tovább, hanem azt mondja a miniszterelnök ur. hogy — »ahhoz kell akaratnyilvánítás, ahhoz kell megnyilatkozás, hogy a szerződések megszűnjenek. Egy felmondási tény kell, és ahhoz kell tárgyalás, hogy a szerződések érvényben ne maradjanak, de nem ahhoz, hogy érvényben maradjanak. Ha tehát azt mondják önök nekem, hogy »ha meg akarjuk hosszabbítani a szerződéseket egy évre, — arról ugyan nem beszélek, hogy erre nézve részünkről valami propoziczió van, erről nincs szó, ez már tárgyalás, azt pedig nem lehet cselekedni, mert a tarifa nincsen meg, — arra én azt válaszolom, hogy erre nem kell semmi nyilatkozat, semmi tárgyalás, nem kell deczember 10-én, szerdán. semmi akaratnyilvánítás a czélból, hogy a szerződések érvényben maradjanak, hogy le ne járjanak, hanem ellenkezőleg, ahhoz kell akaratnyilvánítás, a mi a felmondást jelenti, ahhoz kell tárgyalás, hogy a szerződések lejárjanak, hogy érvényüket veszítsék, mert ha nem teszünk semmit, ha nem nyilatkozunk, ha nem tárgyalunk, akkor a szerződések nem vesztik érvényüket, hanem egyszerűen érvényben maradnak tovább, ugy, a mint voltak.« És ugyancsak folytatva, ismét kijelentette a miniszterelnök ur, hogy: »nem a lejárat, hanem a tárgyalás előtt kell meglenni a vámtarifának, ezt pedig meg is akarom tenni, s addig tárgyalni nem fogok, a mig a tarifa meg nem lesz. Minthogy pedig a törvény nem azt mondja, hogy a lejárat, hanem hogy a tárgyalás előtt kell a tarifának meglennie, azért épen most magyaráztam, hogy ahhoz kell tárgyalás, hogy lejárjon, hogy a szerződés megszűnjék, nem pedig ahhoz, hogy érvényben maradjon magától egy évre.« Többször hangoztatta és kiemelte azután a miniszterelnök ur, hogy az autonóm vámtarifának a tárgyalások előtt meg kell lennie, és hogy a tárgyalás csak akkor áll be, ha a szerződés felmondatik és igy arra szükség lesz. Ezt mondotta a miniszterelnök ur november 19-én. Azonban már deczember 6-án egészen mást mond és november 19-ki szavainak jelentőségét teljesen devalválni igyekezik. Elismeri, hogy Németországban fontos elhatározások készülnek, hogy közel áll az 1903-iki terminus, a mikor mi is, mások is a felmondási joggal élhetnek, de azt mondja, hogy az autonóm vámtarifa beterjesztésére még nincsen szükség, mert »a felmondásra van még 25 vagy 26 nap, a tárgyalásra pedig egy esztendő, mert nem 1903. január elsején szűnik meg a viszony, ha felmondatott is valamely szerződés, hanem 1904-ben. Én elismerem, — mondja a miniszterelnök ur, — hogy nagyon nehéz dolog lesz a törvényhozás többi nagy teendőire való tekintettel ezeket a nagy kérdéseket egy év alatt elvégezni, annál is inkább, mert az év első részében kell a szerződések tárgyalásának feltételeit megteremteni és mindent elvégezni, hogy a nemzetközi tárgyalásra kellő idő maradjon.« Hát, t. ház, a miniszterelnök urnak deczember 6-ki ós november 19-ki nyilatkozata közt az a nagyfontosságú eltérés van, hogy mig november 19-én több helyen hangsúlyozza, hogy nem a szerződések meghosszabbítása végett kötelezi őt a törvény arra, hogy az autonóm vámtarifát ujjal cserélje fel, hanem a felmondás czéljából, mert ahhoz kell tárgyalás: most, deczember 6-án már a felmondáshoz nem kell a miniszterelnök urnak tárgyalás; akár neki mondják fel a szerződést, akár ő mondja fel kereskedelmi szerződéseinket, illetve mondatja fel azokat a külügyminiszter utján, neki még egy esztendeje van; a jövő ó? első felében van ideje a szerződéseket előkészíteni, vagyis az