Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

Ib7. országos ülés 11)02 deczember 10-én, szerdán. 397 autonóm vámtarifa - javaslatokat beterjesztem. Hát bocsánatot kérek, ez egészen más. Ezt az ellenmondást mi a magunk részéről el nem hallgathatjuk, és a miniszterelnök urnak igenis módot és alkalmat akarunk nyújtani arra, hogy kimagyarázza magát, mert olyan helyzetet teremtett a maga számára, a mely teljesen ellentétben van előbbi kijelentéseMel és ellentétben van magával az 1899: XXX. törvényczikkel. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Azzal, hogy az autonóm vámtarifa szükségessége beállt, mindenesetre vita tárgyát kell annak a kérdésnek is képeznie, hogy milyen autonóm vámtarifára van szükség: közös autonóm vámtarifára, vagy önálló, Magyarország részére készített külön vámtarifára-e? A mi álláspontunk, a mint annak az előttem felszólalt képviselőtársaim közül is többen kifejezést adtak, természetesen az, hogy nekünk magyar autonóm vámtarifára van szükségünk. Kubik Béla: Ugy van! ügy van! Endrey Gyula: Először azért, mert 1903-ig a vámszövetség Ausztriával létre nem jött, számolnunk kell az adott helyzettel; nekünk az ország közgazdasági érdekeit minden irányban megvédelmezni a kötelességünk, (Ugy van! Ugy van •' a szélsobalóldalon.) már pedig közös vámterületen, vámszövetség nélkül, közös autonóm vámtarifával nem dolgozhatunk, (Ugy van .' Ugy van! a szélsobalóldalon.) ez ki van zárva, ez egy nonsens. De azért sem lehet közös autonóm vámtarifáról beszélni, igen t. ház, mert hiszen annak az ideje már elmúlt; a közös autonóm vámtarifát a t. miniszterelnök ur 1902-ben megalkotni tartozott volna; a tárgyalások ideje itt van, a közös autonóm vámtarifát el nem készítette, és így a recziproczitás megsértése állott elő; az az eset, a melyről az 1899 : XXX. törvényczikk az 5. §-ában intézkedik, és igy ezen törvény értelmében is teljesen visszaszállott kezeinkbe önálló rendelkezési jogunknak tényleges és valóságos foganatosítása. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Igen természetes, hogy a tiíloldalon ülő t. képviselőtársaim, a kiknek szóvMője e tekintetben Rubinek Gyula képviselő ur volt, egészen más nézetnek adtak kifejezést. Rubinek Gyula ur nevezetesen azt mondta, hogy nem magyar autonóm vámtarifa, hanem közös autonóm vámtarifa alkotandó. És pedig milyen vámtarifa! így szólt Rubinek ur: »Az 1899: XXX. t.-cz. rendelkezik a felől, hogy a vámszövetséget Ausztriában is parlamenti utón kell letárgyalni; nem rendelkezik azonban a felől, hogy a menynyiben nem jön létre a szövetség és nekünk a kereskedelmi szerződések tárgyalásába mégis bele kell mennünk, vagy az általános kereskedelmi szerződéseket meg kell hosszabbitanunk, akkor Ausztriának a vámtarifát ugyancsak parlamentáris utón kell tárgyalnia.* Rubinek Gyula t. képviselőtársamnak ebből a nyilatkozatából tehát az tűnik ki, hogy itt a kormány és a többség egy ujabb alkotmánysértésre készül, mert a közös autonóm vámtarifát Magyarországon parlamenti módon, Ausztriában pedig rendeleti utón, a hírhedt 14. §. alapján vélik életbeléptethetni. Bocsánatot kérek, de ez nem történhetik meg. Erre az 1899: XXX. t.-cz.-ben semmiféle felhatalmazás, semmiféle útmutatás nincsen és ez a szándék merőben ellenkezik az 1867: XII. t.-czikknek 25., 61. és 63. §-aMal, a melyek ezen későbbi provizórikus törvény elvi alkalmazásánál sem mellőzhetők. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ha áll az, a mit a miniszterelnök ur unos-untalan hirdet, hogy a 67-iki kiegyezési törvényt bibliájának tekinti, akkor nem is mehet bele, hogy az autonóm vámtarifát, a mely a közös vámterület részére volna készítendő, Ausztriában rendeleti utón létesítsék. Mert az 1867: XII. t.-czikknek 61. §-ában a vámszövetségre nézve világosan benfoglaltatik, hogy: »akét fél felelős minisztériumai közös egyetértéssel készítsék meg a szövetségi részletes javaslatot és terjeszsze azt mindenik az illető országgyűlés elé és két országgyűlés megállapodásai lesznek ő Felségének szentesítése alá terjesztendők,« Bármennyire igyekeztek is a kormány részéről a vámszövetség és autonóm vámtarifa közötti junktimot nem létezőnek állítani és eltávolítani, magának az 1867: XII. t.-czikknek idézett szakaszából kétségtelen, hogy a vámszövetség és annak részletei között elválaszthatatlan szoros kapcsolat van. Ha pedig meg van állapitva a törvényben, hogy a szövetségi részletes javaslatok parlamenti utón tárgyalandók, az autonóm vámtarifát sem vonhatják el Ausztriában, a parlamenti tárgyalás és megállapítás alól, mert a vámszövetség közös autonóm vámtarifa nélkül el sem.' gondolható. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Különben a közös autonóm vámtarifa oly kardinális és lényeges része a vámszövetségnek, hogy azt a parlamenti tárgyalás alól elvonni nem lehet, mert a törvényben világosan benne van, hogy a szövetségi részletes javaslatok mindenik fél országgyűlése elé tcrjesztendők és parlamenti utón tárgyalandók. {Ugy van! a szélsobalóldalon.) Azt hiszem tehát, hogy annyira, a mennyire sikerült két dolgot világításba helyeznem; először, hogy az autonóm vámtarifa megalkotásának szüksége beállott, másodszor, hogy az a megalkotandó közös autonóm vámtarifa még, ha a többség azon felfogása érvényesül is. hogy nekünk nem önálló külön magyar autonóm vámtarifára, hanem közös autonóm vámtarifára van szükségünk, Ausztriában nem alkotható meg máskép, mint a hogy azt az 1867 : XII. t.-cz. 63. §-a előírja, vagyis parlamenti utón. (Igaz ! Ugy van! a szélsobalóldalon.) De beállott egy másik időpont is, beállott pedig az az időpont, hogy szükségünk van szerződéseink felmondására. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) A miniszterelnök e vita során is kijelentette, de kijelentette ez évi június hóban itt a