Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

394 167. országos ülés 1902 deczember 10-én, szerdán. két jegyző, vagy több hMatal van, az iktatásnak egységesnek kell lenni. Most a jegyzők koníerencziáznak és a község elébe állva, uj hMatalt követelnek, vagy a maguk részére uj dotácziót, bogy segédeket tarthassanak, maguk pedig vadászhassanak, dorbézolhassanak és kártyázhassanak, tisztelet legyen a kMételeknek, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És milyen, t. ház, Magyarországon az igazságszolgáltatás ? Mer-e ma valaki perbe menni, akármilyen igaza is legyen valakinek? (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Vissza kell tartania magát saját erkölcsi önmegtagadásával jogos igazságának keresésétől, mert ráfizet, akármilyen igaza legyen is. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nem rég láttam egy fiskális számlát, a mely valami 1900 koronáról szólt. Én azt kérdeztem az illetőtől, kapott-e ezért valami jótéteményt, megnyerte-e a pert? Nem nyertem meg, azt mondta, elvesztettem minden fórumon. Endrey Gyula: Nem volt igaza! Marjay Péter: Most nem arról beszélek, hanem arra akarok reflektálni, hogy az igazságszolgáltatás milyen méregdrága. És azt várjuk, nemcsak én, hanem az egész ország közönsége, csináljon már egyszer egy olyan törvényt, a mely ne csak a terhek özönét zúdítsa a nemzet nyakába, hanem egyik vagy a másik téren könnyítsen is rajta. De sem az igazságszolgáltatás, sem a közigazgatás, sem a közlekedés, sem a népnevelés terén, sem vallási téren sehol semmiféle könnyítést nem látunk, nem csoda tehát, ha elkeseredik ez a nép, és átokkal sújtja azokat, a kik igy gondoskodnak róla. Mert a t. kormány a helyett, hogy gondoskodnék a megkínzott, megsanyargatott magyar népről, még inzultálja, incselkedik vele. Mert nem inzultus-, nem incselkedés-e • ujabb katonai terhek behozatalával és a czMillista felemelésével előhozakodni? (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Csodálkozom, hogy lehetett olyan tág lelkiismeretű a kormány, hogy az elcsigázott néppel szemben ilyen törvényjavaslatokkal mer előállani. Ha Ballagi Géza t. képviselőtársam azért integet, mert azt hiszi, hogy ez csak kifelé való beszélés . . . Ballagi Géza: Nem is figyeltem oda! Marjay Péter: . . . hát akkor megnyugtathatom, hogy lelkemből beszélek és a ki neveti az ilyen kijelentéseket, vagy rosszakarattal, gúnyosan bírálja, az nem dolgozik helyesen. Ballagi Géza t. képviselőtársam . . . Ballagi Géza: Mondom, nem is hallottam miről beszél, véletlenül most nem hallgattam oda. Marjay Péter: Hát jól van, ha nem azt kisérte gúnyos taglejtéssel . . . Ballagi Géza: Mondom, nem is hallottam! Ugron Gábor: Ne feleseljen! (Derültség.) Marjay Péter: . . . akkor kijelentésem nem vonatkozik rá. A midőn a czMillista- törvénjt itt mindenki kárhoztatja, akkor azt mondja a miniszter ur, azért kell azt emelni, mert 30 év óta az udvartartás költsége mindig egyforma. Hát, kérdem én, a szegény tanítóknak és, nem magamról szólok, ne vegye ugy senki, mintha önzésből beszélnék, a szegény protestáns papoknak 400 esztendő óta, vájjon ki gondoskodott fizetésük emeléséről egyébbel, mint azzal a kis nyomorult alamizsna kongruával, a mit nagy keservesen szorítottunk itt ki számukra. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, azt kérdem, vájjon azok a tanítók és azok a papok, a kik egész nemzedékeket nevelnek, a kik egész nemzedékek erkölcsi életét gondozzák és még százakat és ezreket tartanak az erkölcsi kötelék erejével a törvény tiszteletnek keretén belül: vájjon nem több szolgálatot tesznek-e a köznek, a nagy társadalomnak, mint akármelyik király? (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! A nép jövedelmének gyarapításáról vájjon ki gondoskodik? És ha valaki olyan jószMü, hogy azért akarja a királyi háztartás költségeit emelni, mert kevés az eddigi összeg, miért nem gondoskodik egyszersmind a nép jövedelmének emeléséről is ? (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ámde a nép jövedelmének fokozásáról senki sem gondoskodik, sőt elnézi a hibákat, istápolja, szilárdítja, gyámolítja azt a rendszert, a mely alatt a nép elszegényedett és vagyonát vesztette. Mert ime, a vámközösség rendszerében hogyan alakul a nép jövedelme? Itt Magyarországon a vámközösség életbeléptetése óta folytonosan ugy áll a dolog, hogy a termelő olcsón adja oda termeMényét, tehát kevés a jövedelme, a fogyasztóközönség pedig drágán vásárolja meg; drágán él tehát a fogyasztó közönség, nem nyer senki sem, nyer csak a börze. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mesterséges módon van meghatározva a gabonának az ára. Mikor a szegény termelőközönség kénytelen előre kötéseket csinálni, és előre eladni termését és arra előleget venni, akkor megszabják neki, hogy Julius végétől szeptember közepéig tartozik átadni a gabonát, a mit eladott és arra az időre mesterségesen nyomják le az árakat. Itt van rá a példa épen ebben az esztendőben. Julius végén és augusztus hó folyamán öt forint nyolczvan krajczár volt Debreczenben és vidékén a gabona ára, s öt forintot sem ért el a rozs métermázsájának ára, ma pedig feljebb ment egy forint és ötven krajczárral, a minek oka az, hogy akkor a közönség a magáét adta á t, ma pedig magtárakból és malmokból szállítják a fogyasztó közönségnek, tehát sokkal drágábban kell adni s ugy alakulnak az árak, a mint a spekulánsok, a börziánerek akarják. T. képviselőház! Ilyen államban, a hol a föld eladósodott egészen 90°/

0-ig; a hol az ipar