Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

167. országos ülés 1902 de mitottak fel. Hogy ez nemcsak mende-monda, ime felolvasom a levelet, a melyet épen ma reggel kaptam. A kinek szMe van, méltó, hogy megszívlelje. A levél igy szól (olvassa): »Néhány évvel ezelőtt vegyeskereskedő voltam, a mikor a törvény értelmében czégjegyzésre lettem kényszerítve. Azon üzletem felhagyásával ugyancsak kényszerítve lettem a czégjegyzés töröltetésére, mely után a törvényszéktől végzés utján hírlapi hirdetés czimén egy korona beküldésére lettem felszólítva. Daczára az ismételt felszólításnak, ezen kötelezettségemnek feledékenységből nem tettem eleget. A f. hó 5-én aztán beállít hozzám egy magát királyi végrehajtónak bemutatott ur egy kisbíró kíséretében, és kijelenti, hogy a magas kincstár javára, a nagyváradi törvényszék megkeresésére, a derecskéi királyi járásbiróság rendeletére a be nem küldött egy korona hirdetési dij megfizetéséért vagy azon összeg, valamint a felmerült költségek erejéig a végrehajtást foganatosítja, a mit, természetesen, fizetésemmel gátoltam meg, hogy végrehajtást ne intézzen ellenem, és kérem, az egy korona — mondjuk rosszakaratú nemfizetésemért — 24 korona 34 fillér behajtási végrehajtási költséget idézett ellenem.« Hát, t. képviselőház, azt mondja ez az uri ember, a ki 21 esztendeig szolgálta mint katona az országot, 15 év óta pedig pontos adófizetője az országnak, mMel érdemelte meg ezt az atyáskodó eljárást ? A rossz törvények hatása következtében. Embertelen eljárás ez, t. képviselőház. A kincstár a maga követelését megkaphatta volna más módon is, mert a községi elöljáróság utján alkalma lett volna behajtani azt. Nem cselekedte. Ebből nyilvánvaló, hogy milyen rossz indulattal, milyen lelkiismeretlen, könnyelmű rossz akarattal indul a polgárok pénze ellen. És, t. képviselőház, ki tudja hány eset közül való ez az egy? Hány száz és ezer ilyen eset fordulhat elő az országban? Tovább megyek, t. képviselőház, ebben az országban olyan törvények vannak, hogy a kincstár valósággal reá utazik a polgároknak zsebére és kifosztja azt. Hát, t. képviselőház, ha egy embernek birtokában törlesztéses kölcsön van és elmulasztja — mert hiszen megesik mindenkin, még a legnagyobb embereken is, hogy olykor-olykor elfogy az embernek az apró pénze, — hát ha elmulasztja e törlesztést kétszer, akkor az a bank beperesiti, de nemcsak a hátralékos részletekért, hanem, mert olyan a szerződése, — mert a rossz törvények megengedik, hogy ilyen szerződést csináljon, — beperlik az adóst az egész összegért. Már most egy 50 vagy száz ezer forintos kölcsönnél, a hol esetleg három ezer forint volt az esedékes részlet, nem a 3000 forintért szedi a kincstár az illetéket, hanem az egész összegért. Hát, t. képviselőház, ezt magyarul ugy lehet nevezni, hogy a törvény firmája alatt elkövetett czMilizált rablás. (Ugy van! Ugy van! a szásöbaloldalon.) T. képviselőház! Ebben az országban — KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. IX. KÖTET. iczember 10-én, szerdán. 393 és ez már szorosabban a kormány terhére irható fel -— a kormányzat nem igyekszik a közönségnek vagyonosodásán, annak előmozdításán, nem segit ott sem, a hol módjában volna rajta segíteni. Egy biharmegyei község lakossága, hogy a haza földjéből, a melyből mindennap kevesebbkevesebb marad magyar kézben, egy darabot a magyar lakosságnak megmentsen, mint erkölcsi testület, hogy könnyebben juthasson a községi kölcsön utján a kölcsönösszeghez, megvásárolt egy 190.000 frt értékű birtokot. Igen, de a vásárlásnak ez a módja csak arra való volt, hogy könnyebben lehessen kölcsönt szerezni. A 190.000 frt értékű birtokon azután egyes emberek osztozkodtak meg, kiki a maga jegyzése szerint. Most a kincstár kMeti az illetéket először a községre, mint erkölcsi testületre, azután pedig ismét kMeti ugyanebből az ügyletből, ugyanezen birtoklásból kifolyólag parczellánkint az egyes gazdákra. T. képviselőház! Bejártuk az egész financziának minden fórumát . . , Kristóffy József: Pedig ez másutt is igy van I Marjay Péter: Hát ez igy van; de az a szomorú, hogy másutt is igy van, mert ha csak minálunk volna igy, akkor ellenállanánk és azt mondanók, hogy minthogy mást nem bánt a törvény, mi is ellenállunk. Csakhogy igy van ez mindenütt, s ez a baj; de ez nem igazságos, ez nem helyes. Micsoda érdek hozza azt magával, hogy a kincstár mindig csak szipolyozzon ? Ellenkezőleg, neki kellett volna azt a birtokvásárlást, hogyha a községnek pénze nem lett volna, elősegíteni, annak a községnek a segítségére menni, hogy egy. az ő határában fekvő darab magyar föld idegen kézre át ne menjen. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Mondom, bejártuk a financziának minden lajtorjáját, de nem kaptunk elégtételt sehol. Behajtották az illetéket kétszeresen. Már, t. képviselőház, én abban nem látok atyáskodást, nem látok jóindulatot, hanem a törvénynek tarthatatlan voltát, és azt a molochot a kincstár képében, a mely soha nem segit, hanem mindig csak üldöz, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) mindig csak gyilkolja zsebénél fogva az ország közönségét. És, t. képviselőház, ha ennek a kormánynak a többi működésére, a többi megalkotott törvényre tekintünk, vájjon látunk-e, a legutóbbi esztendők egyikének kMételével, a földmMes munkásosztály segítésére szolgáló törvényt? Látunk-e más törvényes intézkedéseiben valami üdvöset, valami czélszerüt ? Itt van legelőször egy törvény a közigazgatás egyszerűsítéséről. (Halljuk! Halljuk !) Ez nem egyszerűsítése a közigazgatásnak, hanem egyszerűségéből való mesterséges kiforgatása. (Helyeslések a szélsobalóldalon.) A régi egyszerűségnek a megsemmisítése, a melyből ismét nagy költségek hárulnak a községekre. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Egyebek között ki van ebben mondva az egységes iktatás, a hol tehát 50