Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

392 267. országos ülés 1902 deczember lO-én, szerdán. kötelességtudást a nemzet és az ország javára a maga helyén, a maga idejében értékesíteni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert mi igy vagyunk meggyőződve, ezért nem lehet minket kicsinyléssel, gáncsolással elkedvetleníteni, házfeloszlatással megrettenteni, mert hiszen, ha feloszlatják a házat, hazamegyünk szépen, és visszajövünk szépen és kezdjük ott, a hol félbehagytuk. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) T. ház! A kormány, mikor a költségvetéssel való élésre egy harmadesztendőre felhatalmazást kért, ezzel nyomban kihívja, felvetteti a bizalmi kérdést. A kormánynyal szemben ugyan mindig helyén van a bizalmi kérdés és minden ténykedésénél fel kell vetni szerintem a bizalmi kérdést, hát akkor, mikor az ország pénzével való gazdálkodásra kér engedelmet, mennyMel inkább ? Hiszen még egy kisebb intézet, társaság vagy magánember is megbírálja valamennyi alkalmazottjában, hMatalnokában vagy tisztjében, hogy méltók- e arra, hogy a pénzestár czáját és a vagyonát kezelésükre bizza, mennyMel inkább helye van ennek itt és mennyMel inkább kell megvizsgálni és szigorúan megbírálni, vájjon méltó-e ez a kormány arra, hogy felhatalmaztassék a költségvetéssel való élésre? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És vájjon miben szolgált volna reá ez a kormány a bizalomra? Látjuk, hogy közjogi kérdésekhez nyúlni nem mer, azokat távolról sem merészelné érinteni. Belpolitikai kormányzatában, ha keressük, hol, merre mutat fel olyan intézkedéseket, olyan törvényalkotásokat, a melyek a népnek igaz nyomorával, sok ezer bajával foglalkoznának, bizony nem találunk sehol semmi ténykedésében feleletet, megnyugvást. Ezért van, hogy az igazi magyar közvélemény elfordult ettől a kormánytól, és hol a népakarat minden presszió nélkül nyilatkozik meg, minket, ezt az ellenzéket, küldi ide a kormány ellenében. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A munkás-osztály, melynek szavazati joga nincs, a szocziálista vezérek eszméiben, azok karjai közt keres menedéket a kormány ellen. Ellenségnek, rémképnek tartja az igazi magyar közvéleményt, a mai kormányzatot s nem is minden ok nélkül. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalodalon.) Nem ok nélkül idegenkedett el a magyar közönség a magyar kormánytól és ettől a rendszertől, hiszen ez alatt a rendszer alatt szegényedett el, adósodott el s ezen rendszer veszedelmes következményei alatt dobolták el az ősi telkeket, a régi birtokokat, s foglalták el jövevények az ősi tősgyökeres nemzetnek a helyét. Annyira ment a magyar nép alsóbb rétegeiben az idegenség, minden szent, nemes és nagy dolognak a megvetése és kicsinylése az anyagi nyomorúság következtében, hogy még olyan tősgyökeres kálvinista községekben, a hol pár esztendővel előbb álmodni sem mertük volna, igy Bihar megye egyik községében négy héttel ezelőtt 43 ember jelentkezett, hogy elhagyja ősi hitét, templomát, melyben nevelkedett, az iskolát, melyben tanult. Egy másik községben 260 ember ugy magyarázza a szocziálista vezérek tanítását, hogy nem fizet többé semmiféle egyházi adót. Az államnak se fizetne, de oda fizetni kell, mert a csendőrszurony mögül elvisznek mindent, a mi van még lefoglalni való. Voltaképen csodálni sem lehet, hogy ezek az emberek, a hol tudnak, ott igyekeznek magukon segíteni. Az egyháznak való tartozásukat azért nem adják meg, mert mindent elszedett-vett tőlük az álladalom, a vármegye, a község és semmijük sem maradt, ezért ott segítenek magukon, hol a legkevésbbé bántják őket, hol legkevésbbé erőszakoskodnak velük. Sajnos dolog, hogyha a kormány nem érti meg az idők jeleit. Buzáth Ferencz: Késik a revízió! Marjay Péter: Mikor a költségvetés tárgyalása alkalmával a kultuszminiszternek előtártuk a helyzetet és követeltük az 1847: XX. t.-cz, életbeléptetését, nagyon félvállról vette a miniszterelnök ur. Pedig, t. képviselőház, már ég a szomszéd háza; s a hol egy-két helyen felmerülnek ilynemű visszaélések és tagadások, hithagyások, félni lehet, hogy ez a veszélyes áramlat futó tűzként terjed tovább. Már pedig azt gondolom, s nem is hagyom magam megczáfolni senki által, hogy első sorban állami érdek az, hogy a nemzet vallás-erkölcsi érzéssel, becsülettel nevelt és vallás-erkölcsi érzéssel teljes, szófogadó, kötelességtudó, hűséges polgárokból álljon. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert hiába viszik a vallástalan, az erkölcstelen, a megvadult tömeg ellen a csendőrség szuronyánaJi százait, vagy ezreit, nem boldogulnak vele, ha nincs meg az erkölcsi fékezet, nincs meg a szívben, a lélekben a törvény iránt való tisztelet, a tulajdon szentsége iránt való elismerés és a felsőbbség iránt való hűség. T. képviselőház! Az elkeseredett és valláserkölcsi érzetében meglazult egyszerű ember nem csoda aztán, ha ellentállással felel a végrehajtónak ; nem csoda, hogyha emberélet esik áldozatul, a mint legközelebb is olvastuk, egy helyen, a hol a végrehajtató ügyvéd — sajnos, elszomorító dolog — éleiével lakolt; de nem csoda, hogyha az ily ember ellentállással felel akkor, mikor gyermeke elől az utolsó véka kenyérnek való gabonát viszik el, vagy beteg hitestársának feje alól az utolsó párnát rántják ki T. képviselőház! Nem hiszem, hogy valahol, valameiy országban borzasztóbb mérvben működnék »z adóprés, mint épen Magyarországon. Itt nincs sehiil sem időben, sem szeméi) ékben válogatás. Akár ünnep het^, akár ünnep napja, akár beteg van a há/.nál, akármiféle viszonyok között odamegy a végrehajtó és végzi dicstelen munkáját. T. képviselőház, itt olyanok a törvények és nálunk olyan a végrehajtási eljárás, hogy megesett, hogy egyetlenegy árva korona kincstári követelésért (Ha'ljuk ! Halljuk !) egy embernek 24 korona költséget szá-