Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-167

388 167. országos ülés 1902 deczember 10-én, szerdán. A napilapokban a főkapitány által a Munkásképző tanfolyam stb. intézőségéhez intézett felhívás tárgyában, hogy felolvasások tartásához rendőrhatósági engedélyt szerezzenek, megjelent közleményekre vonatkozólag a rendőrség kijelenti, hogy egy előfordult esetből kifolyólag, a mikor ilynemű felolvasáshoz az érdeklődő rendőrtisztviselőt be nem bocsátották.. . .« — ez t. i. a munkásoknál történt, — »a főkapitány felterjesztésében kérdést intézett a belügyminiszterhez, hogy e nemű felolvasásokra is vonatkoztatandó-e az 1901. évi 64.573. V. o. számú belügyminiszteri rendelkezés, mely szerint hangversenyek, tánczvigalmak, szavalatok, felolvasások rendezéséhez rendőrhatósági engedély szükséges. Az Írásbeli válasz igenlő volt, s igy a főkapitány a szóvá tett felhívással csak a törvényes követelményeknek tett eleget, és miután a törvény előtt mindenki egyenlő, kMételt nem tehetett az ily felolvasásokat rendező egyesületekre és társulatokra nézve sem.« Már most, t. képviselőház, azt hiszem, hogy felesleges itt bővebben kifejtenem, hogy egy nemzet szabadságával és alkotmányának biztosítékaMal össze nem egyeztethető az, hogy ilyen felolvasásokat rendőri engedélyhez lehessen kötni, és az nem involvál egyebet, mint a mi összes alkotmányos szabadságunknak lábbal tiprását. Igazságérzetemnél fogva nem zárkózhatom «1 azonban annak a kijelentése elől, hogy ha én azt látom, hogy a t. miniszterelnök urnak egy rendeletére hMatkoznak, a melyben arról van szó, — a mint azt a rendeletnek rövid kMonatából látjuk, — hogy hangversenyek, tánczvigalmak, szavalatok, felolvasások rendezéséhez ilyen •engedély szükséges: ez valószínűleg nem lehet, máskép és nem is tételezem fel, hogy máskép lehet, — mert csak nem hihetem azt, hogy valaki intézményképen akarja Magyarországon meghonosítani azt, hogy tudományos felolvasások rendőri engedélyhez legyenek kötve, — mondom, ezt nem képzelhetem másnak és nem is tartom ezt a rendeletet másra alkalmazhatónak, mint az u. n. Schaustellungokra. Vagyis csak •oly esetekre állhat, ha nyilvánosan, egyesületi szervezeten kívül beléptidij mellett felolvasásokat rendez valaki, pl. egy nyilvános teremben, a hova minden ember kaphat belépést; vagy ha pl. ilyen hasonló szervezetben matinét rendez valaki, egészen eltérőleg az egyesületi szervezettől, olyant, a mely már a színjáték vagy más ilyen előadásnak a kategóriájába esik. Az természetes, ha ilyenre nézve van valamely rendőri ingerenczia, a mely azonban nem ugyanazon természetű ingerenczia, a milyen a gyülekezési vagy egyesületi joggal van kapcsolatban, hanem attól egészen eltérő ingerenczia, a mely közrendészeti és nem alkotmányjogi szempontból esik bírálat alá. Ezt a belügyminiszteri rendeletet én tehát csak ugy tudom értelmezni, hogy csak ily természetű dolgokra vonatkozhatik. De, hogy a főkapitány ezen rendelet alapján és egy, állítólag a t. miniszterelnök ur által kibocsátott pótintézkedés alajrján jogot formál magának a fővárosban arra, hogy ő most már rendőri engedélyhez köt minden egyesület által tartott akármilyen felolvasást, ez nem egyéb, mint egy rendőri spiczli-korszaknak a megteremtése. Mert hiszen ugyanezzel a rendelettel és az igy kikutatott törvényes bázissal most már akármilyen diskussziót, melyet az előadás jellegével akar valaki felruházni és a melyen valamely társadalmi témáról beszélnek, rendőri felügyelet alá lehet helyezni. Ez a legsötétebb és a legszomorúbb rendőri világot terjesztené Magyarországra, a mi ellen, azt hiszem, első sorban a törvényhozásnak kell a leghatározottabban állást foglalnia. Igen lekötelezne a t. miniszterelnök ur, minthogy épen jelen van és minthogy épen az ő rendelkezéséről van szó, ha — a mennyiben kellőleg tájékozva van és tekintetbe véve, hogy a sajtóban is milyen felháborodást szült ez az ügy — kegyes lesz ez iránt a házat megnyugtatni. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én nem voltam elkészülve ezen napirend előtti felszólalásra, nem tudtam róla semmit, és igy nem vagyok tájékozva annak a rendeletnek tartalmáról, a melyre a t. képviselő ur hMatkozott. Nincs előttem sem a Rudnay Béla főkapitány által kibocsátott rendelet szövege, nincs előttem az az 1901-ből származó belügyminiszteri rendelet sem, a melyre hMatkozás történt a t. képviselő ur előadásában és állítólag annak a főkapitányi rendeletnek tartalmában is. Ezért a dolog érdemére és ezen főkapitányi rendelet hatályára, tartalmára vonatkozólag, hogy tudniillik miképen van az értve, most természetesen nem nyilatkozhatott]. Utána fogok nézni a dolognak. Ha a t. képviselő ur szMes lett volna engem előre figyelmeztetni, vagy pedig egy interpelláczió tárgyává tenni a dolgot, alkalmam lett volna e kérdést aktaszerüen és érdemileg taglalni itten és a magam álláspontját erre vonatkozólag ismertetni. Általában nekem eszem ágában sem volt abban a rendeletben, — most már nem is emlékszem arra a rendeletre, mert hiszen két vagy másfél évvel ezelőtt keletkezett, — hogy tudományos felolvasásokat, szervezett és alapszabályokkal biró egyleteknek vagy társulatoknak tudományos felolvasásait bármiféle rendőri beavatkozás tárgyává tegyem. Erről szó sem lehet. Talán nem is erről van szó a főkapitányi rendeletben, hanem talán nem szervezett egyesületek körében tartott, csak esetleges, nyilvánosság természetével biró felolvasásokról van szó. Mondom, csak talán; mert a rendelet előttem nincs. Hogy az ilyen felolvasásokat bizonyos rendőri ingerenczia tárgyává kell tenni, azt talán a t. képviselő ur is elismeri, mert hiszen felelős a rendőrség és a közigazgatási hatóság a társadalom törvényes rendjének fentartásáért ebben az irányban is. Hiszen az ilyen