Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-166

378 166. országos ülés 1902 deczember 9-én, kedden. sem kapnak. (Mozgás a jobboldalon.) Azért tehát az a politika, a melyet önök követnek, nem magyar politika. (Igaz! ügy van! a szélsöbal­oldalon.) Az előbb azt mondtam, hogy ennek az országnak a fő jövedelmi forrása az a kalászos növény, a mely itt megterem és a mely, a mint előbb szerencsém volt említeni, 1460 millió koronát tesz ki. Ennyi a nyerstermény. Ha ebből levonjuk az előállítási költségeket, még annyink sem marad, a miből az állam a maga háztartását fedezheti. A föld terhei folyton és folyton nőnek, mert a miből az ország megél, azt valahonnan csak elő kell teremteni. Ha a föld nem termi meg azt, a mi a földnek és a rajta élőknek fen­tartásához szükséges, azt valahonnan elő kell teremteni. Méltóztassék meggondolni, hogyha nem szaporítjuk jövedelmi forrásainkat, ha a földnek termőképességét nem fokozzuk, miből fog ez az ország megélni ? Hiszen jól tudjuk, öt hold föld mindig csak öt hold marad, az adó pedig min­dig szaporodik. (Igaz! Ugy van! a szésöbal­oldalon.) Ma a szegény földmMes ember, bár a küszöbéig szántja fel a földjét, még sem tud megélni. Azelőtt felét, harmadát ugarra hagyta, és mégis boldogult, Ez oly tiszta dolog, hogy csak azok nem akarják megérteni, a kiknek •erre nincs szükségük, mert úgyis megélnek, ha «ezekkel a dolgokkal nem is foglalkoznak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szaporítani kell erőforrásainkat, a létező adóalanyokat nem szabad megölni, hanem te­remteni kell ujakat. Ez volna helyes földmMe­lési, kereskedelmi és pénzügyi politikája a ma­gyar kormánynak. De a helyett mMel állnak elő folytonosan? Mindig ujabb megterhelésekről van szó. Ma ujonczjutalék alakjában akarják az ország életerejét sorvasztani, majd a czMil­lista felemelésével, de arról nincs szó, hogy né­hány milliót fordítsanak hasznos beruházásokra. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Meghoztuk a csatorna-törvényt, végrehajt­ják-e? Itt van az állami beruházásokra szolgáló kölcsön. Hozzányultak-e már? A mig azok a kölcsönök a szegény munkásnak jutnak, az éhen­hal. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt a munkát nem tartják sürgősnek, de a czMil­lista felemelése, az sürgős. Pedig honnan vesz­szük a milliókat az udvartartás költségeire, ha a népet nem teszszük erőssé, ha nem szaporít­juk az erőforrásokat, nem erősbitjük a nép lét­alapját ? Pedig, a mint már említeni szerencsém volt, magából a földbői az ország már nem tud megélni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azért mondtam az előbb, hogy ez nem ma­gyar politika, mert azt tapasztalom, hogy nem akarják a magyar embert az ekétől elvonni. Azt akarják, hogy mindig az ekét húzza. Azért fog­ják rá az országra, hogy agrár-ország, mert azt akarják, hogy a nép véres verejtékkel keresse kenyerét, az ipari, a kereskedelmi foglalkozásra, a könnyebb foglalkozásra pedig azt mondják, nem e népnek való. Ez nem magyar nemzeti politika, a mint nem nemzeti politika az sem, a mit önök a nemzetiségekkel szemben köretnek,- mert hogy erre is rátérjek, (Halljuk! Halljuk! a szélső­baloldalon.) igaz, hogy mikor a t. miniszterelnök ur kormányra került, az akkori választások al­kalmával 25 nemzetiségi képviselő került be, de azóta elenyésztek. A miniszterelnök ur minisz­terelnöksége alatt azonban ismét itt vannak a nemzetiségi képviselők, a mi azt jelenti, hogy az a nemzetiségi pulitika, melyet a t. miniszter­elnök ur visz, nem jó politika. Itt most már más húrokat kell pengetni. Nem azt kell mon­dani, hogy erőszakos politikát kövessünk, hogy bebörtönözzük, vagy megkorbácsoljuk őket, de ott van a szerb nemzeti egyházi vagyon, az elnevezésben magában benne van a csirája annak az agitácziónak, ott van a szász nemzeti vagyon, a maczedón, oláh nemzeti vagyon, ezeknek az alapoknak a nemzetiségi jellegét kell megszün­tetni. Nem akarjuk mi a pénzüket elkobozni, ők tartsák fenn ezen alapból papjaikat, iskolái­kat, de nem szabad azon alapokat nekünk nem­zeti alapoknak tekinteni. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Ezekben rejlik a csirája azon agitá­cziőknak, melyek a nemzetiségek részéről ezen országot fenyegetik. Ha most, mikor még elég erősek vagyunk a hegemóniát megtartani, nem tudjuk ezen nemzetiségeket visszaszorítani az őket megillető szférába, akkor, ha majd a kül­politikai viszonyok akként találnak alakulni, hogy egyik-másik nemzetben szövetségest talál­nak, majd mi is csak nemzetiségek leszünk ezen a földön. {Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az állami élet megnyilatkozásának egy terén sem látom én a kormánynak azt a poli­tikáját, mely oda vezetne, hogy ez az ország anyagilag és szellemileg megerősödjék. Hogy a közélet milyen, azt az előbb lefestette Helle­bronth t. képviselőtársam, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) önök pedig állítanak maguk­nak egy bálványt, azt imádják, reá fognak mindenféle kitűnő szellemi tulajdonságot csak azért, hogy önöknek ne kelljen dolgozni és beszélni, hanem hogy azt mondhassák, ott van a miniszterelnök ur, elvégzi ő helyettünk, elég okos, elég erős ember. így politikát vinni na­gyon könnyű. Ellenben minket, a kik köteles­ségünket teljesítjük, minden úton-módon, hír­lapok utján a közvélemény félrevezetése utján dehonesztálni akarnak, a mi becsületes mun­kánkat kisebbíteni akarják és azt mondják, hogy mikor mi itt dikcziózunk, az ország sérel­meit elősoroljuk, akkor az ország idejét rabol­juk és megakasztjuk az államélet rendes működését. Hozzanak ide önök olyan törvé­nyeket, milyeneket én előbb említettem, a melyekben csak sejtjük is, hogy az országnak anyagi és szellemi érdeke van, rögtön meg­szakítjuk az indemnitást; de mikor önök olya-

Next

/
Thumbnails
Contents