Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-166

166. országos ülés 1902 deczember 9-én, kedden. 379 nokat hoznak ide, a melyek ezen országnak gyengítésére irányulnak, a melyek a katonai terhek növelésére és más haszontalan kiadásokra vonatkoznak, akkor ne kívánják, hogy époly lel­kesedéssel, a milyennel önök sincsenek, ragadjuk meg az alkalmat és szavazzuk meg azokat. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Kérek öt perez szünetet, mert folytatni szeretném beszédemet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Molnár Jenő képviselő ur folytatja beszédét. Molnár Jenő: T. képviselőház! A t. minisz­terelnök ur pártunk egyik szónokának, Holló Lajosnak felszólalása következtében a parla­menti reformot bejelentette. Én a parlamenti reformot olyannak tartom, a melynek behozata­lától várom Magyarország közéletének megtisz­tulását. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Mert vál­tozó minden; változnak az életviszonyok, változ­nak a körülmények; nem lehet tehát, hogy egy törvény, a mely ezelőtt 35 esztendővel megfelelő volt az ország viszonyainak, ma szintén meg­felelő legyen. A törvényeket a viszonyokhoz képest kell változtatni. Ha a fogyasztási adókat és egyéb közvetett adókat rárójja az állam arra a munkásnépre és megkMánja attól, hogy az állam fentartásához hozzájáruljon, akkor méltá­nyos és igazságos, hogy ellenszolgáltatást is adjon annak a munkásnak, hogy adjon neki politikai jogokat és ne kívánjon tőle áldozatot ellenszol­gáltatás nélkül. Már most, hogy ezen politikai jogok milyenek legyenek, erre a kérdésre vála­szunk az, hogy mindenesetre legyenek nagyobb számban, mint most vannak, mert, azt hiszem, hogy nem igazságos és nem méltányos az, hogy az ország milliói ki legyenek rekesztve a pol­gári jogokból, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) valamint nem lehet fentartani, t. képviselőház, azon állapotot sem, hogy a választó­kerületek ugy legyenek beosztva, a hogy mostan vannak; oly igazságtalanul, hogy például egy magyaroklakta vidék, ott, a hol öt-hatezer vá­lasztópolgár van. szintén egy kerületet alkosson, épen ugy, mint Abrudbánya, vagy mint Viz­akna.. .' Ugron Gábor: Vagy mint Bereczk! Molnár Jenő: . . . vagy mint Bereczk, a hol 130—140 hMatalnokválasztó van feljogosítva arra, hogy egy népképviselőt küldjön. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) A parlamenti reformhoz tartozik továbbá az is, hogy ne terheljük sem azt a polgárt, ki politikai jogát gyakorolni óhajtja, sem azt a képviselőjelöltet, a ki fellépni óhajt, azzal, hogy időt kelljen mulasztaniuk akkor, a mikor leg­szentebb kötelességüket: választói jogukat gya­korolják; mert bizony ma időt kell tölteniök azzal, hogy a választókerületnek 20—30 kilo- ' méternyire, vagy talán még távolabb is fekvő székhelyére mennek és ott adják le szavazatu­kat. (Helyeslés a bal- és a szélsöbáloldalon.) Nem akadályoz meg bennünket abban semmi, t. kép­viselőház, hogy mi választókerületeinket ugy ren­dezzük be, hogy a községenkinti szavazás való­suljon meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Mi akadályoz meg ebben bennünket? Nagyon szeretném tudni, mi hátránya volna ebből az országnak, mi hátrány származnék ebből a lakosságra? Ha pedig a t. miniszter­elnök urnak komoly szándéka a közigazgatás javítása — a mint hiszem is, hogy szándéka — akkor a közigazgatás megjavításának legelső fel­tétele, hogy azzal koordinálva rendezzük az ország egyéb közjogi viszonyát: a választókerü­letek beosztását, s a községenkinti szavazást, (Helyeslés és tetszés a bal- és a szélsöbáloldalon.) mert, t. képviselőház, mindaddig, míg ezt az állapotot fentartjuk, — a mint előbb is emlí­teni szerencsém volt — nem várhatjuk a köz­állapotok megjavítását. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy a t. miniszterelnök ur szavaMal nem állanak arányban a tények. Nem mondom, hogy pl, a központban azon ügyek, a melyek felebbezés utján vagy közvetlen panasz utján a belügyminisztériumnál vannak, gyorsabb elintézést nem nyernek. De ezrekre és ezrekre megy még ma is azon ügyeknek száma, a melyek lent, első vagy második fokon meg­akadnak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsö­báloldalon.) E bajon is feltétlenül segíteni keik Nem elég az, hogy a miniszterelnök ur itt a központban, az ország fővárosában hangoztatja azon elveket; sokkal többet érne, ha azon elvek át is mennének a gyakorlatba és ott megvaló­sulnának ; az egyes néprétegek, valamint társa­dalmi osztályok pedig látnák azon elveket a gyakorlatban megvalósulni, s élveznék azoknak hasznát. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalo n.) T. képviselőház! Ugy látom, hogy ezen or­szágnak pénzügyeit a mi adózási viszonyaink el nem birják, azaz, hogy adózási képességünk már annyira fokozva van, hogy adó czimen ez ország lakossága többet szolgáltatni nem tud. (Ugy van! Úgy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Mi következik ebből, t. képviselőház? Az, hogy előbb-utóbb előáll annak szüksége, — a mint ezt itt már sokszor hangoztattam — hogy köl­csönök utján lesz kénytelen az állam szükség­leteit fedezni. Gondoskodni kell tehát arról is, t. képviselőház, hogy ne mindig adók utján szerez­zük be az ezen állam szükségleteinek kielégítésére szolgáló javakat, hanem uj erőforrások utján, s viszont negatMe is, takarékoskodjunk minden té­ren, és addig terjeszkedjünk, — mint a mondás tartja — a meddig a takaró ér. Mire valók azok a lukszus-építkezések, a melyek minden minisz­teri tárczánál előfordulnak? (Ugy van! Ugy I van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) 4s*

Next

/
Thumbnails
Contents