Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-166

166. országos ülés 1902 deczembef 9-én, kedden. 375 lyet értékesít, 1460 millió koronát tesz ki. Ebből, ha leszámítunk negyven százalékot a cselédségre és a magra, marad 800 millió. Magyarország budgetje maga 200 millióval többet tesz ki. Honnan vegyük tehát ezt a hiányt, t. képviselőház ? Kénytelenek vagyunk adósságot csinálni, földeinket megterhelni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Közérdekű csatornák létesítéséről hoztunk törvényt. Ott van az Alföld, a melyet a vizszabályozással, erdőirtással teljesen tönkretettek, mert a klimatikus viszonyok ennek folytán megváltoztak és a föld termőképessége apadt; fát nem tudnak nevelni, ugy, hogy az Alföld néhány esztendő múlva abból a nagy termőképességéből, a melyet azzal a hires mondással fejeztek ki, hogy az Alföld Magyarország paradicsomos kertje, veszíteni fog. Gondoskodni kell tehát arról, hogy öntöző-csatornákkal azt a nagy, száz meg száz mértföldnyi területet termékenynyé tegyük, hogy ne kelljen annak a munkásnépnek kMándorolni és hogy ne lásson az ember az alföldi városokban nap-nap után ezer meg ezer munkásembert ott ácsorogni dologtalanul. (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Ezek azok a teendők, t. képviselőház, a melyeket egy földmMelésügyi kormánynak teljesítenie kell. De a t. pénzügyminiszter ur az állami egyensúlyt ugy akarja fentartani, hogy az adót folytonosan emeli. Máris elérkeztünk ahhoz az állapothoz, hogy a polgárok adózási képessége a legalsó fokon van. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Most már csak kölcsönökből képes a t. pénzügyminiszter ur táplálkozni. De ha kiterjesztené figyelmét legalább azokra a morzsákra, a melyeket az országnak meg lehetne menteni, már ezzel is sokat tenne. Itt van pl., a mit Barta Ödön t. képviselőtársam múltkor felhozott : az 1867: XV. törvényczikk folytán mi általunk fizetendő 29 millió forint és 150.000 ezüst forint tributum. Ezt a kérdést éveken keresztül nem is bolygatták. A t. pénzügyminiszter ur miért nem terjeszti ki a figyelmét ilyen dolgokra, a melyekkel megmenthetne az országnak legalább 9 millió kamatmegtakarítást évenkint. Az volna a helyes földmMelésügyi politika, ha ezzel a 9 millióval hasznos beruházásokat, tennének és nem az a politika, a melyet a földmMelésügyi miniszter ur most követ. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Ott van a mezőhegyesi luxusgazdálkodás, a mely nem jövedelmez semmit, ott vannak a luxus-lovak. A helyett, hogy a lóversenyekre kiosztogatott tömérdek pénzzel hasznos állatokat tenyésztenének, szakiskolákat állítanának fel, a miből az országnak igen nagy haszna lenne, lóversenyekkel csak a játékszenvedélyt növelik. (Élénk helyeslés a szélsöbáloldalon.) Van itt sok teendő, de el vagyunk foglalva mindig közjogi kérdésekkel. Ez az ország nem ér reá, hogy saját ügyeMel foglalkozzék, nem érünk reá soha arra, hogy a nép érdekében törvényeket hozzunk; pedig minket épen ebből a czélból küldöttek ide. E helyett mindig Ausztriáról tárgyalunk, paktálunk és veszekedünk és még hibánkul róják fel önök, hogy a kérdésekhez hozzászólunk. Hiszen minket azért küldtek ide, hogy a nép érdekében beszéljünk, önöket pedig azért, hogy hallgassanak. De önök még hallgatni sem akarnak, még meg sem akarnak bennünket hallgatni. Kubik Béla : Csak szavazni akarnak ! Molnár Jenő: Mindent el kell követnünk azon szerencsétlen államjogi viszony megszüntetésére, mely bennünket Ausztriával összekapcsol. Minden bajnak ez a forrása. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Pedig a mig csak a munkásnép nyomorog, addig segíteni lehet a bajon szuronyokkal, — már az önök véleménye szerint, —de mit csinálnak majd, ha jön a nagy proletariátus? 40.000 hMatalnok már itt zörög a képviselőház ajtaján. Majd meglátjuk, hogyan fognak majd ebben az országban csendet és rendet fentartani, a mikor a nadrágos emberek, az uri emberek is proletárok lesznek. Pedig az az idő is el fog érkezni, mert a transzferálások, a butorelszáilitások a t. pénzügyminiszter ur jóvoltából már a középosztályt érintik. Ez feíingerli a középosztályt és ha ennek az országnak az értelmisége, azok, a kik kormányoznak, nem értik meg ennek a népnek a baját és nem világosítják fel odafent a trónt, mint a hogy azt tenni kötelességük volna, akkor majd oda jut ez az ország, hogy midőn majd önök meg akarják azt menteni, nem lesz többé mit menteni. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) T. ház! Ennek a pártnak a kormányképességéről szólva azt mondják önök, hogy miután ez a párt közjogi alapon, a 48-as törvények alapján áll, ebből a pártból ő Felsége nem alakithatna kormányt. Hát legyen szabad megjegyeznem, hogy ő Felségét nem is akarták megkoronázni mindaddig, a inig a 48-as törvények érvényét vissza nem állította. Hiszen ez feltétel volt ós a királyi hitlevélben ott van mindenütt, hogy mindazokat a törvényeket, a melyeket a koronázás előtt hoztak és a koronázás után hoznak, a király a maga részéről elismeri és azokra esküt tesz. Ily körülmények között hogyan állhat meg az önök theoriája? Csak ugy, hogy önöknek a hatalom megtartása czéljából érdekükben áll kifundálni olyan theoriát, a mely önöknek a hatalmat mindvégig biztosítja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Pedig a magyar közállapotok mindaddig meg nem változnak, mig az a párt folyton önmagából egészíti ki a kormányt, azaz ha az egyik miniszter megbukik, jő ugyanabból a pártból egy második: egészséges közszellem nem alakulhat, és mindaddig, a mig önök is, t. túloldali képviselő urak, csak a szerint nyilváníthatják meggyőződésüket, a mint épen abban a pártban lehet, és nem a szerint, a mint azt akarnák s a mint az az ország érdekében állana: mind-