Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-166

166. országos ülés 1902 állami gyenmekmenhelyekről«, a XII. t.-cz. »a m. kir. államvasutak hálózatán eszközlendő beruházásokról és e beruházások költségeinek fedezéséről szóló 1897. évi XXX. t.-cz. módosításáról.« Széll Kálmán miniszterelnök: És a hét éven felüli gyermekek semmi, az egyszerűsítés semmi ? (Tetszés jobbfelöl) Molnár Jenő: Azt felolvastam, kérem, Széll Kálmán miniszterelnök: Nem olvasta fel. (Élénk derültség a jobboldalon.) Molnár Jenő: Hát még hozzájön az a törvény. (Derültség a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Lesz ott más is! Molnár Jenő: Hát négyévi működése alatt a t. miniszterelnök ur nem tud egyebet felhozni, mint ezeket a törvényeket, a melyek a nép érdekében hozattak. Széll Kálmán miniszterelnök: Mást is! Molnár Jenő: A t. túloldal azt mondja, hogy mi az ország idejét igénybe veszszük és obstruáljuk az indemmtási törvényt. Hát, t. kormányelnök ur, mi vagyunk annak okai, hogy négy hónapig ez a ház szünetelt, hogy nem tudtunk dolgozni? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem lehet egész éven át itt ülni. Molnár Jenő: Akkor, mikor a t. miniszterelnök ur Bécsben járkált és a vasúton töltötte idejét . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Az ország érdekében és kötelességből! (Helyeslés a jobboldalon.) Molnár Jenő: . . . akkor ne tessék szemrehányást tenni ennek a pártnak, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: De teszek! Molnár Jenő: ...hogy nem teljesiti kötelességét, mert el akarja venni a t. miniszterelnök úrtól a kormányzáshoz szükséges eszközöket. Széll Kálmán miniszterelnök: De teszek! Thaly Kálmán: Jogtalanul teszi! Minek hagytak bennünket heverni olyan sokáig? (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Molnár Jenő: De, t. miniszterelnök ur . . . (Zaj a jobboldalon) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Molnár Jenő: . . . hogy az indemnitási törvény a bizalom, vagy bizalmatlanság kérdése-e, azt előttem szóló t, képviselőtársaim már kifejtették. De én még tovább megyek, t. miniszterelnök ur. Én ezt nem ugy tekintem, mint előttem szólott t. képviselőtársaim. Felsoroltam ugye a t. miniszterelnök ur működését a múltban, felsoroltam a jelenben is. Én elismeréssel vagyok azok iránt, de ebből nem azt következtetem a jövőre vonatkozólag, hogy a t. miniszterelnök ur ezt az irányt kövesse ezentúl is, hanem azt követelem, hogy ha már eltöltött egy hosszú időt becsülettel, tisztességgel: azt a pár esztendőt, a mi még hátra van, a t. miniszterelnök ur szintén használja fel a nép és az ország érdekére. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) ieczember 9-én, kedden. 371 Széll Kálmán miniszterelnök; Eddig is azt tettem! Molnár Jenő: T. képviselőház! Hogyha a kormány működését meg akarjuk bírálni, akkor a kormányzat minden terére ki kell, hogy terjeszkedjem. Nézzük, hogy vájjon a belügyi téren mi történt? Olyanok-e, a mik a kormány iránt a bizalmat indokolnák? . . . Zboray Miklós: A kispesti patika! Molnár Jenő: . . . vájjon a t. miniszterelnök ur a parlamenti reform érdekében, a mehet annyiszor megígért, tett-e már valamit? Vájjon a közigazgatás tekintetében történt-e valami változtatás? (Halljuh! HaVjulc!) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát az egyszerűsítés semmi?! Molnár Jenő: Hogy ha mi abból akarjuk bizalmunkat, vagy bizalmatlanságunkat indokolni, a mit a t. miniszter ur a belügyek terén tett, akkor, azt hiszem, más ennek az eredménye nem lehet, mint hogy bizalmatlansággal viseltessünk a kormány működése iránt. (Egy hang a jobboldalon: Ez ugyan szépen meg vem indokolva! Derültség.) A mi a kormányzat másik ágát, a pénzügyi teret illeti, vájjon a t. pénzügyminiszter ur az adóreformot megcsinálta-e, vagy az igen t. kereskedelemügyiminiszter ur megtette-e azokat az intézkedéseket, a melyek szükségesek ahhoz, hogy ez az ország valamire való ipart és kereskedelmet kapjon ? Igenis megcsinálta az eskütéri hidat ez a t. miniszterelnök ur, és azt is mondja, hogy a felelőséget elvállalja azért. De ezt a felelőséget már ismerjük. Ez a felelőség csak mondva van, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de annak sem erkölcsi, sem anyagi súlya soha nem volt. Mert én még soha sem láttam olyan minisztert, a kinek ebből a sokat hangoztatott felelőségből kellemetlensége lett volna. (Igaz! hgy van! a szélsöbaloldalon.) Zboray Miklós: Csak frázis! Molnár Jenő: Az esküíéri hidnak szomorú sorsa, is nagyon összefügg Ausztriával való állami kapcsolatunkkal! (Felkiáltások a jobboldalon : Ohó! Nono! Derültség.) Ne méltóztassék okozni, majd mindjárt megmagyarázom, hogy miért. Azért kellett azt a hidat olyan görbére csinálni, mert nem akarták, hogy a Kossuth Lajos-utcza egyenes vonalban menjeu át Budára, szemben a királyi házzal. Azért a Kossuth Lajos-utczánál meggörbítették az utvonalat és azért kellett az eskütéri hidat is görbén építeni. (Derültség a jobboldalon. Igaz! Ugy vau! a szélsőbaloldalon.) Még ma sem mennek a királyi fogatok a Kossuth Lajos-utczán . . . Endrey Gyula: Görbe nton szeretnek járni. (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem roszsz vicez! Thaly Kálmán: Nem tagadhatják, hogy rézsútos! (Derültség a jobboldalon.) Molnár Jenő: Önök mindig nevetnek! Ha47*