Képviselőházi napló, 1901. IX. kötet • 1902. november 19–deczember 12.

Ülésnapok - 1901-166

372 166. országos ülés 1902 decsember 9-én, kedden. nem tessék megkérdezni azokat a háztulajdonosokat és boltosokat, a kik abban a reményben építették és csinálták meg boltjaikat, hogy a hid mHJd 1902-re kész lesz. (Igaz! TJgy van! a széls'baloldalon. Felkiáltások: Most nem nevetnek !) Tessék csak azokat a háztulajdonosokat megkérdezni, a kikre a közmunkatanács drága pénzen rásózta a telkeket, hogy mit csinálnak ? (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon. Felkiáltások: Must tessék nevetni!) Önöknek nagyon könnyű nevetni, meghúzódnak a t. miniszterelnök ur háta mögött, minden működést ő reá biznak, mikor pedig valaki itt feláll, s az igazságot akarja megmondani, akkor nevetéssel akarják lelkiismeretüket elnémítani, Nessi Pál: Mikor a magyar nép sir, a kormánypárt nevet. Tessék a nép közé menni és kihallgatni a népet! (TJgy van! JJgy van! a szélsobalóldalon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Molnár Jenő: T. képviselőház ! Közéletünkre szomorú fényt vet parlamentünk összetétele, a pártok alakulása. Mert hogy alakulnak nálunk a pártok ? A szabadelvű párt a vidéken egy törvényszéki elnök, vagy pénzügyigazgató elnöklete mellett alakuló ülést hM össze és összeszedi a szavazatokat, a melyeknek legnagyobb része hMatalos szavazat. Itt a múltkor b. Fejérváry miniszter ur azt mondta, hogy ez a párt (a függetlenségi pártra mutat.) nem képviseli a nemzet többségét, hanem azt a túloldal képviseli. (Felkiáltások a jobboldalon: így is van!) Hát nem áll ez, mert önök csak a szavazatok többségét képviselik, de a nemzet többségét mi képviseljük, mert 800.000 szavazat közül talán 400.000 hMatalos szavazat. Hát mit csinálnának akkor, ha csak 600.000 szavazó volna Magyarországon? Akkor is önök képviselnék a nemzet többségét? Hisz akkor még kevesebb szavazat volna szükséges ahhoz, hogy önök ide bejussanak. Akkor sem képviselnék a nemzet többségét, ma sem képviselik, hanem határozottan állítom, hogy csakis a szavazatok többségét képviselik. Nagyon természetes, hogy a pártok így alakulván, a szabadelvű párt ráfogja itt a parlamenti pártokra, pl. a mi pártunkra, hogy nem kormányképes. (Felkiáltások a jobboldalon: Melyik párt az?) A. függetlenségi párt. Tudom, hogy mire czéloz a túloldal, arra, hogy én nem vagyok tagja a Kossuth-pártnak. Hát mi egy •elvet vallunk, de más párt kötelékében vagyunk, önök pedig, t. túloldal, több elvet vallanak, és egy párt kötelékében vannak. (Elénk tetszés a szélsobalóldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Hiába nevet, t. Feilitzsch ur, önök közt vannak agráriusok, merkantilisták, konzervatMek, szabadelvűek, ó-szabadelvűek, de mi mindannyian függetlenségiek vagyunk, akár Ugronpártiak vagyunk, akár Kossuth-pártiak. (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) A mi pártunkra önök, igen természetesen, ráfogják, hogy nem kormányképes. Hisz Franczia| országban konstituált royalista és monarchista párt van, Angliában az irek nyíltan az elszakadás mellett küzdenek, és Németországban a szoczialisták élet-halál-harczot vívnak, de azért egy pártra sem mondják ott, hogy kormányképtelen. Önök ellenben mi reánk kimondják a kormányképtelenséget, mert az önök érdeke ugy hozza magával, hogy folyton-folyvást abból a többségből alakuljanak meg a kormányok. Az előbb emiitettem épen a tisztviselőket, a kiknek a t. kormány 35 éven keresztül nemcsak a munkaerejét, hanem a lelkiismeretét is kihasználta. Szavazóknak, és arra, hogy az önök érdekeit előmozdítsák, jók voltak, de a mikor arról volt szó, hogy ezt a 40.000 tagból álló társadalmi osztályt az éhenhalástól megmentsük, akkor önöknek egy szavuk sincsen. Akárhány képviselőjük volt. a kinek programmbeszédében is benne van, hogy mindent elkövetnek a hMatalnokokért, de azért itt a házban nem mer egy sem felszólalni. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ki csinálja a javaslatot a tisztviselők fizetésének felemeléséről ? Molnár Jenő: Többek közt Vészi József t. képviselőtársam Ö-Budán a következő beszédet tartotta (olvassa): »Én magam is katona voltam, szeretettel voltam az, és legkevésbbé fogom a katonatisztek hazafias hMatását kétségbevonni. De ha megjavítják a sorsát a katonatisztnek, a kire akkor lesz szükségünk, ha talán bajba jut a haza, akkor feltétlenül legalább is egyenlő gonddal és egyenlő szeretettel kell ápolni a polgári életben működő állami alkalmazottak érdekeit is, a kik nem akkor állanak rendelkezésünkre, a mikor veszedelem van, hanem nap-nap után, néha az éjjelt nappallá téve, az államnak folyton koczkán forgó érdekeit folytonosan vé^ delmezik, a kik a magyar nemzetnek napszámosai és a kik e napszámosi munkát szeretettel, ügyességgel, lelkesedéssel, buzgósággal, odaadással, sokszor sok önmegtagadással, sokszor sok igazságtalanságnak eltűrésével, de mindig magyar szMüknek egész hevével végezik el. (Hosszantartó zajos tetszés, éljenzés taps.)« Folytatólag azt mondja: »Én követelem a sajtóban is, követelni fogom a parlamentben is lankadatlanul, fáradhatatlanul a tisztviselői fizetéseknek emelését. (Zajos éljenzés.) Követelni fogom ugyanolyan hévvel a szolgálati pragmatikának megállapítását is.« Kérdem, szólott-e itt csak egy szót is t. képviselőtársam a hMatalnokok érdekében ? (Ugy van ! TJgy van ! a szélsobalóldalon.) Vészi József: Önök eldiskurálják az utat a javaslat tárgyalása elől! (Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. TJgy van! TJgy van ! a jobbóldaloi,.) Molnár Jenő: Hiszen a honvédelmi miniszter ur is Temesváron azt mondotta, hogy a fizetésjavitás el fog következni, ha előbb nem, akkor okvetlenül, a mikor a katonatisztek fizetésjavi-